Terma (fürdő)
Therma vagy thermae az ókori római fürdők megnevezése. Ezek nem egyszerűen uszodák, vagy kádfürdők voltak, hanem hideg-, meleg- és gőzfürdők is. Az ókori görög gümnaszionok fürdői mintájára jöttek létre és nemcsak higiéniai, hanem szórakoztatási funkciójuk is volt. Az első nyilvános fürdők Rómában a második pun háború után jelentek meg. Használatukért kezdetben fizetni kellett. Marcus Vipsanius Agrippa a végrendeletében a római népnek adományozta fürdőjét, s meghagyta, hogy azt ingyen használhatják. Ezt követően terjedt el a római császárok körében az ingyenesen használható thermák építésének divatja. 334-ben Rómában 11 fürdő működött.
A therma tulajdonképpen egy épületkomplexum volt, különböző funkciójú termekkel:
- apodyterium – a tulajdonképpeni öltöző
- tepidarium – előkészítő terem langyos levegővel, langyos vizű medencével
- caldarium – forró, száraz levegőjű terem
- frigidarium – hidegvizes, hideg levegőjű terem
- natatio – a nagyobb fürdőkben található úszómedence
- laconicum – izzasztókamra (szárazlégkamra)
- sudatorium – izzasztófürdő (gőzfürdő)
- unctuaria – masszázs szoba, ahol a testet különféle illóolajokkal kenték be
- palaistra – sportolásra alkalmas, rendszerint nyitott udvar
Mindezek mellett számos kényelmi funkciójú helyiség létezett a thermákban (zeneterem, előadóterem, könyvtár, szentélyek).
A thermák fűtését a padló alatti hypocaustum biztosította.
Források[szerkesztés]
- Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 533. o.
- Építészet - Atlasz, Atheneum 2000 Kiadó, 2003
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Ókori lexikon I–VI. Szerk. Pecz Vilmos. Budapest: Franklin Társulat. 1904.

