Kapospula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kapospula
Kapospula címere
Kapospula címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
MegyeTolna
JárásDombóvári
Jogállás község
Polgármester Stemler József (független)[1]
Irányítószám 7251
Körzethívószám 74
Népesség
Teljes népesség864 fő (2015. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség42,42 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület19,8 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kapospula (Magyarország)
Kapospula
Kapospula
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 22′ 30″, k. h. 18° 05′ 48″Koordináták: é. sz. 46° 22′ 30″, k. h. 18° 05′ 48″
Kapospula (Tolna megye)
Kapospula
Kapospula
Pozíció Tolna megye térképén
Kapospula weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kapospula témájú médiaállományokat.

Kapospula község Tolna megyében, a Dombóvári járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A település két kistáj – Észak-Zselic és Dél-Külső-Somogy – találkozásánál fekszik. A két kistájat a Kapos választja el egymástól, mely a község déli határán folyik.

Kapospula a 61-es főút DombóvárKaposvár szakaszán fekszik, Dombóvárral csaknem teljesen egybeépült. Innen ágazik ki a 6517-es út észak felé, Alsóhetény településrész, Nak és Lápafő irányába.

Vonattal elérhető a Dombóvár–Gyékényes-vasútvonalon.

Története[szerkesztés]

1500-ban 30 házzal említették a falut, de a török megszállás idején már csak 10-zel. 1700-ban Dombóvárhoz tartozott, ekkor mindössze három háza és lakása volt, de templommal rendelkezett.[3]

1975. január 1-jén került át Somogy megyéből Tolna megyébe.

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994:
  • 1994–1998: Buda Józsefné dr. (független)[4]
  • 1998–2002:
  • 2002–2006:
  • 2006–2010:
  • 2010–2014: Markovits Géza (független)[5]
  • 2014–2019: Stemler József (független)[1]
  • 2019-től:

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,4%-a magyarnak, 0,5% cigánynak, 4% németnek, 0,3% románnak mondta magát (15,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 58,6%, református 3%, evangélikus 1,6%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 10,2% (25,6% nem nyilatkozott).[6]

Nevezetességei[szerkesztés]

Civitas Iovia virágzó pannoniai város volt
  • Süllyedtvár, Süllyedt-vár, Alsóhetény-puszta, Iovia, Alsóhetényi belső erőd, Alsóhetény[7][8] - késő római belső erődítmény. Azokat a római kori erődítményeket, amelyek nem a Ripa Pannonica mentén helyezkednek el, hanem a limes mögött, belső erődítményeknek nevezi a régészet. A Kapospulához tartozó Alsóhetény régóta ismert római kori lelőhely, ahol leletekben gazdag maradványaival egy 460-szor 470 méter kiterjedésű katonai erődöt és egy nagy temetőt is feltártak. A lelőhelyet Rómer Flóris fedezte fel, és Tóth Endre, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze ásatta 1981-1994 között. A hely a pannoniai erődített települések közé tartozott, amelyeknek legismertebb tagja Valcum volt a mai Keszthelyhez tartozó Fenékpusztán, de hasonlókat tártak fel Környén és Ságváron is. Az erődöt írott források Iovia néven[9] említik, amely név talán a korábban (3.-4. században) azonos néven létezett környékbeli polgári városról örökítődött át a katonai településre.[10] Tóth Endre 1981-ben kezdte meg Alsóhetény határában a talajfelszín alatti romok feltárását. A 340 körül épített „Iovia” nevet viselő katonai létesítmény a Római Birodalom védvonalának egyik ellátó bázisául szolgált.[11] Szabó Ádám a Morphologia Valeriana című művében így összegzi a föld alatt rejtőző erődítmény kiterjedését: „Az erőd tájolása közel pontosan észak-dél –kelet-nyugat. Északi fal-hossza 450 m, keleti falhossza 472 m, déli falhossza 499 m, nyugati falhossza 458 m. A szabálytalan négyzetet formázó erőd falainak hossza összesen 1879 méter, területe 21 hektár,ezt kiegészíti a 4 saroktorony, a 8 kaputorony és 39 oldaltorony összességükben szintén hosszú fal-felülettel. Falainak vastagsága 260-280 cm; tornyainak átmérője 13,5-13,7 m; saroktornyainak átmérője 17 m.”[12]
  • Sisakrekonstrukció - az arany orrlemezén Krisztus nevét rövidítő monogram látható, egy késő római kori sisak, a sisakon fellelt orrvédőt burkoló dísz ebben az elhelyezésben egyedülálló a világon.[13] A sisakrekonstrukció látható volt a pécsi Janus Pannonius Múzeum időszakos kiállításán is.[14] „Párja” a Magyar Nemzeti Múzeumban tekinthető meg.[15][16]
Alsóheténypuszta-Kapospuláról ismert egy későcsászár-kori, ún. Intercisa III. típusú taréjos sisak ("Kammhelm" ill. "Garde-helm") aranyozott ezüst borítólemeze, ami összehajtogatva került elő, rajta off(icina) Gaiani jelzéssel. A sisak gazdája akár az erődöt irányító egyik tribunus is lehetett.
– Szabó Ádám: 'QUAESTIONES VALERIANAE', Magyar Nemzeti Műzeum, 2018[12][17]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Kapospula települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 2.)[halott link]
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Falutörténet a település honlapján. (Hozzáférés: 2014. szeptember 11.)
  4. Kapospula települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. december 29.)
  5. Kapospula települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. október 16.)[halott link]
  6. Kapospula Helységnévtár
  7. Talajradarral kutatták Iovia római erőd maradványait Kapospula mellett. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
  8. Új épületeket azonosítottak a Baranya megyei római erődnél. m.mult-kor.hu, 2015. november 19. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
  9. Az Iovia nevű város romjaira bukkantak Tolnában. librarius.hu, 2016. május 21. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
  10. Tóth Endre: Az alsóhetényi erőd és temető. Kapospula.hu, 2010. szeptember 1. (Hozzáférés: 2016. június 18.)
  11. Hatalmas erőd védte Pannonia határát. mult-kor.hu, 2009. szeptember 21. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
  12. a b Szabó Ádám: 'QUAESTIONES VALERIANAE', Magyar Nemzeti Műzeum, 2018. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
  13. Hazalátogatott Iovia kincse. mult-kor.hu, 2011. május 24. (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  14. KORSZAKOKON ÁTÍVELŐ TÖRTÉNELEM. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
  15. Iovia látható kincse. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
  16. Dombóvári Helytörténeti Múzeum: Iovia kincse - Az alsóhetényi római sisak története. museum.hu. (Hozzáférés: 2020. február 20.)
  17. Juhari Zsuzsanna: Az aranysisak megmutatta magát. (Hozzáférés: 2020. február 20.)

További információk[szerkesztés]


Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]