Kistormás
| Kistormás | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Dél-Dunántúl | ||
| Megye | Tolna | ||
| Járás | Szekszárdi | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Csapó László (független)[1] | ||
| Irányítószám | 7068 | ||
| Körzethívószám | 74 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 339 fő (2015. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 29,87 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 11,35 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Kistormás
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
| é. sz. 46° 30′ 01″, k. h. 18° 33′ 59″Koordináták: é. sz. 46° 30′ 01″, k. h. 18° 33′ 59″ | |||
Kistormás
Pozíció Tolna megye térképén
|
|||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kistormás témájú médiaállományokat.
|
|||
Kistormás (németül Klaadarmisch vagy Kleindarmisch) község Tolna megyében, a Szekszárdi járásban.
Tartalomjegyzék
Fekvése[szerkesztés]
A 61-es és 6-os utat Paks és Pincehely között összekötő keresztúton, a 63-as út közelében fekszik a település.
Története[szerkesztés]
A kistormási völgyben bronzkori leleteket és kelta ezüstpénzeket találtak. A XVIII. század elején a település Kölesddel együtt Sinzendorf, majd a Mercy gróf birtokába kerül. Mercy, a temesvári Bánát telepítési biztosa saját birtokain is szívesen telepített le németeket. A nagyrészt Nassauból és Hessen-Darmstadtból érkezett telepesekkel elsősorban Kistormás-pusztát kívánta benépesíteni. Mivel az volt a terve, hogy később egyesíti Kölesddel, a német telepesek egy részét a kölesdi győzelem emlékét őrző Harc-hegyen túl helyezte el. Tervét azonban a kölesdi református magyarok és a kistormási evangélikus németek között 1725-ben majd 1730-ban támadt villongások miatt elvetette. A területet gróf Apponyi Antal vásárolta meg. Halála után a három fiú közül, Antal örökölte. Egyed Antal 1829-ben gyűjtött adatokat a faluról: "Erdeje, folyóvize nem lévén, különösen becsben tartották a kistormásiak a szőlőhegyeiket, ahol nagyrészt vörösbort termeltek. ... Orvosa a falunak még nem volt."
A legtöbben 1900-ban lakták a falut, 1150 főt tartottak számon.
Kistormás 1938 és 1947 között egyesítve volt Kölesddel, kezdetben Tormáskölesd, majd 1939-től Kölesd néven.[3]
A második világháború utáni lakosságcsere lényegesen megváltoztatta a népesség összetételét. Telepesek érkeztek az Alföldről, a csehszlovák-magyar lakosságcsere keretében a Felvidékről. A falunak 1990 óta önálló önkormányzata van. Körjegyzőség működik Kölesddel. 1996-ban avatták fel a háborús emlékművet, a község áldozatainak emlékére.
Nevezetességei[szerkesztés]
Egy régi templom található itt, az evangélikus németek 1777-ben építették fel barokk stílusban. A műemlékvédelem alatt álló épület berendezése – az oltár, a padok, a keresztelőkút – a templommal egykorú, és szintén barokk.
Források[szerkesztés]
- Magyarország régiói - Dél-Dunántúl - Tolna megye. Főszerkesztő: Dr. Kasza Sándor 2005. Ceba Kiadó 153. o. (a katalógusokban formailag hibás ISBN-nel szerepel) ISBN 963 9479 01 X
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Kistormás települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 12.)
- ↑ Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
- ↑ Kistormás története a KSH online helységnévtárában
