Bakonyicum flóravidék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szerkesztő:Pipi69e/Hogyan használd a florisztikai egység boxokat?Infobox info icon.svg
Bakonyicum flóravidék
    = Bakonyicum     = Pannonicum magyarországi része     = Pannonicum Magyarországon kívül eső része
   = Bakonyicum
   = Pannonicum magyarországi része
   = Pannonicum Magyarországon kívül eső része
Florisztikai besorolás
Flórabirodalom: Északi flórabirodalom (Holarktis)
Flóraterület: Közép-európai flóraterület
Flóratartomány: Pannonicum flóratartomány
Tudományos név
Bakonyicum
Flórajárások

A Bakonyicum a Pannonicum flóratartomány egyik flóravidéke. Területe gyakorlatilag megegyezik a Dunántúli-középhegységével – a Dunakanyartól, pontosabban a közép-dunai flóraválasztótól a Keszthelyi-fennsíkig nyúlik, és ezzel két részre osztja a flóratartomány legnagyobb flóravidékét, az Eupannonicumot (Alföldek).

Az északkelet-délnyugat csapásirányú, alacsony középhegységi terület növényvilágában délnyugat felé haladva egyre nagyobb szerephez jutnak a szubmediterrán, balkáni és kelet-alpesi flóraelemek. Ez döntően a flóravidék szubmediterrán makroklímájának köszönhető (ennek markáns jele például a kettős, tavaszi-őszi csapadékmaximum).

A hegység gerince, mint flóraválasztó[szerkesztés]

A hegység gerince bár a flórajárások közepén húzódik végig, de egyúttal flóraválasztó vonal is. Több tucatnyi növényfaj él a hegységnek csak az egyik felén. Itt húzódik

elterjedési területének keleti (délkeleti) határa,

elterjedési területének nyugati (északnyugati) határa.

Üde, erdei fajok a hegység nyugati részén:

Sziklai fajok a hegység keleti részén:

E jelentős különbség okai:

A fenti tényezők együttes hatására eltérő a két oldal zonális vegetációja: északnyugaton gyertyános-tölgyes és bükkös, délkeleten felnyíló mészkedvelő tölgyes. Az átmeneti zóna a Gerecsében, a Vértesben és a Bakonyban a legkeskenyebb.

Földtani felépítése[szerkesztés]

A hegyvonulatot alapvetően változatos korú üledékes kőzetek (mészkő, dolomit, homokkő) építik fel; ezekre a vonulat nyugati részén foltokban fiatal bazaltkúpok települnek. A Velencei-hegységben paleozoós gránit és pala bukkan a felszínre az eocén korú andezit alól, északkeleten, a Visegrádi-hegység miocén korú andezitből áll. A nehezen erdősülő dolomitszirtek szélsőséges mikroklímájú termőhelyein számos reliktum faj, illetve -társulás maradt fenn.

Növénytársulásai[szerkesztés]

Növényzete kettős jellegű:

  • A magasabb hegyeken és az északi lejtőkön kárpáti jellegű növényzet
  • Az alacsonyabb hegyeken és déli lejtőkön kontinentális-pannóniai, melegkedvelő növényzet

Ehhez hasonló különbségeket mutattak ki a hegység délnyugati és északkeleti részének növényzete között.

Uralkodó növénytársulásai:

A déli lejtők elterjedt extrazonális társulásai:

Az északi lejtőkön reliktum jellegű

Flórajárásai[szerkesztés]

Növénykülönlegességek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]