Kistormás

	Kistormás
	; Kistormás címere
	; Kistormás címere
	Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Megye	Tolna
Járás	Szekszárdi
Jogállás	község
Polgármester	Csapó László (független)
Irányítószám	7068
Körzethívószám	74
	Népesség
Teljes népesség	339 fő (2015. jan. 1.) +/-
Népsűrűség	29,87 fő/km²
	Földrajzi adatok
Terület	11,35 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	Kistormás Pozíció Magyarország térképén
	é. sz. 46° 30′ 01″, k. h. 18° 33′ 59″Koordináták: é. sz. 46° 30′ 01″, k. h. 18° 33′ 59″
	Kistormás Pozíció Tolna megye térképén
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kistormás témájú médiaállományokat.

Kistormás (németül Klaadarmisch vagy Kleindarmisch) község Tolna megyében, a Szekszárdi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A 61-es és 6-os utat Paks és Pincehely között összekötő keresztúton, a 63-as út közelében fekszik a település.

Története[szerkesztés]

A kistormási völgyben bronzkori leleteket és kelta ezüstpénzeket találtak. A XVIII. század elején a település Kölesddel együtt Sinzendorf, majd a Mercy gróf birtokába kerül. Mercy, a temesvári Bánát telepítési biztosa saját birtokain is szívesen telepített le németeket. A nagyrészt Nassauból és Hessen-Darmstadtból érkezett telepesekkel elsősorban Kistormás-pusztát kívánta benépesíteni. Mivel az volt a terve, hogy később egyesíti Kölesddel, a német telepesek egy részét a kölesdi győzelem emlékét őrző Harc-hegyen túl helyezte el. Tervét azonban a kölesdi református magyarok és a kistormási evangélikus németek között 1725-ben majd 1730-ban támadt villongások miatt elvetette. A területet gróf Apponyi Antal vásárolta meg. Halála után a három fiú közül, Antal örökölte. Egyed Antal 1829-ben gyűjtött adatokat a faluról: "Erdeje, folyóvize nem lévén, különösen becsben tartották a kistormásiak a szőlőhegyeiket, ahol nagyrészt vörösbort termeltek. ... Orvosa a falunak még nem volt."

A legtöbben 1900-ban lakták a falut, 1150 főt tartottak számon.

Kistormás 1938 és 1947 között egyesítve volt Kölesddel, kezdetben Tormáskölesd, majd 1939-től Kölesd néven.^[3]

A második világháború utáni lakosságcsere lényegesen megváltoztatta a népesség összetételét. Telepesek érkeztek az Alföldről, a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében a Felvidékről. A falunak 1990 óta önálló önkormányzata van. Körjegyzőség működik Kölesddel. 1996-ban avatták fel a háborús emlékművet, a község áldozatainak emlékére.

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 98,5%-a magyarnak, 5,5% cigánynak, 0,6% németnek mondta magát (1,5% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 42,1%, református 5,2%, evangélikus 1,2%, felekezeten kívüli 20,4% (30,5% nem nyilatkozott).^[4]

Nevezetességei[szerkesztés]

Egy régi templom található itt, az evangélikus németek 1777-ben építették fel barokk stílusban. A műemlékvédelem alatt álló épület berendezése – az oltár, a padok, a keresztelőkút – a templommal egykorú, és szintén barokk.

Források[szerkesztés]

Magyarország régiói - Dél-Dunántúl - Tolna megye. Főszerkesztő: Dr. Kasza Sándor 2005. Ceba Kiadó 153. o. (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 9479 01 X