Compó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Compó
Kifogott példány
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Ostariophysi
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Tincinae
Jordan, 1878
Nem: Tinca
Cuvier, 1816
Faj: T. tinca
Tudományos név
Tinca tinca
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Szinonimák
  • Cyprinus tinca Linnaeus, 1758
  • Cyprinus tinca auratus Bloch, 1782
  • Cyprinus tincaauratus Bloch, 1782
  • Cyprinus tincauratus Bloch, 1792
  • Cyprinus tincaurea Shaw, 1804
  • Cyprinus zeelt Lacepède, 1803
  • Tinca aurea Gmelin, 1788
  • Tinca chrysitis Fitzinger, 1832
  • Tinca communis Swainson, 1839
  • Tinca italica Bonaparte, 1836
  • Tinca limosa Koch, 1840
  • Tinca linnei Malm, 1877
  • Tinca vulgaris (non Valenciennes, 1842)
  • Tinca vulgaris Fleming, 1828
  • Tinca vulgaris cestellae Segre, 1904
  • Tinca vulgaris maculata Costa, 1838
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Compó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Compó témájú médiaállományokat és Compó témájú kategóriát.

A compó (Tinca tinca) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe és a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

Alcsaládjának és nemének az egyetlen faja.

Egyéb nevei: doktorhal, cigányhal.[1] 2016-ban elnyerte az "Év hala" címet.[2]

Előfordulása[szerkesztés]

Compók egy csehországi akváriumban

Európában, Szibéria egy részén és Anatóliában lévő síkvidéki, lassú áramlású, iszapos medrű folyók, állóvizek és mocsarak lakója. Magyarország állóvizeiben is gyakori.

Megjelenése[szerkesztés]

A compó hosszúsága átlagosan 20-30 centiméter, legfeljebb 70 centiméter (7,5 kilogramm tömeggel). A compó teste zömök, erőteljes felépítésű, magas faroknyéllel. Szája kicsi, csúcsba nyíló, mindkét szájzugon egy-egy rövid bajuszszál lóg. Szemei kicsinyek. Garatfogai egysorosak: 4,(5)-5. Pikkelyei aranysárgák és nagyon aprók (az oldalvonal mentén 95-100 található), a vastag, nyálkás bőrbe mélyen beágyazódtak. A hátúszót 12-13, a farok alatti úszót 9-11 sugár támasztja, valamennyi úszó lekerekített. A hím hasúszói megnyúltak, rajtuk a 2. sugár megvastagodott. A farokúszó gyengén öblösen bemélyedő szélű. Háta többnyire sötétzöld vagy sötétbarna, oldala világosabb, sárgarézfényű, hasoldala pedig sárgásfehér. 39-41 csigolyája van.

Életmódja[szerkesztés]

Akváriumi példányok

A compó túlnyomórészt lassan folyó vizekben, valamint sűrű növényállományokkal benőtt, iszapos fenékű, sekély, melegebb vizű tavakban él. Óvatos, a fényt kerülő halfaj, napközben rendszerint a fenékre húzódik, és csak szürkületkor élénkül meg. Az iszapban keresgéli szúnyoglárvákból, férgekből és csigákból álló táplálékát, de növényeket is fogyaszt. A telet az iszapba ásva tölti. Fekete, sárga és piros színváltozata is előfordul.

Szaporodása[szerkesztés]

2-3 évesen válnak ivaréretté. Május-júniusban ívik. 200-300 000 darab, nagyjából 1 milliméter átmérőjű ikrát rak, ezek rátapadnak a vízinövényekre. A kelési idő 20 °C-os vízhőmérséklet mellett körülbelül 3 napba telik. A frissen kelt, 4-5 milliméteres lárvák fején ragadós mirigy van, ezzel tapadnak meg a vízinövényeken, amíg szikzacskójukat felélik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. terra.hu: Compó
  2. Év hala 2016. Mosthallottam.hu, 2016.január 14.

Források[szerkesztés]

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
  • Horgaszat: a faj leírása
  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993.  
  • Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8
  • Tinca tinca (Linnaeus, 1758) FishBase
  • Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.
  • Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 321.
  • Tao, W., Mayden, R. L. & He, S.; 2012: Remarkable Phylogenetic Resolution of the Most Complex Clade of Cyprinidae (Teleostei: Cypriniformes): A Proof of Concept of Homology Assessment and Partitioning Sequence Data Integrated with Mixed Model Bayesian Analyses. Molecular Phylogenetics and Evolution, Available online 5 October 2012, In Press, Accepted Manuscript, abstract
  • Tinca FishBase
  • Garsault, F.A.P. de, 1764: Les figures des plantes et animaux d'usage en medicine décrits dans la Matière Médicale de Mr. Geoffroy, dessinés d'après nature par Mr. de Garsault, gravés par Mrs. Defehrt, Prévost, Duflos, Martinet &c. Niquet scrip. Paris. Tome V. Animaux table: pp. [1-4], index [1-20], Pls. 644-729. [original description: p. 406]
  • Tincinae Jordan, 1878 WoRMS
  • Froese, R. & D. Pauly (Editors). (2016). FishBase. World Wide Web electronic publication.