Adriai sallangvirág

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Adriai sallangvirág
Himantoglossum adriaticum sl19.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon fokozottan védett
Természetvédelmi érték: 250 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Osztály: Egyszikűek
Rend: Spárgavirágúak
Család: Kosborfélék
Nemzetség: Himantoglossum
Tudományos név
Himantoglossum adriaticum
H. Baumann
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Adriai sallangvirág témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Adriai sallangvirág témájú médiaállományokat és Adriai sallangvirág témájú kategóriát.

Az adriai sallangvirág (Himantoglossum adriaticum) a kosborfélék családjába tartozó, Európában honos, sziklagyepekben, cserjésekben élő, Magyarországon fokozottan védett növényfaj.

Megjelenése[szerkesztés]

Az adriai sallangvirág 40-60 (98) cm magas, lágyszárú, évelő növény. Ikergumói a talajban találhatók. Tőlevélrózsáját 2-5 (ritkán akár 10) hosszúkás-lándzsás levél alkotja, amelyek hossza 7,5-17,5 cm, szélessége 2,5-4,5 cm. Szárleveleinek mérete felfelé haladva egyre kisebbedik. A virágzat murvalevelei közül az alsók 1,92-7,15 cm-esek, a felsők már rövidebbek a virágoknál.

Május-júliusban virágzik. Virágzata laza megnyúlt fürt, amelyet 20-40 (84) zöldes-halványbíboros virág alkot. A külső és belső lepellevelek (szirmok) sisakká borulnak össze, amely kívülről zöldesfehér színű, néha pirosan futtatott. A külső lepellevelek hossza 7,1-10 mm, szélessége 3,5-5,3 mm; a belsőké 4,4-7 mm, illetve 1,17-1,8 mm. A mézajak halvány vörösbarna vagy zöldesbarna, a tövénél világosabb és 8-10 bíborszín folt látható rajta. Alakja szerint mélyen háromhasábú; a középső feltűnően hosszú (28-61 mm) és vékony (1,3-2,3 mm), csúcsán mélyen bevágott. A két oldalkaréj jelentősen rövidebb (2,9-10 mm). Kis sarkantyúja lefelé irányul, 2,1-3 mm-es.

Termése 12-16 mm hosszú, 3-4 mm vastag toktermés, benne átlagosan 5 100 (1300-9900) apró maggal.

Hasonló fajok[szerkesztés]

A bíboros sallangvirággal lehet összetéveszteni, ám itt a felső virágok murvalevelei soha nem érnek túl a magházakon, nem alkotnak „üstököt”. Az adriai sallangvirág kisebb, gracilisabb termetű és apróbb virágú, sarkantyúja fele olyan hosszú, mint rokonáé.

Elterjedése[szerkesztés]

Európai faj, csak Olaszország középső és északi részén, Ausztriában, Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban, Szlovéniában, Horvátországban és Dél-Albániában fordul elő. Hazai állományai alacsony hegyvidéki (52%) vagy dombvidéki élőhelyeken találhatók meg. A Bakonyban, a Sümeg-Tapolcai-háton, a Keszthelyi-hegységben, Sopron és Kőszeg mellett vannak populációi, illetve a Zalai-dombságon találtak egy-egy magányos példányt.

Életmódja[szerkesztés]

Sztyeppréteken, karsztbokorerdőkben, cserjésekben, száraz tölgyesekben (inkább a szélükön) él. Másodlagos élőhelyeken (útszéleken, szőlőhegyeken, gyümölcsösökben) is megtalálható. Inkább a meszes talajt kedveli, élőhelyein a talaj pH-ját 7,35-7,85 közöttinek (átlagosan 7,51) mérték. Az enyhe félárnyékot, időszakos árnyékot részesíti előnyben.

A Keszthelyi-hegységben végzett vizsgálatok alapján egy adott évben az egyedek 68%-a csak vegetatív hajtást fejlesztett, 22% virágzott, 11% pedig a föld alatt lappangott, amelynek hossza akár a 6 évet is elérhette. Más tövek 12 éven át minden évben kihajtottak. Virágzás után a növény a következő évben általában erőt gyűjt, csak zöld hajtást hoz. Becslések szerint legalább 50 cm2 levélterületre (4 tőlevél) van szükség a virághozáshoz.

Tőlevelei augusztus végén, szeptemberben jelennek meg, a nyári aszályos időszak elmúltával. Áttelelése után a következő évben május vége és július közepe között virágzik, középnapja június 17. Megporzásáról különböző méhek és poszméhek (házi méh, a Colletes, Andrena, Bombus nemzetségek fajai) gondoskodnak. A megtermékenyülés hatékonysága 5-55%-os. Előfordulhat szomszédmegporzás (azonos egyed másik virága által) is. A termések július-augusztusra érnek be, akkorra elszáradnak levelei is (a levelek elhalása aszály idején már a virágzáskor megkezdődhet); ezután a növény 1-3 hónapig nyugalomban van.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az adriai sallangvirág viszonylag nagy területen elterjedt, és bár egyes populációnak egyedszáma csökken, helyzete mégis stabilnak mondható. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján "nem fenyegetett" státusszal szerepel. Elsősorban élőhelyének eltűnése, beerdősítése, helyenként a vadkár és az emberi tevékenység (szemétlerakás, terepkerékpározás, motorkerékpározás) jelent számára veszélyt. Magyarországon eddig összesen 20, 1990 óta 13 állományát mérték fel, visszaszorulása 35%-os. Teljes egyedszáma néhány ezres nagyságrendűre becsült. 1982 óta fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]