Lisztes berkenye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Lisztes berkenye
A virágzata
A virágzata
Magyarországon védett
Eszmei érték: 10 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Rosidae
Csoport: Eurosids I
Rend: Rózsavirágúak (Rosales)
Család: Rózsafélék (Rosaceae)
Alcsalád: Almaformák (Maloideae)
Nemzetség: Berkenye (Sorbus)
Alnemzetség: Aria
Faj: S. aria
Tudományos név
Sorbus aria
(L.) Crantz
Szinonimák
  • Aria nivea Host.
  • Crataegus aria L.
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Lisztes berkenye témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Lisztes berkenye témájú médiaállományokat és Lisztes berkenye témájú kategóriát.

A lisztes berkenye vagy süvölvény berkenye (Sorbus aria) a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe és a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó faj.

Megjelenése[szerkesztés]

A lisztes berkenye lombhullató, mintegy 6-12 méter magasra megnövő fa, igen széles, laposan boltozatos koronával, amely szabálytalan felépítésű. Kérge a fiatal és az idősebb fákon egyaránt sima, ezüstös- vagy fénytelen szürke. Felülete a korosodás során némileg repedezetté vagy kissé pikkelyessé válik. A 6-12 centiméter hosszú levelek tagolatlanak és körülbelül 5-7 centiméter szélesek, hosszúkás tojásdadok, vállukon ék alakúak vagy lekerekítettek, egyenlőtlenül kétszer fűrészesek, néha sekélyen karéjosak. Kihajtás után felül selymesen szőrösek, de később lekopaszodva sötétzöldek, fonákjuk állandóan fehéren molyhos. A levéllemez elég merev.

Életmódja[szerkesztés]

A lisztes berkenye fénykedvelő, de a félárnyékot is elviselő fa, mérsékelten száraz, meszes, meleg talajokon nő. A virágzási ideje május-június között van. A krémszínű-fehér virágokat rovarok porozzák be. Skarlátvörös bogyókat hoz, amit gyakran madarak fogyasztanak.

Előfordulása[szerkesztés]

A lisztes berkenye Európában mindenütt honos. Alacsonyabb, laza lombzáródású erdőkben vagy cserjésekben, Magyarországon sziklás és szurdokerdőkben fordul elő. Igen alakgazdag faj, hazánkban több mint negyven, ún. közelrokon és átmeneti hibridogén eredetű, állandósult kisfaját tartják nyilván[1], bár az érintett fajnevek egy része a nemzetközi botanikai színtéren vitatott.[2]

A rokonsági körébe tartozó kisfajok[szerkesztés]

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]