Hajnalmadár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Hajnalmadár
Tichodroma muraria02 cropped.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Alrendág: Passerida
Öregcsalád: Certhioidea
Család: Tichodromadidae
lliger, 1811
Nem: Tichodroma
lliger, 1811
Faj: T. muraria
Tudományos név
Tichodroma muraria
Linnaeus, 1766
Elterjedés
Mauerläufer1.png
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hajnalmadár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hajnalmadár témájú médiaállományokat és Hajnalmadár témájú kategóriát.

A hajnalmadár (Tichodroma muraria) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a Tichodromadidae családjába tartozó Tichodroma nem egyetlen faja.[1][2]

Rendszertani helyzete[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, és a Certhia muraria néven, és a fakúszfélék nemébe (Certhia) sorolta.[3]

Alfajai[szerkesztés]

  • Tichodroma muraria muraria (Linnaeus, 1766)
  • Tichodroma muraria nepalensis Bonaparte, 1850[2]

Származása, elterjedése[szerkesztés]

Dél-Európa magas sziklás hegységeiben, a Kárpátokban, Kis-Ázsiában, a Kaukázusban a Himaláján, Kína nyugati részén és Mongóliában fészkel.

A Kárpát-medencében[szerkesztés]

Magyarországon októbertől áprilisig rendszeres vendég, többnyire egyesével.[4] A legtöbbször a Bükk hegységben észlelték. Sík vidékeken a legtöbbször kőbányákban, természetes sziklafalakon, várromokon és nagyobb épületeken, templomokon látni, így rendszeresen látogatja a Pannonhalmi Bencés Főapátságot és az esztergomi bazilikát.

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

Testhossza 16-18 centiméter, szárnyának fesztávolsága 27-32 centiméter, testtömege 15-20 gramm.[4]

Nevét azért kapta, mert válltollai, szárnyfedői és az elsőrendű evezőtollai nagyrészt hajnalpír színűek. Begye és torka a költés idején fekete, télen fehér.

Nép nevei — sziklamászó, sziklakúszó — arra utalnak, hogy erős, kapaszkodásra való lábát mesterien használja a meredek sziklafalakon. Csőre hegyes, vékony, lefelé ível.

Életmódja[szerkesztés]

Hegyvidéki madár; rendesen a tengerszint felett legalább ezer méterrel költ. A Himalájában 3600-5100 méterig felhatol, majd ősszel lejjebb költözik. Rovarokkal, csigákkal, pókokkal táplálkozik.[4]

Magyarországon telelve a sziklarepedésekből szedegeti ki az apró pókokat, rovarokat, hangyákat, bagolylepéket, ászkákat, amelyek ezekben az apó zugokban keresnek téli menedéket.

Szaporodása[szerkesztés]

Évente egyszer költ. Fészkét fűszálakból, juhgyapjúból, vékony gyökerekből és mohából rakja függőleges sziklafalak repedéseibe, kőfalak üregeibe — olyan helyekre, ahol azt még a rendkívül ügyesen kapaszkodó nyest sem éri el. Ezt a laza szerkezetű fészket szőrrel, tollakkal és finom mohaszálakkal béleli. Egy fészekalja 4-5 fehér alapon rőten pettyezett tojás; ezeken 18-19 napig kotlik. A fiókák 21-23 nap után röpülnek ki.

Védettsége[szerkesztés]

A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján mint nem fenyegetett fajként szerepel. Magyarországon védett, eszmei értéke 50 000 forint.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. február 9.)
  2. a b Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. február 9.)
  3. Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. február 9.)
  4. a b c d Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldala. (Hozzáférés: 2018. február 9.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]