Póczy Klára

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Póczy Klára
Póczy Klára plaque Bp03 Szentendrei út 135-139 (relief-1).jpg
Született 1923. február 6.
Kolozsvár
Elhunyt 2008. október 16. (85 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • régész
  • művészettörténész
Díjak Forster Gyula-díj (2000)
Kitüntetései Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2004)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Póczy Klára témájú médiaállományokat.

Dr. Póczy Klára, asszonynevén Szentgáli Ferencné, egyes publikációkban Sz. Póczy Klára (Kolozsvár, 1923. február 6.Budapest, 2008. október 16.) régész, művészettörténész, a történeti (régészeti) tudományok doktora. Munkássága révén neve elválaszthatatlan a pannoniai városok, különösen Budapest és Sopron római kori örökségének feltárásától és népszerűsítésétől.

Családja[szerkesztés]

Erdélyi magyar család gyermeke, apja Póczy Mihály vasútépítő mérnök,[1] anyja Kiss Klára. Egyetlen húga: Póczy Erzsébet.[2]

1947. augusztus 14-én kötött házasságot Dr. Szentgáli Ferenc orvossal (†1974), mely házasságból egy gyermeke született: Szentgáli Ádám (1949–) villamosmérnök.[3] 1976-tól Thímár János mérnök, a Fővárosi Mélyépítési Tervező Vállalat műszaki-gazdasági tanácsadójának házastársa volt.[2]

Életpályája[szerkesztés]

Általános és középiskoláit Kolozsváron végezte; 1941-ben érettségizett. 1942-ben beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, történelem, művészettörténet és olasz szakra. Rövid idő után kiderült, jobban érdekli a Kárpát-medence története és régészete, ezért ősrégészetet és ókortörténetet tanult. Meghatározó tanárai voltak: Alföldi András, Tompa Ferenc és Banner János. 1947-ben szerzett régész-muzeológus diplomát, valamint doktori címet (PhD).[4][2] Értekezését a Pannonia tartománybeli Brigetio fazekasműhelyeiből kikerült kerámiákról írta.

1950-ben helyezkedett el gyakornok régészként a Budapesti Történeti Múzeumban, munkája főként annak aquincumi részlegéhez kötötte. 1953-ban a régészeti osztály helyettes vezetője lett, majd 1963 és 1973 között az Aquincumi Múzeum igazgatója, az aquincumi polgárváros ásatásvezetője. Irányításával folytak ezen időszak alatt a múzeum körüli romkert konzerválási munkái és Hajnóczi Gyula, valamint Harsányiné Vladár Ágnes építészekkel együttműködve annak archeológiai parkká alakítása. Emellett 1951-től közel negyven éven át részt vett valamennyi budapesti római kori ásatásban, de jelentős szerepet vállalt a római limes magyarországi szakaszain történt feltárásokban, különösen Brigetio és Intercisa településeken, valamint a Dunakanyar-ásatásokban (1959–1961). Részt vett – Sopron város műemléki rekonstrukciójához kapcsolódóan – a római kori Scarbantia feltárásában (1958–1974).[5] Megfordult több külföldi ásatáson; így közreműködött a svájci Vindonissa (1967) és az algériai Caesarea Mauretaniae feltárásában (1977).

Póczy Klára emléktáblája az Aquincumi Múzeumban

Az 1970-es évek elején megkezdett óbudai városrendezési munkálatokhoz kapcsolódóan, a Magyar Tudományos Akadémia felhatalmazásával 1973 és 1985 között vezette a városrész római kori emlékeinek megelőző régészeti feltárását, melynek eredményeként számos, nemzetközileg is számon tartott római kori építészeti emlék vált ismertté, köztük a Flórián téri legiotábor, a tábor keleti oldalán fekvő késő római erőd, vagy a tábort körülvevő Aquincum-canabae részei. Az általa vezetett munkacsoport korszakos meghatározásokat jelentett az antik Aquincum topográfiai kutatásában, a légiótábor pontos helye, a limesút menti betelepítettség szerkezete, a katonaváros beépítettsége, a polgárváros védműveinek építési periódusai, a helyreállítások koordinálása stb. tekintetében. Munkája nem merült ki a feltárások, valamint a leletek tudományos feldolgozásának irányításában s az eredmények szaklapokban történő publikálásában, de szorgalmazta és irányította a római kori építészeti emlékek műemléki konzerválását és bemutathatóvá tételét is.[6] Ez a nemzetközi figyelemmel is kísért, a Fürdőmúzeum megnyitásával lezárult tevékenysége az óbudai városképet számos, ma is látható műemlékkel gazdagította. A munkálatok befejezését követően a múzeum római kori provinciális régészeti csoportjának műszaki tanácsadója lett.[4]

