Madas László (erdőmérnök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Dr. Madas László
Dr.Madas László
Dr.Madas László

Született 1920. július 26.
Sopron
Elhunyt2009. december 25. (89 évesen)
Visegrád

Házastársa Soltész Edit
Foglalkozás erdőmérnök

Madas László (Sopron, 1920. július 26.Visegrád, 2009. december 25.) vasdiplomás, Európa-díjas okl., Bedő Albert-díjas erdőmérnök, a Műszaki tudomány doktora, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság volt igazgatója, az Országos Erdészeti Egyesület Tiszteletbeli Tagja, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjének birtokosa, Visegrád díszpolgára.

Gyermekkor, tanulmányok[szerkesztés]

1920. július 26-án született Sopronban a Muck erdészdinasztia harmadik generációsaként. Nagyapja Muck Endre, akit úgy neveznek, hogy a „a soproni erdők atyja”. Édesapja, Muck András erdőmérnök, édesanyja Székely Gabriella. Testvérei Madas András és Madas Gabriella szintén az erdészet meghatározó személyiségei. Madas László az erdőmérnöki diplomát 1942-ben szerezte meg a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán. 1943-ban besorozták, majd 3 és fél év orosz hadifogságot követően 1949-ben tért haza.

Sport[szerkesztés]

Madaslaszlo.JPG

1943 nyarán a MAFC Sopron színeiben országos atlétikai versenyen indul, ahol az év legjobb magyar magasugró eredményével győzelemre vitte csapatát. Országos bajnokként kvalifikációt nyert az olimpiai csapatba, de a játékok a háború miatt nem kerültek megrendezésre. Neves sportújságíró készített vele riportot A legszerényebb magyar atléta címmel.

Egyik vallomása a cikkben: „A sport életem elválaszthatatlan része, hozzátartozik a lélek és test harmonikus összhangjához; az eredmény nem fontos, ha jön, örülök neki.”

Munkássága[szerkesztés]

A fogságot követően számos államerdészeti beosztást töltött be, mígnem 1954-ben megérkezik a Pilisbe és a Visegrádi Erdészet erdészetvezetője lett. 1969. január 1-jén a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság létrejöttekor őt választották meg igazgatónak. Felismerte, hogy az erdő és az ember kapcsolatának kölcsönösen jó kialakítása a civilizációnk egyik létkérdése. Egyszerre igyekezett a rábízott erdőt jövedelmező nyersanyagforrássá, tömegméretű parkká és tájvédelmi körzetté alakítani.

Nyersanyagtermelő bázis[szerkesztés]
Mivel a jórészt sarjeredetű pilisi erdők fájának nagyobbik része gyenge minőségű, ezért egy olyan fafeldolgozóipart hozott létre, amely a rossz minőségű alapanyagból is képes magas értékű készterméket előállítani. 1967-ben egy versenytárgyaláson elnyerték az akkor épülő Budapest Szálló (Körszálló) háromezer négyzetméternyi falburkolatának az elkészítését, amely vállalkozásnak a sikere megalapozta a pilisi fafeldolgozás jövőjét.
Tömegméretű park[szerkesztés]
Madas.jpg
A pilisi táj fejlesztésében érdekelt valamennyi szervezet összefogásával megalkották a Pilisi Táj Fejlesztési Programot. A Program a tömegturizmus kezelését a környezetvédelmi érdekek figyelembevételével valósította meg. Az üdülő- és kirándulónépesség igényeit a települések belterületein valamint az erdőszéleken elégítette ki, míg a pilisi erdők mélye a csendes zónát képviselte. A tervek nagy részét Makovecz Imre készítette, akivel a sors ezekben az időkben hozta össze.
Tájvédelmi Körzet[szerkesztés]
A táj- és természetvédelemben jelentkező mindennapos feladatok csendes, szívós és szervezett elvégzése meghozta azt az eredményt, hogy 1978-ban az Országos Természetvédelmi Hivatal tájvédelmi körzetté nyilvánította a Pilisi Állami Parkerdőt.
1981-ben pedig a Pilis az UNESCO "Az ember és a bioszféra" programjának részévé vált és a világ 240 bioszféra rezervátumának egyikévé deklarálták. Az indokok között szerepel, hogy mintaszerűen oldotta meg egy világváros tömegeinek kulturált üdülését a természetben, fontos feladatot teljesít az ifjúság figyelmének a környezet felé való fordításában, és sikeresen oldja meg a természetszerű erdőgazdálkodás feladatait.

További eredmények, díjak[szerkesztés]

Az erdész társadalom Madas Lászlónak köszönheti, hogy a Biolley-féle szálalás magyar kísérleti eredményeit tanulmányozhatja Visegrádon, az Erdőanya-bükkösben. Ő alakította ki az 50-es évek közepén a területet, ami a nemzetközi összehasonlításra is alkalmas és ahol szabályszerűen és folyamatosan mért és dokumentált kísérleti területen meg lehet tekinteni a szálaló erdők minden lényeges elemét.

1973-ban munkásságára felfigyel az Európa-díjat odaítélő Goethe Alapítvány is, melynek mind az elnöke, mind a kuratórium valamennyi tagja ellátogatott Visegrádra, ahol ünnepélyesen kijelentették, hogy évenként a Pilisben fog eldőlni ki kapja az esedékes Európa-díjat.

Az igazgatói posztot 1969-83-ig tölti be, ezt követően nyugállományba vonult.

2007. március 15-én a Magyar Köztársaság Elnöke a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést adományozta neki a hatékony erdőgazdálkodás megvalósítása érdekében hat évtizeden át végzett fáradhatatlan munkássága elismeréseként.

Visegrádon élt négy gyermek apjaként, öt unoka nagyapjaként, feleségével békességben 2009. december 25-én bekövetkezett haláláig.

,,Bármi is történik, a pilisi erdők jövő tavasszal is kizöldülnek!” ML

Források[szerkesztés]