Ugrás a tartalomhoz

Kismányok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kismányok
Műemlék evangélikus templom
Műemlék evangélikus templom
Kismányok címere
Kismányok címere
Kismányok zászlaja
Kismányok zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
VármegyeTolna
JárásBonyhádi
Jogállásközség
PolgármesterBőte István (független)[1]
Irányítószám7356
Körzethívószám74
Népesség
Teljes népesség323 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség59,3 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület5,43 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 16′ 42″, k. h. 18° 28′ 16″46.278450°N 18.471230°EKoordináták: é. sz. 46° 16′ 42″, k. h. 18° 28′ 16″46.278450°N 18.471230°E
Kismányok (Tolna vármegye)
Kismányok
Kismányok
Pozíció Tolna vármegye térképén
Kismányok weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kismányok témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Kismányok (németül: Kleinmanok, Klamanok[3]) község Tolna vármegyében, a Bonyhádi járásban. 543 hektáros kiterjedésével a megye legkisebb közigazgatási területű települése.[4]

Fekvése

[szerkesztés]

A Mecsek lábánál fekszik, egy völgyben; Bonyhádtól 8 kilométerre délnyugatra. Közigazgatási területén áthalad a BonyhádKaposszekcső közti 6534-es út, de központjába csak egy ötszámjegyű bekötőút, a 65 165-ös számú mellékút vezet.

Története

[szerkesztés]

Kismányokot egy 1437-ben kiadott kanonikus oklevél említi először az ismert források közül, akkor még Nagymányok pusztájaként, később vált önálló településsé. Az 1526-os mohácsi vész után mindkét település elpusztult, magyar lakosságuk elmenekült, Kismányokon tizenkét üres ház maradt hátra. Miután a birtokokat a török hódoltság után szétosztották, és az eredeti tulajdonos Botka család leszármazottai nem jelentkeztek érte, a földet Johannes Wenselslaus Sinsendorf, a temesvári telepítő bizottság elnöke szerezte meg, aki azonban nem tartotta meg sokáig, és eladta Claude Florimond de Mercy szerémségi főkapitánynak. Ő volt az, aki a községet újratelepítette. Hessenből, [Elzász]]ból és az akkor még létező Pfalz-Sulzbach, valamint Pfalz–Zweibrücken hercegségekből érkeztek lutheránus német telepesek, akik a községet újraalapították, és felvirágoztatták. Kismányok újratelepítése 1719-ben fejeződött be. A település ettől az évtől kezdődően egészen 1945-ig színtiszta német nemzetiségű és evangélikus vallású volt.[forrás?] A második világháborút követően 47 német nemzetiségű családot (165 főt) telepítettek ki – ami nem a magyar kormány akarata volt, a győztes szövetségesek kötelezték a német lakosság kitelepítésére. Nem hasonlítható a németek csehországi, lengyelországi stb. elűzéséhez. Helyükre Bukovinából származó, a Bánságból, Bácskából a szerbek által elűzött római katolikus székelyeket telepítettek, akik ma a település többségét alkotják.

Közélete

[szerkesztés]

Polgármesterei

[szerkesztés]
  • 1990–1994: Bíró Andrásné (független)[5]
  • 1994–1998: Bíró Andrásné (független)[6]
  • 1998–2002: Bíró Andrásné (független)[7]
  • 2002–2006: Simon László (független)[8]
  • 2006–2010: Simon László (független)[9]
  • 2010–2014: Simon László (független)[10]
  • 2014–2019: Simon László (független)[11]
  • 2019–2024: Bőte István (független)[1]
  • 2024– :

Népessége

[szerkesztés]

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
332
328
325
297
308
323
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 76%-a magyarnak, 0,9% bolgárnak, 0,3% cigánynak, 16,1% németnek, 0,3% ruszinnak mondta magát (23,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 41,3%, református 0,6%, evangélikus 17,9%, felekezeten kívüli 4% (36,2% nem nyilatkozott).[12]

2022-ben a lakosság 90,3%-a vallotta magát magyarnak, 9,1% németnek, 0,3% szerbnek, 0,3% görögnek, 0,3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (9,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 42,9% volt római katolikus, 13% evangélikus, 1,6% református, 1,3% egyéb keresztény, 1,3% egyéb katolikus, 9,7% felekezeten kívüli (30,2% nem válaszolt).[13]

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • Evangélikus templom: 17851790 közt épült késő barokk stílusban, csehsüveg boltozatú eljárással, bejárata felett a stílusnak megfelelő lantablak található. Szószékoltárát Kausser József tolnai oltárfaragó és festő készítette 1800-ban, keresztelőkútját a mester fiai 1801-ben. Orgonája 1807–1808-ban készült a híres bonyhádi orgonaépítő, Róth József manufaktúrájában. A mester azonban 1808. április 1-jén, hirtelen bekövetkezett halála miatt nem tudta teljesen befejezni a hangszer építését, a munkát utóda, Marschall József fejezte be. Az orgonaszekrényt a szintén bonyhádi Füglein Mihály asztalos és a kismányoki Pecht Jakab asztalos és aranyozó készítették. Utóbbi a nevét is megörökítette a hangszer fő művének díszítései közé. Az orgona különleges helyet foglal el a magyarországi orgonák között, mert ilyen stílusú hangszer e községen kívül ma már csak Erdélyben létezik. Különlegessége abból fakad, hogy Róth József édesapja és egyben tanítómestere Nagyszebenben született szász ember volt, és fiát is az ott használatos stílusban tanította hangszert építeni. Ezért van a regiszterek között egy úgynevezett pordunal bassz, vagy más néven basszcant regiszter, ami e hangszer esetében az alsó, huszonöt elemű sípsort működteti; ez csak az erdélyi szász stílusú orgonákra jellemző.
  • Székely templom: 19881989 között épült. Az oltára és bútorzata székely stílusú, faragott. A templomot egy kitelepített sváb ember, Leicht Ádám jóvoltából kezdték építeni a helybéli apácák (Sperber Anna és Csillag Etelka). A segédmunkát a falu közössége adta. Az adományokat német és svájci testvérektől kapta a közösség. A férfiak dolgoztak, az asszonyok sütöttek, főztek. A faragásokat Gáspár István kezdte el, viszont ő menet közben elhunyt, így Tusa János fafaragó fejezte be a munkálatokat. A templom igazi szépsége a Hadikfalváról menekített Mária-kegyszobor, mely később került csak a település tulajdonába (Bácskában elmaradt). A templom ezzel a mottóval épült: „A székelyek betelepítésének és a svábok kitelepítésének a megbékélésére!” Az akkori plébános, Lovinusz Mihály azt mondta: „Ez a hely legyen a székelyek Csíksomlyója!”

Testvértelepülések

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Kismányok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2024. május 25.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. http://www.ungarndeutsche.de/de/cms/uploads/Ortsnamen_ungarndeutsche.pdf Archiválva 2014. június 11-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2013. május 26.)
  4. [1]
  5. Kismányok települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  6. Kismányok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 1.)
  7. Kismányok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 13.)
  8. Kismányok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 13.)
  9. Kismányok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 13.)
  10. Kismányok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
  11. Kismányok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 2.)
  12. Kismányok Helységnévtár
  13. Kismányok Helységnévtár

Források

[szerkesztés]
  • Kaufmann Jakab: Kismányok. (Hozzáférés: 2018. január 1.) nem
  • Becker Tamás: Kismányok (Hozzáférés: 2020. február 19.)

További információk

[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek

[szerkesztés]