Pályája során több mint száz ásatást vezetett, közel félezer tudományos és népszerűsítő cikket s tanulmányt írt, elsősorban Aquincumról, a pannoniai városokról, a római kori közművekről. Budapest római kori emlékeiről írott könyvei, a magyarországi ásatások eredményeit bemutató előadásai, itthon és Európa számos országában szervezett kiállításai, valamint a nemzetközi konferenciákon való aktív részvétele külföldön is elismertté tették. Kiemelkedő szerepet játszott az Aquincumi Múzeum nemzetközi hírének megerősítésében, kapcsolatrendszerének kiépítésében.[4]

Szakmai tevékenységét 1986-os nyugdíjazása után is folytatta; ekkor állította össze, főleg az újonnan előkerült aquincumi leletekből, Budapest római kori örökségét bemutató, szakmai konferenciákkal kísért kiállítást, amely hét év alatt 12 európai városban aratott sikert.[4] Hiánypótló, jelentős munkája a Szelényi Károly fotóival illusztrált, 2001-ben megjelent könyve, amely a Szent István kora óta napjainkban Rómában működő, a nagyközönség által alig ismert magyar intézményeket (zarándokház, templom, Collegium Hungaricum stb.) mutatja be.[7]

A Farkasréti temetőben helyezték nyugalomra.

Az Aquincumi Múzeum régi kőtárának falán domborműves tábla őrzi emlékét.[8]

Társadalmi szerepvállalása[szerkesztés]

  • az MTA Régészeti Bizottsága, Várostörténeti és Iparrégészeti Albizottsága tagja
  • a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat választmányi tagja
  • a Nemzetközi Római Kerámiakutatás Egyesülete (RCRF) tagja
  • az Osztrák Régészeti Intézet rendes tagja
  • a Német Régészeti Intézet levelező tagja
  • a Római Üvegkutatók Nemzetközi Egyesülete tagja
  • A Magyar Emlékekért a Világban Egyesület (MEVE) elnökségi tagja

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb művei[szerkesztés]

Póczy Klára teljes életmű bibliográfiáját lásd: Forschungen in Aquincum 1969-2002.[9]

  • Festett edények Aquincumban. (Archaeologiai Értesítő, 1952)
  • Pacatus, aquincumi fazekasmester. (A Budapesti Történeti Múzeum Füzetei. 1. Bp., 1956)
  • Az aquincumi palota falfestészete. – Három metszet az aquincumi legiotábor északi védőrendszerében. Pekáry Tamással. (Budapest Régiségei, 1958)
  • Római fürdők Budán. Hajnóczy Gyulával. Fotó: Czeizing Lajos, Gyárfás Lajos, Susits László. (Műemlékeink. Bp., 1960)
  • Aquincum a IV. században. (Budapest Régiségei, 1964)
  • Sopron római kori emlékei. Fotó: Juranits Miklós, Király György, Susits László, a helyszínrajzokat készítette Sziklavári Lajosné. (Műemlékeink. Bp., 1965)
  • Scarbantia romjai Sopron mai városképében. (Soproni Szemle, 1966)
  • Aquincum. Album. 48 fekete-fehér fotóval. Fotó Kónya Kálmán, az alaprajzokat Hajnóczy Gyula készítette. (Bp., 1969; 2. átd. kiad. 1974; németül, angolul, oroszul és franciául is)
  • Római kori műemlékek védelme Magyarországon. (Műemlékvédelem, 1970)
  • A porta praetoria feltárása az aquincumi legióstáborban. – Az aquincumi legióstábor és katonaváros romjainak feltárása és műemléki bemutatása. (Budapest Régiségei, 1976)
  • Pannóniai városok. Album. 48 fekete-fehér fotóval. Fotó Kónya Kálmán, grafikus Kemény Zoltán. (Bp., 1976; németül: 1977)
  • Scarbantia. A római kori Sopron. 21 fekete-fehér fotóval. Fotó Kónya Kálmán, grafikus Kemény Zoltán. (Bp., 1977; angolul és németül is)
  • Közművek a római kori Magyarországon. Monográfia. Fotó: Adorján Attila, Erdőkürti Zsuzsanna, Hajnóczy Gyula. 136 fekete–fehér ábrával, fotókkal. (Bp., 1980)
  • Aquincum-Castra, Canabae, Colonia : Az 1976–1980. közötti időszak ásatási eredményeinek összefoglalása. (Budapest Régiségei 25, 1984)
  • Az aquincumi légióstábor maradványainak műemléki bemutatása Óbudán, az Árpád-híd új közlekedési csomópontján. (Műemlékvédelem, 1985)
  • Budapest római öröksége. Kaiser Annával. Grafikus: Kiss Marianne. (Építészeti hagyományok. Bp., 1985)
  • Aquincum. Római kori ásatások Budapesten. 1970–1985. Zsidi Paulával. (A Budapesti Történeti Múzeum kiadványai. Bp., 1986; németül is)
  • Aquincum. Budapest a római korban. Szerk. Lengyelné Kurucz Katalinnal. Fotó: Komjáthy Péter, Molnár Ilona, grafikus: Málik Éva. (A Budapesti Történeti Múzeum kiadványai. Bp., 1989)
  • Budapest, Aquincum, polgárváros. Fotó: Komjáthy Péter, Molnár Ilona, grafikus: Málik Éva. (Tájak, korok múzeumok kiskönyvtára. Bp., 1990; 2. kiad. 1996)
  • Budapest, légiótábor és katonaváros. (Tájak, korok múzeumok kiskönyvtára. Bp., 1996)
  • A magyarok ezer esztendeje Rómában. Intézményeink az Örök Városban Szent István király óta napjainkban. Szerk. (Bp., 2001)
  • Budapest Belváros. – Inner City. Fotóalbum. Feledy Balázzsal, Nagy Gergellyel. Fotó: Szelényi Károly. (Bp., 2002)
  • Citius, altius, fortius. Gyorsabban, magasabbra, erősebben. Az athéni olimpiai játékok előzményei. Fotó: Szelényi Károly, grafikus: Pintér Katalin, térképek: Kispál Attila. (Bp., 2004)
  • Aquincum. Budapest római kori történelmi városmagja. Monográfia. Fotó: Gottl Egon, Komjáthy Péter, Szelényi Károly. (Bp., 2004)

