Felsőnána

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Felsőnána
Felsőnána, templom.jpg
Felsőnána címere
Felsőnána címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Tolna
Járás Bonyhádi
Jogállás község
Polgármester Bognár László (független)[1]
Irányítószám 7175
Körzethívószám 74
Népesség
Teljes népesség 588 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 30,83 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 18,91 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Felsőnána (Magyarország)
Felsőnána
Felsőnána
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 27′ 56″, k. h. 18° 31′ 46″Koordináták: é. sz. 46° 27′ 56″, k. h. 18° 31′ 46″
Felsőnána (Tolna megye)
Felsőnána
Felsőnána
Pozíció Tolna megye térképén
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőnána témájú médiaállományokat.

Felsőnána (németül Falschnone) község Tolna megye Bonyhádi járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Felsőnána Tolna megye geometriai középpontja mellett helyezkedik el kb. 2,5 km-re.
Megközelítése: Szekszárd felől a 65-ös főút Kéty után található elágazása, Tamási felől szintén ugyanezen út ugyanezen elágazása vezet a faluba.

Története[szerkesztés]

A középkorban virágzó falu volt Királynána néven, amely azután elpusztult. A török korban 1563-ban 18 adófizetője volt. A 17. század utolsó harmadában néptelenedett el. Egy 1847-ben keletkezett leírás szerint megtalálhatók a középkori templomának maradványai. Az újjátelepülő Felsőnána a régi helyétől 4–5 km-re keletkezett: Ma is. Öregnánának (Alt-Nana) nevezik azt a területet, amelyén középkori település feküdt.1780-ban Henrik Tippel szárítás közben találta meg a 70 fontnyi súlyú szép hangú harangot, amelyet a falu azután sokáig használt templomában.

Az új, 18. századi falu a törökök kiűzése után a Rákóczi-szabadságharcot követő időszakban alakult ki. Az 1715-1725 közötti Tolna megyei gazdasági összeírások tanúsága szerint első lakói (névelemzéseink alapján) 15 magyar és 7 szerb (rasci) család, akik Nánapusztán laknak, községgé. A Nagydorogon tartott 1719. január 21-i vármegyei közgyűlésen bizonyos ideig tartó adómentességet és a katonai terhek alóli felmentést kapnak, amely csak akkor szűnne meg, ha „végszükség esete következne be”.

A település magyar lakossága eltűnt, de nem sikerült megállapítani, hogy mely község adott számukra otthont. A nevek vizsgálata a conscriptiók alapján nem hozott eredményt, mivel kutatásaim szerint nyolc faluban is előfordulnak 1718-ban a némi nevek. A magyar lakosság katolikus vagy református voltára szintén nem lelhető adat.

A rácok azonban továbbra is Nánán maradtak. A német telepítés itt éri őket. Néhány szerb család eladja földbe épített kunyhóját és fél sessio telkét lóval, vasalatlan szekerével együtt az érkező németországi telepeseknek, összesen 12 forintért. A 18. századon végig, sőt a századfordulót követően is az 1820-as-30-as években rendszeresen összeírják a szerb családokat. A 19. század második felében már csak helynevek őrzik nyomukat. A 18. század folyamán, majd később is leginkább Medina szívta fel a rác elvándorlókat.

A németek 1721 előtt nem érkezhettek a faluba, mert az 1720. évi regnicolaris conscriptio, majd az ezt követő conscriptio domestica a fentebb említett 15 magyar és 7 szerb család háztartását, illetve adóalapjául szolgáló adatokat írta össze. A szerbek elköltözését követően keletkezett konfliktusok arra utalnak, hogy eltávozásuk nem egyszerű adásvétel volt csupán. Valószínűbb a gazdasági kényszer, amely révén kénytelenek voltak eladni vagyonukat. Később visszajártak és erőszakos lépéseket követtek el az új tulajdonosokkal szemben. Schmidt Nánán konkretizálja is a jelenséget, kifejtve, hogy „…az eltávozottak visszavisszatértek lókötés és betörés céljából. Nem egy ilyen esetet jegyeztek fel egyházi források és a nép száján a mai napig (1930!) is fennmaradtak e történetek. Nem egy rablógyilkosság története fűződik a rácok nevéhez. Az öregek nem egy ilyen lókötőnek ismerték még a nevét is.”

A szerbek elleni panaszok általánosak a 18. sz. elején. Mindezek abból eredtek, hogy a szatmári béke után komoly összecsapásokra került sor a vármegye, egyes uradalmak kiépítése és a telepítések során a török alatt települt vagy 1690-ben bevándorolt – főleg állattenyésztéssel foglalkozó – szerbek és az uradalmak között. A felsőnánai szerb-német konfliktusra levéltári adatot nem találtunk. Valószínű a szerző az általános helyzetből következtetett, feltételezett konfliktusra utal munkájában.

Felsőnána betelepítésének időpontja 1722 őszére tehető: 1722. június 30-án keletkezett az udvari kamara hivatalos levele, amelyben a császár hozzájárult, hogy a Zinzendorf-féle Tolna vármegyei javakat Mercy gróf megvásárolhassa. A falvak és a vásárlási szerződésben felsorolt puszták között Nána is szerepelt, mint Mercy kezére jutott praedium. A német betelepülők az augusztus-október közötti hónapokban érkezhettek meg.

A felsőnánai német telepesek egy része Felső-Hessenből, Riedesel bárók birtokairól érkezett Tolna megyébe. Vallásra nézve többségük evangélikus, kisebb részük református volt. Óhazájuk a Vogelsberg vidékén lévő Lautenbach volt. Schmidt János felkereste e területet és kutatásokat végzett az egyház községeinek az anyakönyveiben a kivándorlás előtti és alatti időszakból. Jelentésében arról tudósít egy kéziratban fennmaradt munkájában, hogy ugyanazokat a család- és személyneveket találta, mint amelyeket az evangélikus és református németek nánai anyakönyvében később fellelt. Az azonosság minden kétséget kizárva igazolta a felsőnánai németek származási helyét. A nánai evangélikus telepesek tehát Hessen északkeleti vidékéről érkeztek, Eisenbach, Lautenbach, Vorstadt, Nerth, Hopmannsfeld, Engelrod, Schlechtenwegen, Altenschlief, Landenhausen, Oberohm, Wergnes, Riedelesel településekről.

A betelepülés 1722-től közel két évtizeden át folytatódott. Ez azonban nem jelentette azt, hogy Felsőnánáról nem vándoroltak volna többen tovább. De e képhez tartozik az is, hogy másodlagos településű csoportok is érkeztek Moson, Győr, Vas, Sopron vármegyékből. A Györkönybe települő németek rokonai voltak az ún. „hapauerek”(Heidebauer), akikből többen Felsőnánán telepedtek le. Ilyenek voltak a Brith, a Greifenstein, a Geszehmann és a Faubel családok, akiket azonban már 1728-ban vagy későbbi összeírásokban nem találtunk, vagy elhaltak vagy továbbvándoroltak.

Fontosak a Nánán született és ott minden forrást ismerő Schmidt János lelkész és kutató megjegyzései a bevándorlást követően kialakult népi tudatról, amely az 1930-as években is tartotta magát.

„…Nána elsősorban hesseni telepesekből kialakult falu- és lutheránus gyülekezet, amelybe azonban más német településekről is érkeztek számosan. Érdekes, hogy a falu tudatában az maradt meg, hogy Württembergből, Elzászból és Lotaringiából származnak… Valójában még nyelvjárásuk is döntően hesszeni, keveredve más hatásokkal. Viseletük határozottan hesszeni, s tartják a sajátosságokat egészen a legújabb időkig. Vallásos szokásaikban, ünnepeikkel kapcsolatban, bútor- és ruhadíszítésben még igen sok ógermán és pogány momentum érvényesül, anélkül, hogy sokszor tudnák ezt. Legtújabban ezen népi szokásaik pusztulóban és kiveszőben vannak. Vallásukra nézve a néhai telepesek főleg lutheránusok voltak, de akadt szép számmal köztük református is. A felekezetileg meglehetésen indifferens Hessenből származván, egy felekezetnek sem volt erősen kifejlett felekezeti öntudata és ezért olvadt a kisebbség felekezetileg könnyen bele a többségbe. Így történt Nánán és több. Tolna megyei német telepes faluban, ahol a reformátusok beleolvadtak a lutheránus többségbe, viszont Nagyszékelyben és Mórágyon például ellenkezőképpen történt…”

Így fordult elő, hogy a telepítést követő évtizedekben a megszerveződő egyházközségekben nem jelentett akadályt a tanítás megindítása szempontjából az a sajátos személyi akadály, ha nem volt evangélikus tanító, hanem azt református személy töltötte be, vagy éppenséggel a fordítottja.

A nánai evangélikusok fíliaként 1722-ben Varsádhoz csatlakoztak, amihez Claudius Mercy hozzájárult, majd 1742-től Kistormáshoz. Tanítójuk kálvinista iskolamester volt. S míg nem volt papjuk ugyanez a személy tartotta az egyszerű istentiszteleteket és könyörgéseket, sőt a notáriusi tisztet is ő töltötte be.

Az első evangélikus tanítómester Johann Szutter volt 1730-tól. 1733-ban pedig Johann Gasparus Eichhorn. Sipkovits Tóth János püspök egyházlátogatása alkalmával készült jegyzőkönyv szerint Konrád Johann, 1745-ben Johan Laubach tanítóskodott. Mint sajátos jelenséget figyelhetjük meg, hogy e német tanítók valamennyien Hessenből érkezett telepesek leszármazottjai. E családokat valamelyik Mercy telepítette faluban megtalálhatjuk. Egyszerű „Schulmeisterek” vagy „Schuldienerek”, magasabb iskolát egyik sem végzett. Ennek ellenére nagyon sok faluban tanítottak. Két-három évente más protestáns faluban találjuk őket. Az utóbbi Majoson, Kismányokon, Izményben is tanított. Csak a század közepén 1750-ben került Píringer Mihály személyében képzett tanító Nánára. Ő is, hasonlóan sok Tolna megyei protestáns lelkészhez és tanítóhoz, a Felvidékről származott. A Nyitra megyei Tschachlitben született, nemes ember volt. S állandó lelkésszé való kinevezése előtt Nánán mint licenciatus működött. Az őt követők valamennyien képzett tanítók.

Johan Heinrich Beckerről 1771-ben néhány fontos adat lelhető fel mind az anyakönyvekben, mind az egyházközség jegyzőkönyvében. Az ő idejében állították fel az új nánai haranglábat. Tanulóinak száma 109. A jövedelméről is biztosan tudjuk, hogy három esztendőn keresztül állandó volt, s amely jövedelem házanként 1/2 mérő gabonából és 2 garasból állt. Tandíj fejében pedig tanulónként 2 garast kapott.

Az uradalom minden esetben elsőnek tett javaslatot a tanítóválasztásnál. Rendszerint eredménnyel. Így került Josef Hermann Nánára, miután elődjét egyházi felsőbbsége javaslatára Hidegkútra helyezték. Ahogy a lelkészeknél szinte általános szokásként dívott a Felvidékről történő meghívás, a tanítóknál is gyakran ugyanazt figyelhetjük meg. Nánai tanítók közül többen érkeztek Modorról, Nyitrából stb. Így volt ez Martin Hermann esetében is, akit 1782-ben alkalmaztak Perlaky Gábor püspök javaslatára Felsőnánán tanítónak.

Az egyházmegye levéltára figyelemre méltó adatokat őrzött meg a nánai evangélikusok életéről, a német telepesek helyzetéről, az evangélikus falvak közös egyházközségi szervezkedéséről stb. A település a Mercy família tulajdonából 1773-ban került Apponyi György kezébe. A község életébe Mercy is beavatkozott, azonban az többnyire a protestáns lakosság védelmében történt.19 1771-ben a zombai plébános bejelentésére, a vármegye vizsgálatot rendelt e1.1771. május 24-én Vörös Bálint plébános által szerkesztett vádpontok szerint Johann Hahn evangélikus tanító, a falu imaházában nyilvános könyörgéseket tartott a pécsi egyházmegye tiltása ellenére. Továbbá még súlyosabban esett latba, hogy más német evangélikus településekről érkezettek előtt rendszeresen prédikációkat olvas fel. A kistormási lelkész tudtával temetéseket végez, noha a plébános attól eltiltotta a kistormási papot. Mercy idejében a kistormási német telepesek szabadon jártak át egyházügyi dolgaikban is, és nem korlátozta őket senki.

A tanúvallomásokból láthatóan sem a bíró, sem a tanító, de a megkérdezett egyszerű falusi emberek sem tagadták a zombai plébános vádjait. 1772-ben azután a helytartótanács rendeletben megtiltja a kistormási lelkészeknek, hogy a nánai fikában egyházi teendőket végezzenek. A település evangélikus lakossága ezzel a rendelkezéssel a zombai plébános joghatósága alá került, s Vörös Bálint katolikus plébános lett a evangélikus német közösség „törvényes parochusa". Nem kétséges, hogy a harc elsősorban a helyi jövedelmekért folyt. Vörös Bálint egy alkalommal az anyakönyvben nyugtázta, hogy e falu népe a stólákat „csendesen és pontosan befizette neki… ". Keresztelésért 9 garast, esketésért 1-1 forint 9 krajcárt, nagy temetésért 12, kis temetésért 9 krajcárt. A zombai katolikus tanítónak esketés után 7 krajcárt, a harangozó 3 krajcárt kapott. A türelmi rendelet megjelenéséig a helyzet nem változott.

