Hadrianus-palota

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A palota rekonstrukciós képe

A Hadrianus-palota a Budapest III. kerületében lévő Hajógyári-sziget szélén, a légiós tábortól kissé északkeletre helyezkedett el. A Pannonia Inferior Aquincumban székelő helytartójának volt a palotája. Építési dátuma pontosan nem ismert, de egyes vélemények szerint a 106-108 között hivatalban lévő első helytartója, a későbbi császár, Hadrianus építtette, de mások a palota építését a 2-3. század fordulójára teszik.

A palota[szerkesztés]

A palota óriási alapterületű: 8-10 000 négyzetméteres komplexum volt, ami kőfallal volt körülvéve. A palotát feltáró Szilágyi János szerint a „saroktornyos, homlokzati dísztornácos (portikuszos) centrális nagytermes luxusvillatípus peristylummal kombinált változatát” képviseli. A Dunához legközelebb eső, valószínűleg kétszintes épületrészben voltak a lakóhelyiségek. A traktus főhomlokzatát nyitott galéria díszítette, ahova a saroktornyokból lehetett feljutni.

A palota keleti szárnyában volt a testőrség lakhelye, de gazdasági helyiségek is voltak ebben a részben. Az épület belső helyiségeit gazdagon díszítették oszlopsorokkal, amik közül megemlítendő az ebédlő, és a bonyolult alaprajzú fürdő.

Mozaikok[szerkesztés]

A hypocaustum-rendszerrel fűtött belső helyiségek padlója mozaikkal volt kirakva, ami fekete-sárga, fekete-fehér színű stilizált szívalakokat és meandermintákat ábrázolt, hálórendbe szerkesztve. Gyakori volt a figurális minta is: nádszálak, vadkacsa, pontyot kergető kardhal stb.

Falfestés[szerkesztés]

A falakat freskók borították, amik Hadrianus korától a 3. század közepéig követik a stílusok változását. Előbb a 2. század elejének szigorúan szimmetrikus ábrázolásmódja figyelhető meg, majd a század közepén a pompeii 3. stílusra visszavezethető impresszionista stílus váltotta fel a korábbit, aminek a fő jellemzője volt az aranysárga, türkizkék háttér, a dús lombok és a naturalisztikus virágfüzérek, a lebegő vagy lépő alakok és a fény-árnyék hatás érzékeltetése. A 3. század első felének stílusát a falsík hármas tagolása, a merev, kontúros motívumok jellemezték. A palota falfestészetének negyedik periódusában a részletek elmosódása, a formák egyszerűsödése az úgynevezett "tapétaminta" irányába hatott.

Szobrok, átépítések[szerkesztés]

A palota belső udvarán állt a császárkultusz pódiumtemploma, ahonnét egy tógás szobor került elő. Ennek a közelében került elő Nemesis istennő életnagyságú szobra is. A palotán nagyobb bővítéseket eszközölhettek a 3. század elején, a Severus-korban.

A palotát valószínűleg a 3. század utolsó harmadában hagyták el, a régészeti kutatás azt valószínűsíti, hogy az árvízveszély növekedése volt a fő ok.

A palota feltárása[szerkesztés]

Az Első Dunagőzhajózási Társaság hajógyártelepén talált, és a 19. században még magasan álló romokat 1854-1857 között tárta és mérte fel Rómer Flóris és a mérnök Zsigmondy Gusztáv. Ők akkor még fürdőnek tartották az épületet. Az ásatásokat 1941-42 illetve 1951-56 között Szilágyi János vezetésével végezték, a feltárt romokat visszatemették.

Ajánlott irodalom[szerkesztés]

  • Szilágyi János: A aquincumi helytartói palota (Budapest Régiségei 18, 1958)
  • Kaba Melinda: Az aquincumi helytartói palota mozaikpadozatai (Budapest régiségei 18, 1958)
  • Póczy Klára: Az aquincumi helytartói palota falfestészete (Budapest régiségei 18, 1958)

Forrás[szerkesztés]

Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 370–370. o. ISBN 963-05-6411-4