Irodalom[szerkesztés]

  • Pro Salutate Clara Póczy Septuagenariae Collegae Amici Discipuli. = Budapest Régiségei, 31. 1993. 5–6., ill.
  • Soproni Sándor: Póczy Klára köszöntése. = Archaeologiai Értesítő, 120, 1993, 1/2. 102., ill.
  • Tóth Sándor: Római régész. P. K. nyolcvanéves.= Új Ember Magazin, 2003. ápr.
  • Forschungen in Aquincum 1969-2002 (Zu Ehren von Klara Poczy - Clarae Póczy Octogenariae). (németül) Aquincum Nostrum, II. évf. 2. sz. (2003) 14–26. o. arch ISSN Hozzáférés: 2015. nov. 13. (PDF)
  • Zsidi Paula: Póczy Klára (1923–2008). Budapest régiségei, XLI. évf. 41. sz. (2008) 17–18. o. arch ISSN Hozzáférés: 2015. nov. 13.
  • Gabler Dénes: Abschied Klára Póczy.= Acta Archaeologica, 2010.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Póczy Mihály (Kolozsvár, 1895 – Budapest, 1963. június 23.) Id. Póczy Mihály, Kolozsvár városi főmérnökének gyermeke. 1920-ban szerzett diplomát a Műegyetemen. A Román Államvasutak (1925–1940), majd a MÁV (1940–1943) szolgálatában állt; a Szeretfalva–Déda-vasútvonal építője; a Hungária Villamossági Rt. tervezőmérnöke (1943–1948), a Távvezetéképítő Vállalat osztályvezetője (1949–1953), majd haláláig a Villamos Hálózat Fejlesztő és Tervező Vállalat főkonstruktőre. A vasútépítéstan magántanára (1950), a műszaki tudományok doktora (1960).
  2. ^ a b c Kozák, 2013
  3. Nevéhez fűződik többek között az Aquincumi Múzeum Szentendrei úti romterülete – a polgárváros – Septimius Severus római császár korabeli rekonstrukcióját bemutató kronoszkóp kifejlesztése.
  4. ^ a b c d Zsidi, 2008
  5. Kozák Péter 2013 Idézet: „1958-tól, a soproni Fabricius-ház pincéjében vezetett régészeti feltárásaitól kezdődik a modern Scarbantia-kutatás Magyarországon. Nevéhez fűződik a soproni városfal keleti részén lévő több bástyaszakasz, a Nagyrondella környéke, a soproni keleti római kitörőkapu, a Fórum átjáró, ill. a soproni Városház utcai romterület ásatásának megkezdése. A soproni Várostorony alatti IV. századi városkapu feltárása után közreadta Scarbantia erődítményének ismertetését, ezzel pontos kormeghatározását adta a római városfalnak. A Forum körzetében, a capitoliumi templom bejáratának feltárásával, valamint útrészletek és épületmaradványok feltérképezésével először vázolt fel összefüggő történeti képet Sopron római kori történetéről.”
  6. Óbuda Újság 2009. 2. sz.
  7. A magyarok ezer esztendeje Rómában: Intézményeink az Örök Városban Szent István király óta napjainkban. Szerk: Póczy Klára–fotó: Szelényi Károly. Veszprém; Budapest: Magyar Képek Kiadó. 2001. 176. o. ISBN 2050220069446 Hozzáférés: 2015. nov. 21.  
  8. Az emléktábla avatására 2015. november 17-én, a múzeum által szervezett „Legionslager und Canabae legionis in Pannonien” című nemzetközi, idegennyelvű szakmai konferencia keretében került sor.
  9. Gali Ágnes: Bibliographie der wissenschaftlichen Tätigkeit von Klára Póczy: In: Forschungen in Aquincum 1969-2002 (Zu Ehren von Klara Poczy - Clarae Póczy Octogenariae). (németül) Aquincum Nostrum, II. évf. 2. sz. (2003) 14–26. o. arch ISSN Hozzáférés: 2015. nov. 13. (PDF)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Klára Póczy című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap