Roska Márton

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Roska Márton
Született 1880. június 15.
Magyarköblös
Elhunyt 1961. július 16. (81 évesen)
Budapest
Foglalkozása régész,
egyetemi tanár

Roska Márton (Magyarköblös, 1880. június 15.Budapest, 1961. július 16.) régész. Fő kutatási területe a honfoglalás kora volt; Erdélyben több ilyen tárgyú ásatást végzett.

Élete[szerkesztés]

A szamosújvári örmény árvaházban nőtt fel, a helyi gimnáziumban tanult. 1905-ben történelem-földrajz tanári diplomát szerzett a kolozsvári egyetemen, 1908-ban doktorált. 1901-től gyakornokként dolgozott az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárában. 1915–1917 között önként vállalt harctéri szolgálatot. Az első világháború után az egyetem Klasszika Filológia Intézetében lett tanársegéd. 1938–1940 között a debreceni, 1940–1944 között ismét a kolozsvári, majd 1945-1950 között a szegedi egyetemen tanította a régészetet. Az 1942–1944 közt a Kolozsvári Szemle c. negyedévente megjelenő lap munkatársaként működött.

Művei[szerkesztés]

  • A gyakorlati régészet köréből, 1912
  • Bevezetés az őskorba, 1913
  • Néprajzi feladatok Erdélyben, Kolozsvár, 1923
  • Cercetări arheologice în munții Hunedoarei (társszerző D. M. Teodorescu), 1923
  • A régibb kőkor, 1926
  • Az ősrégészet kézikönyve. 1–2., egyetemi jegyzet, 1926–1927
  • Az újabb kőkor, 1927
  • Erdély őskora, Erdély és a népvándorlás kora. A honfoglalás és Erdély (in: A történeti Erdély, Budapest, 1936
  • A zsinegdíszes agyagmívesség Erdélyben, Debrecen, 1939
  • A Torma Zsófia-gyűjtemény az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárában, 1941
  • Erdély régészeti repertoriuma. I. Őskor, Kolozsvár, 1942

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]