Felsőnána jó kondíciójú településsé izmosodott már a Mercy família idején. Apponyi célszerű gazdálkodással, kihasználva a német telepesek jó munkaszervezetét, s a falvak között kialakult tájpiac nyomán létrejött gazdasági növekedést, 1784-ben szerződést megújítva igyekezett rendezni a szolgáltatások körül kialakult anomáliákat. Ugyanebben az időszakban rendeződött, a döntően evangélikus németségből álló falu békéjét felbolydító vallásügy is. 1782. január 16-án hirdették ki a templomban a szabad vallásgyakorlatot biztosító királyi rendeletét és január 27-én tartották újra az első nyilvános istentiszteletet. Miután 100-nál több evangélikus család volt á településen és megfelelő anyagi erő is rendelkezésre állt, Apponyi gyorsan beleegyezett az új lelkész meghívásába és hivatalosan is az anyagyülekezet megalakításába.

A nánaiak Martin Hermann személyében régi ismerőst nyertek meg az egyházközségük élére, mert korábban tanítóként, licenciátusként működött a faluban. Perlaky Gábor püspök 1784. július 8-án iktatta be lelkészi hivatalába, ahol kereken egy évtizedig működött. Ő építtette fel a falu templomát 1789-91 között. 1791. november 1-jén avatta fel a templomot Nagy István szuperintendens.22 A német etnikum sorsáról igen figyelemreméltó gondolatokat tartalmazó beszédének feljegyzése szerencsére megmaradt 23 Témánk szempontjából az a legfontosabb, amikor arra figyelmeztette híveit, hogy „…őseink vallását őrizzék meg híven. A templom helytállásukjelképe is, mert évtizedes mellőztetésük, elnyomatásuk ellenére valamennyien kitartottak hitük mellett. Gyermekeik evangélikus hitben való neveléséért hozott áldozataik bőven megtérülnek, mert áldás van rajtuk, hisz jólétben élhetnek. A munka és a hit tette őket gazdaggá. S mivel szelídséggel viselték el a hitbéli megpróbáltatásukat, most mindent elértek. Van templomuk, papjuk, iskolájuk és a falu gazdag békés sziget…”.

Nevezetességei[szerkesztés]

A Tolna megye közepét jelző emlékmű

Felsőnána határában található Tolna megye geometriai középpontja, ahol minden évben (általában szeptemberben) megrendezik az úgynevezett „Béke-túrát”. Ez a túra közkedvelt szórakozás nemcsak az egész falu, hanem a környéken lakók számára, hiszen minden évben több száz ember látogat ki az egész napos rendezvénysorozatra. A programban szerepel például a méltán népszerű és mindig nagy közönséget vonzó motokrosszverseny, ezenkívül a családi vetélkedőktől kezdve a kispályás focin át egészen a tűzoltóbemutatóig sok minden megtalálható. Ugyanitt tábortűzrakásra, sátorozásra, főzésre, sütésre is van lehetőség.

Felsőnána központjában található a 228 éves evangélikus templom, ami jelenleg sajnos nincs túl jó állapotban.[3] Művészettörténeti jelentőségűek a templom bibliai jeleneteket ábrázoló falfestményei, amelyeket a naiv egyházművészet tárgykörében tartanak számon.[4] 2017-ben falán emléktáblát avattak a faluból a Gulágra elhurcolt 152 lakó emlékére.

Szintén a falu központjában található az úgynevezett „összefenódás szobra”, ami egy kőtalapzaton elhelyezkedő, fából készült szobor. A „legenda” szerint a faluban élő emberek származásának keveredését hivatott szimbolizálni.[forrás?]

A hírekben[szerkesztés]

Felsőnána a Béke-túra miatt szerepel a legtöbbet a Tolna megyei médiumokban, ezenkívül leginkább talán kétszer került be az országos hírek közé. 2004. május elsején kora délután hirtelen hatalmas (és rövid lefolyású!), jégesővel is tarkított felhőszakadás érte a falut, aminek következtében a helyi patak kiömlött a medréből, rengeteg helyet iszap árasztott el (köztük négy ház alagsorát biztosan), de személyi sérülés nem történt. A történtekről a TV2, az RTL KLub, valamint az MTV is beszámolt híradásaiban.

