Lónyelvű csodabogyó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Lónyelvű csodabogyó
Ruscus hypoglossum at The Grand Canyon Of Crimea.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Eszmei érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények
Törzs: Zárvatermők
Osztály: Egyszikűek
Rend: Spárgavirágúak
Család: Spárgafélék
Alcsalád: Medvefűformák
Nemzetség: Ruscus
Tudományos név
Ruscus hypoglossum
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lónyelvű csodabogyó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lónyelvű csodabogyó témájú médiaállományokat és Lónyelvű csodabogyó témájú kategóriát.

A lónyelvű csodabogyó (Ruscus hypoglossum) a spárgafélék családjába tartozó, dél-európai elterjedésű, Magyarországon védett növényfaj. Egyéb elnevezései: csapfű, diadalmasfű, földi borostyánfű, lónyelvű fű, nyakcsapja és nyelves fű.

Megjelenése[szerkesztés]

A lónyelvű csodabogyó 20–30 (ritkán 50) cm magas, örökzöld, évelő növény. Általában egyesével vagy kisebb csoportban jelenik meg, de nem sereges. Fakó barnássárgás gyöktörzsén évente nőnek újabb, 1 cm-nél kisebb, gömbölyded hajtásalapok, így a rizóma összességében gyöngyfüzérre emlékeztet. Szára kevéssé elágazó, zöld színű, elfásodó. Egy példányon általában három szár van, amelyek egy-egy év különbséggel hajtottak ki, majd háromévesen elhalnak. Levelei csökevényesek, helyette szárága fejlődik levélszerű, széles, lapos képletté, ún. fillokládiummá. Ezek tojásdadok vagy tojásdad-lándzsásak, 5–12 cm hosszúak és 1,2–4 cm szélesek, bőrszerűek, nem szúrós hegyben végződő lemezük széle ép. A fillokládiumok a növény tövénél átellenesen, a csúcs felé váltakozóan állnak a száron. Apró, barna, pikkelyszerű valódi levelei a levélágak tövén hajtanak ki.

Március-áprilisban nyílik. Az 5-6 tagból álló, tömzsi fürtvirágzat a fillokládiumok közepén nő ki a középérből egy széles murvalevél tövében. Az apró (3–4 mm-es) virágok hat zöldesfehér lepellevele (szirma) két háromtagú körre különül; a külső kör szirmai hosszabbak és szélesebbek. Külön termős és porzós virágai vannak. Az utóbbiban a három porzó korsó alakú, lila képletté nő össze. A termősben a termő három tagból összenövő gömbölyded képlet igen rövid bibeszállal és vastag bibével.

Termése kb. 1 cm átmérőjű, nyéltelen, húsos, élénkpiros bogyó, benne 1-2 maggal. Egy virágzatban általában csak egy virág termékenyül meg és fejleszt termést.

Elterjedése[szerkesztés]

Szubmediterrán elterjedésű növény; Olaszországban, a Balkán-félszigeten (beleértve Törökország európai részét), valamint a Krímen honos. Északon Ausztriáig és Dél-Szlovákiáig hatol. Magyarországon elsősorban a Dél-Dunántúlról ismert (Mecsek, Zselic, Zalai-dombság), de néhány állománya megtalálható a Keszthelyi-hegységben és a Bakonyban is.

Életmódja[szerkesztés]

Meleg bükkösök, gyertyános-tölgyesek, cseres-tölgyesek, szurdokerdők növénye. Az üde (vagy csak időszakosan kiszáradó), laza, tápanyagokban és bázisokban gazdag, semleges-közepesen savanyú, humuszos talajokat részesíti előnyben.

Március-áprilisban virágzik. Beporzását rovarok végzik. A termés tél végére érik be, sokáig a növényen marad. A magvakat főleg madarak terjesztik a bogyó elfogyasztásával. Magyarországon ritkán érlel termést, inkább vegetatívan, gyöktörzsről szaporodik.

Felhasználása[szerkesztés]

A virágkötészetben dekorációként használják örökzöld, piros bogyós hajtásait (bár kisebb mértékben, mint a szúrós csodabogyót. Kertekben, parkokban dísznövényként, talajtakaróként ültetik. Gyöktörzse érösszehúzó hatású ruszkogenineket tartalmaz, de gyógyászati felhasználása nem olyan mértékű, mint a hasonló hatóanyagtartalmú szúrós csodabogyóé.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A lónyelvű csodabogyót stabil populációi miatt a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listája nem fenyegetettként tartja számon. Állományait a fakitermelés, a tájidegen fajok (akác) terjedése és a vadak legelése károsítja. Magyarországon 1982 óta védett, eszmei értéke 50 000 Ft.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]