A római limes magyarországi szakaszai

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rekonstruált őrtorony Németországban (Rheinbrohl)

A római limes magyarországi szakasza a Duna mentén húzódott.

A szakasz 2009 óta szerepel a magyar világörökségi várományos helyszínek listáján A római limes magyarországi szakasza – A Ripa Pannonica néven, A Római Birodalom határai nevű nemzetközi sorozathelyszín tervezett kiterjesztéseként.[1][2]

Limesek a Duna mentén

A limes szó fogalma[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Római Birodalmat a limes vette körül, melynek három alkotórésze volt: (Lásd a vázlatot.) 1. sánc és sövénykerítés, fejlettebb formájában kőfal, 2. előtte vagy mindkét oldalon árok, melyhez néha cölöpkerítés járt, 3. bizonyos távolságonként őrtornyok.

A limes szó eredetileg ösvényt jelentett. Utak (főleg hadiutak) hálózták be a határvidékeket, melyeket összekötöttek Rómával, de átnyúltak ellenséges területre is. Természetes akadályok (pl: folyók) egészítették ki a mesterséges földhányásokat, akadályokat. A Római Birodalom védelmét szolgáló, a császárkorban létesített határvonal, amelyet sáncok, árkok, őrtornyok, erődök alkottak. Az 1. századtól folyamatosan építették ki. A limest eleinte magas harcértékű légiók és segédcsapataik (auxiliák), a 4. századtól általában már a kisebb harcértékű határőr alakulatok (limitanei) védték.

A légiók táborai valóságos városok voltak; később a legtöbb helyen a katonai tábort ún. katonavárossal (canabae) vették körül. Maga a légiótábor átlagosan 20 hektárt foglalt el. Sánc és árokrendszer vette körül; ezt őrtornyok erősítették és négy kapu törte meg. A tábor központjában állt a principia, a főhadiszállás, a hivatali helyiség, a fegyverraktár, a zászlószentély és a légió pénztára. A tisztek külön házakban laktak, a katonák közös hálótermekben. A táborban volt gyakorlótér, raktár, kórház és gyakran fürdő.

A római limesen leginkább a birodalom határán álló védelmi objektumokat értik, és példaként a Hadrianus-falat szokás felhozni. Le kell azonban szögeznünk, hogy maga a limes kezdetben egész mást jelentett: nem védelmi vonal volt, hanem hadiút, a hozzá tartozó katonai létesítményekkel. Elsődleges feladata az volt, hogy a római katonákat eljuttassa az ellenséges területre, és biztosítsa ottani, eredményes tevékenységüket.

Germániában 382 km hosszan húzódott a Rajnától a Dunáig. Angliában Skócia határai mentén építették meg a 128 km-es Hadrianus falat. A magyarországi limest még nem teljesen tárták fel.

Magyarországi limes[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Római Birodalom határai a mai Nagy-Britanniától egészen a Fekete-tengerig nyúltak, keleten az Eufráteszig, délen a Szaharáig és a Núbiáig nyúltak. A sok helyen természetes határokkal segített óriási határszakasz védelme egyre nagyobb problémát jelentett, ahogy a korai népvándorlás során új és újabb harcias törzsek kerestek szállást a határokon belül.

Ennek hossza a különböző korszakokban jelentősen változott, ahogyan a birodalom határai változtak, egyes korábbi limesekből belső határ lett, más limeseket fel kellett adni. Az európai limes mentén általában folyók jelentették a határt, így a Rajna és a Duna teljes hosszában védelmi szerepet töltött be. A Duna mentén 500 km hosszan húzódik Magyarország területén az ókorban a Római Birodalom határa, ami most világörökségi címre méltó kulturális útvonallá válhat. Így a Ripa Pannonica (Pannónia partja) a múltból vezethetne a jövőbe, az akkor jelentős véd- és útvonal ma főként turisztikai, idegenforgalmi hasznot hozhatna.[3]

A római uralom hazánk mai területére eső, határvédő berendezésének átkutatása még a jövő feladatai közé tartozik. A Duna mentén Carnuntumtól Aquincumig, illetve onnantól a Dráva torkolatáig lévő útvonalait és erődítményeit kell megismernünk.

A magyarországi limes a hajdani Pannonia provincia dunamenti középső szakaszát képezi. Tőle nyugatra az úgynevezett felső-pannoniai limes az ausztriai Klosterneuburg Cannabiacától kezdődik és a szlovákiai Gerulatától (Rusovce) kissé keletre fejeződik be.

A provincia déli, Szerbiai szakasza pedig Altinum (Kölked) után, Udvarinál kezdődik és a Dunához közelebb futva, kelet felé fordult, feltehető, hogy ketté is vált. Pannonia déli limes-szakasza Singidunumnál (Belgrád) fejeződött be, s innen már a Moesia Superior területén folytatódott.

A magyarországi limes-szakaszok lehatárolása és rövid szakasz-ismertetései Visy Zsolt hivatkozott könyvére és rendszerére alapoz. Erre a vázra kerülnek felfűzésre az illető szakaszokra, vagy az ottani helyekre, objektumokra vonatkozó - már feldolgozott, vagy még feldolgozásra váró részletes ismertetések.[4]

Települések, ahol a limes maradványai fellelhetők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Győr-Moson-Sopron megye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az i. sz. szerinti 90-es években készíthették az első ideiglenes táborhelyet a Duna akkori főága itteni kanyarulata után. Ez ma a Mosoni-Duna. A tábor viszonylag korai kialakítását stratégiai helyzete tette szükségessé. A Szigetköz területe jó felvonulási helynek ígérkezett a római birodalomba észrevétlenül és meglepetésszerűen behatoló ellenséges törzseknek. Katonai fontosságán kívül vásárhely is volt. Az egyik legsúlyosabb vereséget éppen itt mérték a római csapatokra az egyesült germán és szarmata törzsek. Három év alatt porig rombolták a katonai és a civil várost is.

Időszámításunk szerint 9-ben Tiberius, a későbbi császár meghódította Pannóniát, s a mai Lébény területén katonai tábort és polgári települést létesített.

A falu a limes mentén található és a település címerében a hajdani őrtorony is benne van. Valószínűleg kikötő és táborhely is volt a falu határában. A helyiek által Tündérsziklának nevezett hely valószínűleg őrtorony volt. Ezt búvár-régészek vizsgálták pár évvel ezelőtt. A talajradar felvétele azt is bizonyítja, hogy további ásatásra érdemes a leletegyüttes. Ezért csatlakozott a község polgármestere a limesszövetséghez.[5]

A rómaiak a keltákat váltották fel. A mai Káptalan-domb helyén építették fel a szabályos négyszög alakú táborukat, ettől délre és keletre pedig a polgárok lakónegyedét. Az egykori Arrabona Pannonia egyik legjelentősebb városa volt.

A rómaiak idején lakott hely, helyén katonai tábor volt. A község területén vezetett át az a fontos út is, amely Arrabonát Brigétióval (Szőnnyel) kötötte össze. Ez az út képezi alapját az immár műemlék értékű macskaköves útnak, amely a régi főút alapjára épült.

Komárom-Esztergom megye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ács (Ad Mures) Feltételezett helye Ács: A Duna és a Concó patak torkolata: (Ad statua)[6] Feltételezett helye Ács-Vaspuszta
Római Kőtár

Itt láthatóak Dél-Komárom keleti városrésze Szőny (Brigetio) területén talált kőfaragványok. A halott kultusszal kapcsolatos e világi életöröm túlvilági továbbélését szimbolizáló sírkövek és szarkofágok, a római vallás sokrétűségét jelképező oltárkövek, valamint mérföldköveken kívül, az itt lakók mindennapjaival, az életről és a halálról alkotott elképzeléseivel ismertetnek meg minket.

Brigetioi leletek a múzeumban
  • (Koppánmonostor)

A római őrhelyek nyomait Koppánmonostoron is megtalálhatjuk. A Duna teraszain az őrtornyok sora állt, melyeknek romjai mai is megtekinthetők. Egy részük a Duna jelenlegi medrében, víz alatt vannak.

  • Szőny (Brigetio)

A városrészt átszelő 100-as számú közút mentén, a fontos, hadászati és kereskedelmi szerepű római limesútra ráépülve alakult ki Komárom keleti városrészén Brigetio. A provincia legjelentősebb településévé fejlődött ki az i. sz. 1. század és a 4. század között. Brigetio neve a kelta vár, erőd-ből eredhet, de erre régészeti bizonyíték nincs. A rómaiak az 1. század első felében egy fa-föld konstrukciójú auxilláris tábort építettek, amelyet 124-ig az Adlutrix légió 6000 katonájának befogadására alkalmas állandó kőtábor váltott fel. A katonaság vonzásaként iparosok, kereskedők telepedtek le a környéken. Így alakult ki a katonavárosból és a polgárvárosból álló településkomplexum.

A markomann háborúk alatt szükségessé vált a Duna túlsó partjának megerősítése. A 170-es évek a barbaricumban felépítettek egy kisebb fa-föld szerkezetű ellenerődöt, melyet egy germán támadás hamarosan elpusztított. A háború után állandó kőtábort építettek a helyén. A polgárvárost a 3. század második felében, a katonavárost a 4. század folyamán hagyták el lakosai. 375. november 17-én a táborban halt meg Valentianus császár.

1970-től folyamatosan folynak régészeti feltárások a szőnyi Vásártéren. A feltárások az egykori Brigetio életének számos részletére derítettek fényt. Előkerültek reprezentatív helyiségeket díszítő freskó-töredékek. A házakat padlófűtéssel fűtötték. Találtak itt pékséget, műhelyeket. A lakófunkciójú részeket egy 3 méter széles út választotta el a gazdasági egységektől. A leletek nagy részét tárolóhely hiányában visszatemették, mert ez a leletek megőrzésének és konzerválásának ezidáig egyik legjobb módja. A kutatások szerint a római polgárváros eme részét az i. sz. 3. század második felében hagyták el.

Odianum erődje az almásfüzitői timföldgyár iszaptengere alatt van. A település gyökerei a római korba nyúlnak vissza, akkor a mostani falu környékén katonai tábor volt.

A község mellett lévő Kőpite-hegyen már a rómaiak is bányászták az édesvízi mészkövet, melynek legnagyobb részét a dunai limes rendszer építéséhez használták fel. A Kőpitéről alávezető utat is a rómaiak építették.

  • Izsa (Celemantia) Szlovákia)

Római kolónia és castrum, és itt haladt el a Brigetiót Aquincummal összekötő fontos útvonal.

  • Tokod (Gordellaca, Carda blaca)

Itt találták meg a késő római korból származó, 120x140 méter területű, 1,5 m falátmérőjű, 11 kerek toronnyal rendelkező Castrumot, melynek díszes kapuja és fürdője is volt. Találtak itt kerámiaégető, üveg- és fémolvasztó-kemence maradványokat is, melyek azt bizonyítják, hogy a rómaiak már ismerték és használták a helybeli szenet, sőt voltak előre gyártott épületelemeik is.

A község helyén állt az egykori római település: Ad Herculem.

Pest megye és Budapest[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Római kori lelőhely. A rómaiaknak hat őrtoronnyal védett katonai tábora volt a Sibrik-dombon, a 4. században.

Aquincum és Brigetio között ez volt az első jelentős állomás. Fényjelzésnyi távolságra kiépített őrtornyok, komoly védelmi szerepet ellátó katonai tábor, valamint a polgári településmagot jelentő villák, az őket elkísérő kereskedőcsaládok és a rabszolgáik.[8]

A település kőbányáját már a rómaiak is ismerték és a Dunakanyarban épített limes anyagát innen hordták el. A limeshez tartozó őrtorony maradványát feltárták.

A rómaiak 371-372-ben erődített kikötőt és átkelőhelyet építettek itt. Ez része volt az I. Valentinianus által kiépített Duna balparti erődök (contra castrum) rendszerének, amit Marcus Aurelius kezdeményezett a markomann háború után, majd Diocletianus sűrített. A környező terület akkor a szarmata jazigoké volt, akiknek városai között Ptolemaiosz Vácot (Uscenum) említi.

Aquincum-táborvárosi nagy közfürdő

Pannónia római provincia fővárosa volt. Az imperium határát a Duna jelentette. A katonaság feladata a határ őrzése és a kontinens legfontosabb vízi útjának ellenőrzése volt. Claudius császár idejétől 40-től állomásoztak itt katonai alakulatok. A 90-es évek végére épült ki a limes. Először palánktábort, majd két évszázaddal később kőtáborokat alakítottak ki. Többször átépítették, korszerűsítették. Később a tábor környékén kialakultak a kereskedők, iparosok és a hozzátartozók telepei is.

Traianus császár átszervezése után a keleti Pannónia Inferior fővárosa lett Aquincum. A helytartó Hadrianus számára épült a Hajógyári szigeti helytartói palota. A katonavárost út- és csatornahálózattal látták el. Tiszta ivó- és gyógyvízű vízvezetékkel látták el a Rómaifürdő forrásaiból. Nagy kiterjedésű ipartelepek, műhelyek, dunai kikötők, a piactér és vásárcsarnok mellett reprezentatív berendezésű lakóházak és középületek épültek. Aquincum két városához (katonaváros, polgárváros) két amfiteátrum is tartozott. A katonaréteg ellátására szakiparos réteg alakult ki. A Duna kedvező kapcsolatfelvételt jelentett a nyugati provinciákhoz. (vízi átkelés lehetősége, árukirakóhely) A polgári település i. sz. 124-ben municípium rangot kapott, ami polgárjoghoz juttatta a város vezető rétegét, a leszerelt veteránusokat és a külföldi kereskedőket.

A 2. század és a 3. század háborús pusztítások és újjáépítések jegyében telt el. I. sz. 194-en kolóniát kapott a város a császártól a légió iránti hálájából. A helyzet egyre bizonytalanabbá vált, mert a helytartó a székhelyét a provincia belsejébe helyezte át.

A Fő utca vonalán számos helyen feltárták a római út maradványait.

Aquincummal szemben, a Duna bal partján – kissé délebbre – állt a Contra-Aquincum erőd, amelynek romjai az V. kerületi Március 15. téren találhatók nem messze az Erzsébet hídtól.

Ókori utca a polgárvárosban Aquincumban

A limes rendszerében a város területén is építettek egy tábort. A 150 x 170 m alapterületű négyszögletes tábor a város déli határában (a mai Dunafüreden) állt. Védműveit vizesárkok és tornyokkal erősített vastag fal képezte. belsejében szabályos utcahálózat mentén helyezkedtek el a különböző épületek. Közepén a principia (=parancsnokság) állt. Itt állomásozott 118-tól 180-ig a cohors I. Alpinorum equitata (az alpesiek 1. számú lovasított gyalogos zászlóalja), majd ezt követően a cohors milliaria Maororum (a mórok gyalogezrede), a 3. század végétől az equites promoti (lovasalakulat).

A katonaság emlékanyaga azonos jellegű, mint a többi katonai településé. A tábor mellett épült vicus militaris (katonai falu), amely a katonák családtagjainak, a kereskedőknek és az iparosoknak szolgált lakhelyül. A tábortól északra és délre találtak díszesebb, gondosan felépített fürdőépületet is.

A tartomány fontosabb településeit jól kiépített országutak kötötték össze. A Duna-parti limesút fontosabb állomásait egykori térképek itinerariumok (=útikalauzok) örökítették meg, mint például a Tabula Peutingeriana. Az utak mentén a távolságot mérföldkövek jelezték.

Fejér megye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A római korban a 2. század-tól egy ezerfős helyőrség táborhelye volt a római határon. A castellum maradványai a községtől északra a 6-os főút két oldalán fekszenek. A romok nagy részét a Duna mellékága elmosta. A délnyugati részét már feltárták. Végleges helyőrségét a 2. század első felében kőbe építik át. Ez a tábor a szarmaták támadásának esett áldozatul. A második kőtábort más helyen, a jelenlegi település helyére építik fel ismét.

A Pap-szigeten Intercisa római település birodalmi és tartományi határa volt. Magyarországon eddig ezt a limest kutatták át a legalaposabban. A forgalmas víziút és a szárazföldi limesút menti településen a 3. századtól vámállomás működött. A partközelben 5 őrtornyot, 14 jelzőtornyot ismerünk. A Vasmű közelében egy kis település a vicus Garamantesium et villa (a helyi lakosság faluja és egy majorság) volt.

A település külterületén, a Duna partján állt az erőd. A limes út messze elkerülte a Duna mai nyomvonalát. A mellette épített őrtornyokat korábban is ismerték.

Tolna megye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Római útvonal térkép (itiner)

A Duna sodorvonala közelében egy késő római erődítmény romjaira bukkantak. A Duna 1151,4 folyamkilométerénél található "bölcskei-sziklát" a hajósok már régóta ismerték. Egy hajóbalesetet követően elvégzett akadályelhárítás során, 1986-ban a Duna alacsony vízállásánál lehetőség nyílt a romok vizsgálatára. Ekkor derült fény a romok római jellegére, és ezután egészen 1994-ig folytattak a helyszínen tervszerű víz alatti régészeti feltárást.

Az erőd szokatlan helye a rómaiak változó határvédelmi koncepciójának köszönhető. Pannónia elfoglalása után ugyanis a hadsereg a belső területeken tartózkodott, ám ez nem bizonyult hatékonynak a tartományt érő támadásokkal szemben. Később létrehozták a Duna vonalába épített erődítmények és őrtornyok rendszerét, amelyet limesnek nevezünk. Pannóniában négy légió állomásozott és ezek segédcsapatai kerültek a később kőből épített erődítményekbe. A késő római korban bekövetkező népmozgások során azonban új lovas törzsek érkeztek a tartomány határára. Ellenük a védekezés új formáit kellett alkalmazni, így az addigi dunai ártér szélén húzódó, jobbára csak fa őrtornyokkal megerősített limes helyett a védekezés fő hangsúlya a Duna partjára (ripa-folyópart) épített erődökre tevődött át. Ennek az új rendszernek fontos eleme lehetett a Bölcske mellett talált erődítmény. A kutatók sokáig úgy vélték, hogy az erőd a Duna bal partján állhatott (túlparti erőd), de ezt később cáfolták. Az éveken keresztül tartó kutatások során megállapították, hogy a víz alatt egy jelentős, 76x54 méteres erőd maradványai találhatók. A pontos felmérések szerint négy sarkán kis tornyok, a parti oldal közepén egy nagyobb torony, a víz felőli oldalán pedig egy széles bejárati nyílás volt, az erőd építése i. sz. 4. század első felére tehető. A lelőhely értékét tovább növelik azok a másodlagos felhasználású, feliratos, domborműves sírkövek, amelyek a feltételezések szerint a Gellért-hegy környékén élt kelta Eraviscus törzs területéről kerülhettek oda.

A kereszténység elterjedésével ezek a kövek idővel "pogánynak" minősültek, és egyéb célra hasznosították őket. Bölcske település nagy érdeme, hogy a köveket a katolikus templom mellett épített kőtárban tették bemutathatóvá, amely egész évben látogatható. A több éves kutatás további eredményeként a környéken több római kori épület és település nyomát is megtalálták a régészek. Így többek közt rábukkantak az erőddel szembeni túlparti ellenerőd romjaira is.

  • Tolna (Alta Ripa): Jelentése magas part.

A római korban a Duna-parton határvédő erődítmény húzódott. Jelentőségét korán felismerték, mert Mohácsig más átkelési lehetőség a Dunán nem volt.

Szigethpuszta Öcsény mellett.

A limeshez közeli településen csak néhány tárgyi emlék került elő.

Baranya megye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fontos őrhelynek, állomáshelynek stratégiai jelentősége volt. A rómaiak korában a mai Dunaszekcső jelentős hely volt. Itt vezetett Pannónia római tartomány mentén az egyik legfontosabb transzkontinentális útvonal a limes mentén. A fontos állomáshelynek, erődítménynek, katonai őrhelynek stratégiai szempontból döntő jelentősége volt. Sírok, érmék és különböző leletek kerültek elő a föld mélyéből. Lugio jelentőségének nagyságát az 1974. szeptember 12-én előkerült, Marcus Aurelius császárt ábrázoló, elsőrangú itáliai művész által készített portré is igazolja.

Területe a rómaiak által ismert és lakott volt.

Világörökségi státusz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katonai táborokat, tornyokat és útszakaszokat magában foglaló határvonal magyarországi szakaszát még térképezik. A szakasz 2009 óta szerepel a magyar világörökségi várományos helyszínek listáján A római limes magyarországi szakasza – A Ripa Pannonica néven, A Római Birodalom határai nevű nemzetközi sorozathelyszín tervezett kiterjesztéseként.[1][2] Az érintett önkormányzatok is szeretnék a magyar szakaszt a világörökség részévé nyilváníttatni, ezért létrehozták a Magyar Limes Szövetséget.

