Kistormás
Kistormás | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | ![]() | ||
Régió | Dél-Dunántúl | ||
Megye | Tolna | ||
Járás | Szekszárdi | ||
Jogállás | község | ||
Polgármester | Csapó László (független)[1] | ||
Irányítószám | 7068 | ||
Körzethívószám | 74 | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 339 fő (2015. jan. 1.)[2] +/- | ||
Népsűrűség | 29,87 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 11,35 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 46° 30′ 01″, k. h. 18° 33′ 59″Koordináták: é. sz. 46° 30′ 01″, k. h. 18° 33′ 59″ | |||
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Kistormás témájú médiaállományokat. |
Kistormás (németül Klaadarmisch vagy Kleindarmisch) község Tolna megyében, a Szekszárdi járásban.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
Tolna megye középső részén fekszik, a Tolnai–Hegyhát dombjai közt, Szekszárdtól 28 kilométerre északnyugatra, Gyönktől délkeletre. Központján a Kölesd-Pincehely közti 6313-as út halad végig, ezen érhető el a 61-es főútról letérve, illetve a 63-as főút irányából is.
Története[szerkesztés]
A kistormási völgyben bronzkori leleteket és kelta ezüstpénzeket találtak. A XVIII. század elején a település Kölesddel együtt Sinzendorf, majd a Mercy gróf birtokába kerül. Mercy, a temesvári Bánát telepítési biztosa saját birtokain is szívesen telepített le németeket. A nagyrészt Nassauból és Hessen-Darmstadtból érkezett telepesekkel elsősorban Kistormás-pusztát kívánta benépesíteni. Mivel az volt a terve, hogy később egyesíti Kölesddel, a német telepesek egy részét a kölesdi győzelem emlékét őrző Harc-hegyen túl helyezte el. Tervét azonban a kölesdi református magyarok és a kistormási evangélikus németek között 1725-ben majd 1730-ban támadt villongások miatt elvetette. A területet gróf Apponyi Antal vásárolta meg. Halála után a három fiú közül, Antal örökölte. Egyed Antal 1829-ben gyűjtött adatokat a faluról: "Erdeje, folyóvize nem lévén, különösen becsben tartották a kistormásiak a szőlőhegyeiket, ahol nagyrészt vörösbort termeltek. ... Orvosa a falunak még nem volt."
A legtöbben 1900-ban lakták a falut, 1150 főt tartottak számon.
Kistormás 1938 és 1947 között egyesítve volt Kölesddel, kezdetben Tormáskölesd, majd 1939-től Kölesd néven.[3]
A második világháború utáni lakosságcsere lényegesen megváltoztatta a népesség összetételét. Telepesek érkeztek az Alföldről, a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében a Felvidékről. A falunak 1990 óta önálló önkormányzata van. Körjegyzőség működik Kölesddel. 1996-ban avatták fel a háborús emlékművet, a község áldozatainak emlékére.
Népesség[szerkesztés]
A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 98,5%-a magyarnak, 5,5% cigánynak, 0,6% németnek mondta magát (1,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 42,1%, református 5,2%, evangélikus 1,2%, felekezeten kívüli 20,4% (30,5% nem nyilatkozott).[4]
Nevezetességei[szerkesztés]
Egy régi templom található itt, az evangélikus németek 1777-ben építették fel barokk stílusban. A műemlékvédelem alatt álló épület berendezése – az oltár, a padok, a keresztelőkút – a templommal egykorú, és szintén barokk.
Források[szerkesztés]
- Magyarország régiói - Dél-Dunántúl - Tolna megye. Főszerkesztő: Dr. Kasza Sándor 2005. Ceba Kiadó 153. o. (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 9479 01 X
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Kistormás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 12.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ Kistormás története a KSH online helységnévtárában
- ↑ Kistormás Helységnévtár