Kismányok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kismányok
Kismányok címere
Kismányok címere
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
MegyeTolna
JárásBonyhádi
Jogállás község
Polgármester Bőte István (független)[1]
Irányítószám 7356
Körzethívószám 74
Népesség
Teljes népesség325 fő (2015. jan. 1.)[2] +/-
Népsűrűség59,3 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület5,43 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kismányok (Magyarország)
Kismányok
Kismányok
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 16′ 42″, k. h. 18° 28′ 16″Koordináták: é. sz. 46° 16′ 42″, k. h. 18° 28′ 16″
Kismányok (Tolna megye)
Kismányok
Kismányok
Pozíció Tolna megye térképén
Kismányok weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kismányok témájú médiaállományokat.

Kismányok (németül: Kleinmanok, Klamanok[3]) község Tolna megyében, a Bonyhádi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

A Mecsek lábánál fekszik, egy völgyben; Bonyhádtól 8 kilométerre délnyugatra. Közigazgatási területén áthalad a Bonyhád-Kaposszekcső közti 6534-es út, de a központjába csak egy öt számjegyű bekötőút, a 65 165-ös számú mellékút vezet.

Története[szerkesztés]

Kismányokot egy 1437-ben kiadott kanonikus oklevél említi először az ismert források közül, akkor még Nagymányok pusztájaként, később vált önálló településsé. Az 1526-os mohácsi vész után mindkét település elpusztult, magyar lakosságuk elmenekült, Kismányokon tizenkét üres ház maradt hátra. Miután a birtokokat a török hódoltság után szétosztották és az eredeti tulajdonos Botka család leszármazottai nem jelentkeztek érte, a földet Johannes Wenselslaus Sinsendorf, a temesvári telepítő bizottság elnöke szerezte meg, aki azonban nem tartotta meg sokáig, és eladta Claude Florimond de Mercy szerémségi főkapitánynak. Ő volt az, aki a községet újratelepítette. Hessenből, Elzászból és az akkor még létező Pfalz-Sulzbach, valamint Pfalz–Zweibrücken hercegségekből érkeztek evangélikus német telepesek, akik a községet újraalapították és felvirágoztatták. Kismányok újratelepítése 1719-ben fejeződött be. A település ettől az évtől kezdődően egészen 1945-ig színtiszta német nemzetiségű és evangélikus vallású volt.[forrás?] A második világháborút követően 47 német nemzetiségű családot (165 főt) űztek el a településről. Helyükre Bukovinából származó római katolikus székelyeket telepítettek, akik ma a település többségét alkotják.

  • Evangélikus templom: 17851790 közt épült késő barokk stílusban, csehsüveg boltozatú eljárással, bejárata felett a stílusnak megfelelő lantablak található. Szószékoltárát Kausser József tolnai oltárfaragó és festő készítette 1800-ban, keresztelőkútját a mester fiai 1801-ben. Orgonája 1807 és 1808 között készült a híres bonyhádi orgonaépítő, Róth József manufaktúrájában. A mester azonban az 1808. április 1-jén, hirtelen bekövetkezett halála miatt nem tudta teljesen befejezni a hangszer elkészítését, a munkát utóda, Marschall József fejezte be. Az orgonaszekrényt a szintén bonyhádi Füglein Mihály asztalos és a kismányoki Pecht Jakab asztalos és aranyozó készítették. Utóbbi a nevét is megörökítette a hangszer fő művének díszítései közé. A hangszer különleges helyet foglal el a magyarországi orgonák között, mert ilyen stílusú hangszer e községen kívül ma már csak Erdélyben létezik. Különlegessége abból fakad, hogy Róth József édesapja és egyben tanítómestere Nagyszebenben született szász ember volt és fiát is az ott használatos stílusban tanította hangszert építeni. Ezért van a regiszterek között egy úgynevezett pordunal bassz, vagy más néven basszcant regiszter, ami e hangszer esetében az alsó, huszonöt elemű sípsort működteti; ez csak az erdélyi szász stílusú orgonákra jellemző.
  • Székely templom: 19881989 között épült. Az oltára és bútorzata székely stílusú, faragott. A templomot egy kitelepített sváb ember, Leicht Ádám jóvoltából kezdték építeni a helybéli apácák (Sperber Anna és Csillag Etelka). A segédmunkát a falu közössége adta. Az adományokat német és svájci testvérektől kapta a közösség. A férfiak dolgoztak az asszonyok sütöttek, főztek. A faragásokat Gáspár István kezdte el, viszont ő menet közben elhunyt így Tusa János fafaragó fejezte be a munkálatokat. A templom igazi szépsége a Hadikfalváról menekített Mária-kegyszobor, mely később került csak a település tulajdonába (Bácskában elmaradt). A templom ezzel a mottóval épült: "A székelyek betelepítésének és a svábok kitelepítésének a megbékélésére!" Az akkori plébános, Lovinusz Mihály azt mondta: ,,Ez a hely legyen a székelyek Csíksomlyója"

Közélete[szerkesztés]

Polgármesterei[szerkesztés]

  • 1990–1994: Bíró Andrásné (független)[4]
  • 1994–1998: Bíró Andrásné (független)[5]
  • 1998–2002: Bíró Andrásné (független)[6]
  • 2002–2006: Simon László (független)[7]
  • 2006–2010: Simon László (független)[8]
  • 2010–2014: Simon László (független)[9]
  • 2014–2019: Simon László (független)[10]
  • 2019-től: Bőte István (független)[1]

Népesség[szerkesztés]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 76%-a magyarnak, 0,9% bolgárnak, 0,3% cigánynak, 16,1% németnek, 0,3% ruszinnak mondta magát (23,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 41,3%, református 0,6%, evangélikus 17,9%, felekezeten kívüli 4% (36,2% nem nyilatkozott).[11]

Testvértelepülés[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Kismányok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 3.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. http://www.ungarndeutsche.de/de/cms/uploads/Ortsnamen_ungarndeutsche.pdf Archiválva 2014. június 11-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés 2013 május 26)
  4. Kismányok települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  5. Kismányok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. január 1.)
  6. Kismányok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. május 13.)
  7. Kismányok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. május 13.)
  8. Kismányok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. május 13.)
  9. Kismányok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
  10. Kismányok települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 2.)
  11. Kismányok Helységnévtár

Források[szerkesztés]

  • Kaufmann Jakab: Kismányok. (Hozzáférés: 2018. január 1.)
  • Becker Tamás: Kismányok (Hozzáférés: 2020. február 19.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]