A limes vonalából elsőként (1987-ben) a Nagy-Britanniában épített Hadrianus fala került fel a világörökség listájára. Azóta az érintett országok kezdeményezésére az ókori birodalom határvonalát egészként kezelik. A Németországban húzódó rész 2005-ben került fel a listára, a skóciai Antonius-fal pályázatát már benyújtották. Ausztriában most szorgalmazzák, hogy a birodalom északi határát jelentő dunai limes legyen nemzetközileg különösen elismert emlék. A védvonal a brit szigetektől Bulgáriáig, a Fekete-tengerig tartott, sőt afrikai részei is vannak.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Világörökség (magyar nyelven). Kulturális Örökségvédelmi Hivatal. (Hozzáférés: 2012. június 8.)
  2. ^ a b Magyar világörökségi várományos helyszínek (magyar nyelven). Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság. (Hozzáférés: 2012. június 8.)
  3. Kisalföld 2007. augusztus 6. 3. o.
  4. (Visy Zsolt: A római limes Magyarországon -Corvina K. Bp. 1989. - ISBN 963-13-2282-3 kötete szerint).
  5. A világörökségi pályázat eredményessége és a helyszíneket összefogó kulturális útvonal létrehozása nagyban függ azon érintett önkormányzatokon, múzeumokon, civil szervezeteken és magánszemélyeken, kiket érinthet a védelemmel járó előny és kötelezettség. A hatékony fellépés érdekében célszerű egymásra támaszkodva összefogni. Ezért jött létre a Magyar Limes Szövetség. A szervezet céljai: - Segítségnyújtás a világörökségi pályázat elkészítésében - Ismeretterjesztés - A világörökségi helyszín folyamatosságának biztosítása - Kulturális útvonal kiépítése és működtetése - Közös pályázatok és fejlesztési tervek kidolgozása
  6. A római táborok helye nem mindig esik egybe a mai települések helyével. Ha a helyük két település közé esik, akkor mindkét helyen feltüntettük római nevüket.
  7. Farkasvár
  8. Egyes tudósok analógiát vélnek felfedezni a Kínai nagy fal és a római limes építési módja és távközlési rendszere között.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Fejérdy Tamás: Világörökségi jelölés előkészületben: a római limes magyarországi szakasza - Építész Közlöny 2011.10. - ISSN_ 1789_ 0934
  • Visy Zsolt: A római limes Magyarországon - Corvina K. Bp. 1989. - ISBN 963-13-2282-3
  • Szerk.: Museum Carnuntinum: Legionsadler und Druidenstab - ISBN 3-85460-229-4
  • Balogh Emese-Beck Tamás-Borhy László-Fényes Gabriella-Miklósity Szőke Mihály: A Szőny-vásártári ásatás leleteiből (MCMXCII - MCMMCXCV) Komárom, 1996.
  • Baranya megye Kézikönyve (Szekszárd l997) ISBN 963-9089-01-X
  • Budapest kézikönyve II. kötet 73. o. (A főváros kerületei, városrészei) Budapest 1998. ISBN 963-9089-20-6
  • Fejér megye Kézikönyve (Szekszárd, 1997) 273 o. 384. o. ISBN 963-9089-06-0
  • dr. Fekete Mátyás: Győr-Moson-Sopron megye Kézikönyve (Szekszárd, 1998.) ISBN 963-9089-07-9
  • Komárom-Esztergom megye Kézikönyve (Szekszárd, 1997) 286. o.ISBN 963-9089-11-7
  • Pest megye kézikönyve II. kötet 696. o. (Szekszárd, 1998.) ISBN 9639089 13 3
  • Róma és a római világ története (Galinard -Larousse 1991) ISBN 963-8185-72-4
  • Százhalombatta története Állandó kiállítás vezetője (római kor: Soproni Sándor) Százhalombatta 1987. 13. o. – 17. o.
  • Tolna megye Kézikönyve (Szekszárd, 1997) ISBN 963-9089-16-8
  • Kaczián János: Szekszárd (Szekszárd, 2004) 7. old. ISBN 963-9578-18-5

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • > Szerk: Die römische Slovakei im 1. Jahrhundert (p.130)
  • > Klára Kuzmová: Die Südwestslovakei in der frühen römischen Kaiserzeit (p. 130)
  • > Jaroslava Smidtová: Die vorrömische und früjrömische Besiedlung von Gerulata (p. 133)
  • > Szerk.: Das römische Ungarn im 1. Jahrhundert (p. 138)
  • > Kiss Péter: Das frühe Savaria/Szombathely (p. 138)
  • > Zsidi Paula: Aquincum/Budapest von der römischen Eroberung bis zur Erhebung zum Provinzsitz (p. 141)
  • > Szőnyi Eszter: Das Munizipium Mursella (p. 148)
  • > Borhy László: Brigetio/Komárom-Szőny, Komárno (p. 152)
  • > Kovaliczky Gergely: Sopianae/Pécs (p. 154)
  • > Gömöri János: Scarbantia/Sopron (p. 159)
  • Szerk.: Museum Carnuntinum: Legionsadler und Druidenstab - ISBN 3-85460-229-4
  • > Szőnyi Eszter: Arrabona/Győr (p. 160)
  • Mócsy A. - Fitz J. (szerk): Pannonia régészeti kézikönyve. Akadémiai Kiadó, Budapest 1990
  • Mócsy András: Pannonia a korai császárság idején. Bp. 1975
  • Mócsy András: Pannonia a késői császárkorban. Bp. 1975
  • Visy Zsolt: A ripa Pannonica Magyarországon. Budapest, 2000

Weboldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]