Ászkarákok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Ászkarákok
Eurydice pulchra
Eurydice pulchra
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Rákok (Crustacea)
Osztály: Felsőbbrendű rákok (Malacostraca)
Alosztály: Eumalacostraca
Öregrend: Peracarida
Rend: Ászkarákok (Isopoda)
Latreille, 1817
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Ászkarákok témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ászkarákok témájú kategóriát.

Az ászkarákok (Isopoda) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, a felsőbbrendű rákok (Malacostraca) osztályába tartozó rend. Fő csoportjai tengeri (például Sphaeromatidea alrend), illetve édesvízi (Phreatoicidea, Asellota alrend) élőlények, a szárazföldi ászkarákok (Oniscidea alrend) azonban (mint ezt nevük is mutatja) szárazföldi életmódra tértek át.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]

Külső, meszes vázukhoz (exoskeleton) 14 végtag kapcsolódik. A potrohlemezek közül 5 szabadon marad, de a hatodik szinte mindig összenő a telsonnal (utolsó testszegmens). Testük jellemzően lapos, széles háttal és hassal — kivéve egyes összegömbölyödő, illetve majdnem összegömbölyödő szárazföldi fajokat.

Méretük 1-2 mm és a 30-40 cm közötti; legnagyobbak a mélytengeri ászkarákok (például Bathynomus giganteus). A legnagyobb testű szárazföldi ászkák közé tartoznak a maguk 4-5 centijével a tengerparti hullámzónában élő Ligia nem fajai.

Testük fejre (caput), torra (thorax) és potrohra (abdomen) tagolt. A fej és az első torszelvény összenőtt, ez az ún. cephalothorax (fejtor).

A rend (Isopoda) tudományos nevét a lábak azonos felépítése után kapta (görögül isos podos). Ezek (a 2-8. pár) járó vagy kapaszkodó típusú lábak, az utolsók ritkább esetben úszásra is alkalmasak (például Asellota alrend, víziászkák). Az első öt potrohszelvényen egy-egy pár potrohláb található, melyek taxononként eltérő mértékben lemezekké is redukálódhatnak.

Legfontosabb érzékszerveik a csápok, amelyekből az ászkáknak két pár van. Az első pár csáp három ízű, hosszú csápostorral. A második csáp ötízű, általában szintén fejlett csápostorral. Kivételek ez alól a szárazföldi ászkák.

Rendszertani felosztásuk[szerkesztés]

A rendbe az alábbi alrendek tartoznak:

Források[szerkesztés]

  • 1. Papp, L. (szerk.), Zootaxonómia – Egységes jegyzet, Budapest, 1996