A másik eseménynek (is) szomorú aktualitása van: 2013. január 6-án a katasztrófavédelem emberei lezárták a Dózsa György utca egy részét, miután a szél erősen kikezdte a már egyébként is rendkívül rossz állapotban lévő evangélikus templom tetőszerkezetét. Az Evangélikus Egyház hárommillió forintot különített el arra a célra, hogy egy süveg megépítésével átmenetileg stabilizálják a templom állapotát. Az esetről a TV2 Tények című híradójának január 9-i esti adása, valamint a Tolnatáj Televízió is beszámolt.

Források[szerkesztés]

  1. Kiss István: Simontornya krónikája. 72. p. 1563-ban 18,1571-ben 29,1580-ban 33,1584-ben is 33 házzal szerepelt a török adóösszeírásokban.
  2. Bognár Mihály: Nána története. Kézirat. Egyházmegyei Lt. Bonyhád. Másolta Schmidt J.1935. (GVLK. Másolatok. 34/1930.)
  3. TMÖL Ptotocolla congregationum II. k. 372. p.
  4. Raitzenloch, Raitzengasschen, Raitzenbrunnen, Raitzengrund, Raitzenmühle.
  5. TMÖL Conscriptio Domestica.1721,1722. (C. Regnicolaris)1724,1728. (Nana, Medina.)
  6. TMÖL Conscriptio Regnicolaris 1720.
  7. GVKL Schmidt-Tomka-hagyaték. Kézirat. „Felsőnána története."140-141, p.
  8. GVKL „Felsönána betelepítése. " Kézirat részlet. Készítette Schmidt János. 1936.
  9. Intimationsbefehl der Kaiserlichen Hofkammer an die untergeotdneten ungarischen Behőrden, daS Kaiser Karl VI. den Verkauf der Zindendorffischen Güter an Graf Mercy gutgeheiSen habe, worüber das weitere zu verfügen sei. Taffemer i. m: II. köt.176-178. p.
  10. Dr. Weidlein János: A Tolna megyei német telepítések. 1937. 43. p.
  11. GVKL Schmidt J.: i. m.140-141. p. kézirat: „Az óhazai anyókönyvekben és a felsőnánai anyakönyvekben a következő azonos családneveket leltem fel: Reining, Christ, Weber, Zulauf, Blöttner, Hanzel, Christof, Ltinder, Gerlach, Ringem, Mq~l, Hüuser, Dammer, Güntherstb. Személyesen győződtem meg a vándorlás pontos menetéről, amikor 1930 nyarán bejártam a vidéket, s a lauterbachi anyakönyvek alapján névjegyzékeket készítettem a kivándorlás Idejében itt élt családokról. Evidék tájszólása isieltűnően hasonlította nánaiak nyelvjárásához, nem kevésbénépvisdetük.. " (Schmidt János)
  12. MOL Mikrofilmtár Egyh. ak. Ág. hitv. Ev. Egyházközségek ak. Tolna m. Felsőnána.
  13. A két háború között, a harmincas években több kutató érzékelte, hogy az "előkelő származást" úgy igyekeztek reprezentálni, hogy magukat elzászi vagy lotaringiai eredetűnek vallották. Quazi francia területről származónak. Az etnikai eredet megvallása ilyen módon mintegy ellensúlyozását akarta hangsúlyozni az erősen pejoratív "sváb"megnevezésnek.
  14. GVKL Schmidt-Tomka-hagyaték. II/1. köt. Krónika.145. p. Kéziratok. Felsőnánára vonatkozó egyházi levéltári jegyzetek.
  15. MEEL Protocollum Venerabilis Contubemü Tolnensis. 484. p. (Kivonatokat és másolatokat Schmidt János készítette.)
  16. GVKL Kéziratok. V.102-109. p.
  17. GVKL Jegyzetek – másolatok. III/1. 1770-72.
  18. MEEL Protocollum Venerabilis Contubemii Tolnensis. Kézirat. Nána. 543. p. (Másolta Schmidt János)
  19. GVKL Schmidt-Tomka-féle hagyaték. Jegyzetek. IV/2. Nána, Kistormás.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Felsőnána települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 2.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. A templom a muemlekem.hu-n. (Hozzáférés: 2016. január 2.)
  4. A felsőnánai evangélikus templom karzatképeinek ikonológiai elemezése. Csatolna. (Hozzáférés: 2016. január 2.)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]