Szurdokerdő

A szurdokerdők a párás, nedves, hűvös völgyek mélyén, erősen kőzettörmelékes felszíneken alakultak ki. A meredek völgyoldalakat általában a törmeléklejtő-erdőkhöz hasonló fajok borítják, a völgyaljakban felhalmozódó avaron és szerves törmeléken nitrogénkedvelő növények telepednek meg. A hűvös mikroklíma miatt e társulások jó néhány havasi növényritkaságot és jégkorszaki maradványfajt őriznek.

Jellegzetes fajkészletük[szerkesztés]

Lombkoronaszintjük domináns fajai:

hegyi juhar (Acer pseudoplatanus),
magas kőris (Fraxinus excelsior);
közönséges bükk (Fagus sylvatica),
korai juhar (Acer platanoides),
hegyi szil (Ulmus glabra).

Cserjeszintjük fejletlen.

A vastag avarborításon megtelepülő gyepszintjükben főleg a bükkösökre jellemző, illetve nagy termetű, dudvás fajok jelennek meg. Jellemző fajok:

gímpáfrány (Phyllitis scolopendrium),
sárgaárvacsalán (Galeobdolon luteum),
kapotnyak (Asarum europaeum),
szagos müge (Galium odoratum),
erdei holdviola (Lunaria rediviva),
borzamag (Pleurospermum austriacum),
podagrafű (Aegopodium podagraria),
farkasbogyó (Scopolia carniolica).

Az árnyas, sziklai páfrányok közül gyakori:

karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum),
díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum),
gímpáfrány (Asplenium scolopendrium),
karéjos vesepáfrány (Polystichum aculeatum).

Jégkorszaki maradványfajok:

hármaslevelű macskagyökér (Valeriana tripteris),
havasi iszalag (Clematis alpina),
győzedelmes hagyma (Allium victorialis),
sárga ibolya (Viola biflora).

A Kárpát-medencében ismert típusai[szerkesztés]

Magyarországon gyakori hegyvidéki kőzeteinknek megfelelően három fő típusukat különböztetjük meg: a mészkövön, illetve az andeziten növő és az illír szurdokerdőket.

Mészkövön növő szurdokerdő (Phyllitidi-Aceretum)[szerkesztés]

Ez a változatos, gazdag fajösszetételű növénytársulás mindig mészkövön, sok bázist tartalmazó talajon nő – a Bükk-vidék, az Aggteleki-karszt, a Naszály, a Vértes és a Bakony szurdokainak jellemző erdőtársulása. Cserjeszintje sokszor teljesen hiányzik. Gyepszintjében sok az északi maradványfaj, mint például:

havasi ikravirág (Arabis alpina),
krajnai farkasbogyó (Scopoli-fű, Scopolia carniolica),
sárga ibolya (Viola biflora),
havasi iszalag (Clematis alpina),
havasi ribiszke (Ribes alpinum).

A völgytalpak tömegesen megjelenő, nitrogénkedvelő növényei:

nagy csalán (Urtica dioica),
vérehulló fecskefű (Chelidonium majus),
közönséges falgyom (Parietaria officinalis).

A kidőlt fákat vastag mohaszőnyeg takarja.

Andeziten növő szurdokerdő (Parietario-Aceretum)[szerkesztés]

A szilikátos kőzeteken kialakuló szurdokerdő a Zempléni-hegység, a Mátra, a Börzsöny és a Visegrádi-hegység mély völgyeinek jellemző erdőtársulása. A mészkövön növő szurdokerdőktől elsősorban mohaszintje különbözik.

Illír szurdokerdő[szerkesztés]

Az illír szurdokerdők a Dél-Dunántúl szurdokvölgyiben nőnek (a Zalai-dombságtól a Mecsekig, alapkőzettől függetlenül).

Jellemző fajai:

díszes vesepáfrány (Polystichum setiferum),
olasz müge (Asperula taurina),
magas csukóka (Scutellaria altissima),
lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum).

Források[szerkesztés]

Kempelen Farkas digitális tankönyvtár: 36. A sziklai és a törmeléklejtő-erdők Archiválva 2008. március 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
www.terra.hu: Szurdokerdő mészkövön
Környezet- és Természetvédelmi Lexikon I. Második, átdolgozott, bővített kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2002. ISBN 963-05-7847-6