Eupannonicum flóravidék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az Eupannonicum (Alföldek) a Pannonicum flóratartomány legnagyobb területű flóravidéke. Ide soroljuk Magyarország területének többségét. Északnyugat felé jóval túlnyúlik határainkon: nemcsak a Bécsi-medence tartozik hozzá, de a Morvamező is. Kelet és dél felé is eltávolodik az országhatártól, egészen a hegyvidékek lábáig. A flóravidék fő jellemzője, hogy síkság. Növényzete alapvetően délkeletről, a legutolsó eljegesedés után települt be, ezért a pontusi flóraterület növényzetével rokon. A hosszú, elszigetelt fejlődés miatt több bennszülött faj is kifejlődött itt.

Fő talajképző kőzetei a folyók lerakott alluviális üledékei (homok, iszap, agyag), valamint a szélhordta (átmozgatott, illetve idehozott) homok és lösz.

Éghajlata túlnyomórészt az erdős sztyepp övének felel meg, de egyes tájai (Kisalföld nyugati része, Nyírség, Észak-Alföld, Dráva-sík) már a zárt tölgyes zónába tartoznak. Eredeti növénytakarójából a mezőgazdaság térhódítása következtében csak töredékek maradtak fenn.

Jellemző növénytársulások[szerkesztés]

Jellegzetes klimax növénytakarója az üdébb homoktalajokon a gyöngyvirágos tölgyes, a szárazabb homok-, illetve löszterületeken a pusztagyep, illetve a löszpusztarét. Az egykori kiterjedt árterületeket és lápokat borító liget- és láperdőknek már csak nyomai lelhetők fel. A nagyrészt másodlagos szikeseken szolonyec (Tiszántúl), illetve (a Solti-síkságon) szoloncsák szikes puszták alakultak ki, a Tiszántúlon helyenként sziki tölgyesekkel. A kedvezőbb klímájú Nyírségben, valamint a nagyobb folyók (Dráva, Rába, Felső-Tisza) völgyeiben gyakoriak voltak a gyertyános-tölgyesek is.

Növénytársulások élőhelyenként[szerkesztés]

Jellemző növényfajok[szerkesztés]

Az igazán jellegzetes faj aránylag kevés. Ismertebb endemikus fajai:

A fás fajok közül az ártereken jellegzetes:

Flórajárásai[szerkesztés]

A flóravidék magyarországi részét az alábbi flórajárásokra osztjuk:

Források[szerkesztés]