Kovácsi (Tevel)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kovácsi Tevel felől (Závodi utca).
Kovácsi Tevel felől (Dorogi utca).

Kovácsi 1928-ban Tevelhez csatolt egykor önálló kisközség Tolna megye Bonyhádi járásában, a Völgységben. Tevelről Závod irányában közelíthető meg.

Története[szerkesztés]

Kovácsi története valószínűleg szorosan összefüggött Tevel történetével: tehát a területe a honfoglalásig szórványosan lakott lehetett. A honfoglalás után pedig a község fejedelmi szállásterülethez tartozhatott: lakói egykor – a község nevéből ítélve – kovácsmesterséggel foglalkoztak.

Ennek oka a következő: az Árpád-korban szokás volt, hogy a fejedelmi, királyi udvarok számára különböző tevékenységeket végző embereket egy helyre telepítették, például Halászi, Hőgyész (a régi időkben a hermelint nevezték hölgynek, a hermelinvadászokat pedig hölgyészeknek), Lovászi, Hodász, Pásztori, Kismadarász (ma: Tomášov, Szlovákia), Nagymadarász (ma: Mădarăs, Románia).

Kovácsi évtizedek óta használaton kívüli temploma.

A község nem túl nagy, de virágzó település lehetett a középkorban, azonban a török időkben teljesen elnéptelenedett. A 18. század első felében, a Rákóczi-szabadságharc után vált lakottá újból, amikor római katolikus német telepesek költöztek a faluba a mai Délnyugat-Németország területéről.

A 18. század folyamán gyarapodásnak indult a falu, lakói egy kis templomot is emeltek maguknak. Az 1789-es összeírás szerint 39 család lakta, ami kb. 225 főt jelentett. Kovácsinak 1910-ben 180 lakosa volt, amelyből 178 fő németnek vallotta magát.

Kovácsi 1928-ban elveszítette önállóságát: ekkor Tevel községhez csatolták, és innentől már szorosabban kapcsolódott a története Tevelhez. Német lakosságát a második világháború után zömmel kitelepítették: helyükre bukovinai székely és a csehszlovák–magyar lakosságcsere keretében felvidéki magyar családok költöztek. Azóta lakossága fokozatosan csökken: a Tevel központjától viszonylag távol eső helyről folyamatosan elköltöztek az emberek, így manapság már csak néhány család lakja.

Forrás[szerkesztés]

Szauer János: Fejezetek Tevel történetéből; Tevel, 2003.