Iovia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Iovia
SzakcsAlsóhetény
Alapítás 3. század
Megszűnés 5. század
Lakói rómaiak
Elhelyezkedése
Iovia (Magyarország)
Iovia
Iovia
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 26′ 44″, k. h. 18° 05′ 32″Koordináták: é. sz. 46° 26′ 44″, k. h. 18° 05′ 32″

Iovia egykori város volt az ókori Római Birodalom Pannonia tartományában. Hajdani létezéséről sokáig csak írott források tanúskodtak, azonosítása csak a 2000-es évek körül kezdődött meg. A legújabb kutatási eredmények alapján a város a már korábbról ismert alsóhetényi római kori erőd közelében, attól néhány kilométerre északra helyezkedett el, a mai Tolna megyei Szakcs külterületén. Valószínűsíteni lehet, hogy a polgári város nevét annak elnéptelenedése után átvette az említett katonai erődítés is.

Története[szerkesztés]

A Iovia név a Pannonia római városait összeíró néhány forrásból ismert, egyebek mellett egy, a 280-as években összeállított Itinerarium Antonini című útvonal-leírásban, mint a Sopianaeből (Pécs) Brigetióba (Komárom-Szőny) vezető út egyik települése a mai Tolna megye területén, 32 mérföldnyire Sopianaetól. Egy későbbi, az 5. századból származó forrás ugyanilyen néven említ a környékről egy katonai erődítményt is.

Ez utóbbit a kutatók a Tolna megyei Alsóhetény közelében feltárt késő római erőddel azonosították, ez az erőd azonban az Itinerarium Antonini keletkezésekor még nem állhatott. Tóth Endre, a Magyar Nemzeti Múzeum régész munkatársa ebből arra a következtetésre jutott, hogy a korábbi polgári település neve áthagyományozódott az erődre; elképzelhető, hogy azt követően, hogy a város – más, jelentős közigazgatási szerep nélkül maradt településekhez hasonlóan – valamikor a 4. században elsorvadt, lakói pedig az erőd védelmébe húzódhattak.

Több más régészeti adat is arra mutatott, hogy az erőd közelében korábban egy jelentősebb polgári városnak is állnia kellett, ennek felszíni nyomait azonban sokáig nem találták meg. Az egykori város helyszínét végül légi felvételek elemzésével azonosították, egy, már korábban római kori szórványleletekről ismert területen, Szakcs és Kocsola közelében, a Felsőleperd–Gölösi-malom nevű régészeti lelőhelyen, az ásatások pedig a 2010-es években kezdődtek meg, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem régészeinek irányításával.

Leírása[szerkesztés]

A Szakcs község déli határához tartozó, Felsőleperd–Gölösi-malom néven ismert, az alsóhetényi erődtől 7 kilométerrel északra fekvő lelőhely eddigi ásatásain egy kb. 600 x 600 méteres alapterületű város nyomai kerültek elő, fórumszerű térrel, bazilikával, egy oszlopsoros utcával, freskótöredékekkel, épület- és oszlopmaradványokkal. Az oszlopsoros főutcán kívül további utcák nyomait ezidáig nem sikerült azonosítani, ez alapján feltehető, hogy a település központja egy főúri vagy császári villa lehetett, amit a 3. század végén bővíteni kezdtek, de valami miatt nem fejezték be, így komolyabban valószínűleg nem népesülhetett be.

A település azonosításához elvezető légi fotókon egy városias, fallal körülvett település képe rajzolódik ki, a falakon belül mintegy tíz nagy épület és egy legalább 270 méter hosszú kettős oszlopsor ismerhető fel, ezek. A 2010-es években megkezdett helyszíni kutatások eredményeként ezidáig a település központjának nyugati kapuját, egy másik kutatóárokkal pedig és két vakolt falszakaszt sikerült feltárni; az előbbi helyen előkerült a terület nyugati zárófalának egy részlete, kapupillére és a falakon kívül futó portikusz két pillére is, az utóbbi helyen pedig a római kori réteg felett a középkori Veperd község temetőjének néhány sírját tárták fel. Az egyéb leletek között 2-3. századból származó kerámiatöredékek, a sírok földjéből pedig ezernél több freskótöredéket fedeztek fel, eszerint az épület gazdagon lehetett díszítve.

A központi épületcsoport keleti része több szempontból is a szabadbattyáni palotához hasonlít; közelében egy fürdőszerű épület márványtöredékeit a felszínen is megtalálták; a központ nyugati felén lévő két nagy méretű – hozzávetőleg 80 x 25 méteres alapterületű – épület egykori gazdag díszítettségét pedig az ott előkerült márvány- és porfirtöredékek is igazolják. A kutatás jelenleg, 2016-ban is folyamatban van, többek között a falmaradványok földradaros felmérésével, további ásatásokkal és a nagyobb felületen egyben maradt falfestménytöredékek konzerválásával.

Források[szerkesztés]