Soproni Sándor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Soproni Sándor
Született 1926. november 21.
Szentendre
Elhunyt 1995. november 20. (68 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása régész,
muzeológus,
múzeumigazgató

Soproni Sándor (Szentendre, 1926. november 21.Budapest, 1995. november 20.) római korral foglalkozó régész, a szentendrei Ferenczy Múzeum régésze, később igazgatója.

Élete[szerkesztés]

A Budapesti Tudományegyetemen szerezte meg diplomáját régészetből. 1951-1961 között a szentendrei múzeum igazgatója volt. 1961-től a Magyar Nemzeti Múzeum Római Gyűjteményének munkatársa, 1975-től a Központi Régészeti Könyvtár igazgatója volt, majd a szegedi és a budapesti egyetem régészeti tanszékein tanított.Élete utolsó éveiben az ELTE Régészeti Tanszék oktatója volt, hagyatéka is a tanszéken maradt.

Elsősorban a pannoniai limes kutatásával foglalkozott, melynek eredményeit több tanulmányban és egy monográfiában tette közzé. Foglalkozott epigráfiával, valamint Pannonia ókori földrajzi és települési viszonyaival.

Ásatásokat végzett többek között az alsóhetényi késő római erődben, a visegrádi Sibrik-dombon lévő római táborban, a Visegrád-malompataki kiserődben és a leányfalusi őrtoronyban. Budakalászon is ásatott, ahol a Luppa csárdánál egy badeni kultúrába sorolható temető került elő. A 177. sírból került elő a világhírű agyag kocsimodell.[1]

Tagja volt az Osztrák Régészeti Intézetnek és a Német Régészeti Intézetnek is.

Művei[szerkesztés]

Jegyzetek, irodalom[szerkesztés]

  1. Bondár Mária: A badeni kultúra temetője Budakalászon; Bondár Mária-Raczky Pál 2009: The Copper Age cemetery of Budakalász. Budapest.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Elismerései, emlékezete[szerkesztés]

  • Dr. Soproni Sándor Római Kori Kőtár Bölcske
  • 2010 Soproni Sándor emlékkonferencia