Magyarföldi husáng

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Infobox info icon.svg
Magyarföldi husáng (Sadler-husáng)
Ferulasadler2.jpg
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
IUCN3.1[1]
Magyarországon fokozottan védett
Eszmei érték: 250 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Ernyősvirágúak (Apiales)
Család: Zellerfélék (Apiaceae)
Nemzetség: Husáng (Ferula)
Faj: F. sadleriana
Tudományos név
Ferula sadleriana
Ledeb.

A magyarföldi husáng (Ferula sadleriana LEDEB. 1844.) Magyarország ritka, fokozottan védett növényfaja. Az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, az zellerfélék (Apiaceae) családjába, a husáng nemzetségbe tartozó kétszikű növényfaj. A magyarföldi husáng preglaciális pannóniai reliktum-endemizmus, kizárólag a Kárpát-medencében, négy hazai és két, jelenlegi határainkon kívüli termőhelyen fordul elő. Legközelebbi rokonai Belső-Ázsia félsivatagjain, sztyepplejtőin élnek.[2] Növényföldrajzilag a Matricum és a Transsilvaticum területén él.[3]

Jellemzői[szerkesztés]

A magyarföldi husáng virágzó-termésérlelő példányai 1,5–2 m magasra nőnek, száruk erőteljes, hengeres, a szár felső harmadában rendszerint sok ágra bomló. Jellemző rá a felfújt levélhüvely (melyhez a szár magasabban fekvő részein levél nem is járul), és az erősen szárnyalt, többszörösen összetett levél. A levélkék széle igen finoman fűrészes, ez rendszerint csak nagyítóval figyelhető meg. A levélcimpák 1–3 cm hosszúak és 1–3 mm szélesek lehetnek, szálasak, laposak. A leveleket kézben dörzsölve (különösen elszáradt állapotban) érdességet észlelhetünk. A virágok ernyőben állnak, színük sárga, az ernyők átmérője általában 7–9 cm, sem gallér, sem gallérkalevelek nincsenek. A termés lapos, tojásdad vagy hosszúkás alakú, 7–10 mm hosszú ikerkaszat, igen keskeny szárnyas szegéllyel. A nem virágzó egyedek tőleveleinek hossza 40–70 cm lehet. Az egész növény az zellerfélékre jellemzően illóolajat tartalmaz.

Előfordulása[szerkesztés]

A faj jelenleg 6 előfordulási helyéről ismert:

Magát a fajt Kitaibel Pál fedezte fel a XVII–XVIII. század fordulóján első lelőhelyén, a Pilis hegy délkeleti sziklaélén, Pilisszántó felett. Másodikként a Tordai-hasadék populációját fedezte fel egy Baumgarten nevű kutató 1846-ban.

Érdekes a sorsa a nagymarosi, börzsönyi populációnak: 1853-ban Reuss „cseh-tót” nyelven írott művében leírta e helyről a fajt, de felfedezését senki sem vette komolyan, a szerző egyéb, kétségbe vonható megállapításai miatt. Ezen adat így csak 1937-ben nyert megerősítést, Meusel német botanikus magyarországi útja alkalmával.

A bél-kői populációt 1912-ben Budai József fedezte fel a Bükkben, A gerecsei populáció felfedezőjeként pedig Boros Ádámot tisztelhetjük, aki 1940 nyarán lelt rá a fajra, a Nagy-Pisznice déli ormán. Időközben a fajnak még egy előfordulása vált ismertté, a Tornai-karszt szlovákiai oldaláról.

A faj élőhelyi-ökológiai sajátosságai[szerkesztés]

A magyarföldi husáng (preglaciális reliktum lévén) kedveli a száraz, meleg, délies kitettségű, mészkő vagy andezit alapkőzetű termőhelyeket, illetőleg csak ilyen helyeken fordul elő. Az ismert előfordulási helyein a Börzsöny kivételével (ahol is andeziten él) mindenhol mészkövön tenyészik. Legtöbbször sziklagyepekben, csekély záródású sziklaerdőkben, sziklacserjésekben fordul elő. A nagyobb árnyalást nem bírja. Termőhelyein (pl. a Bél-kőn, de a Tordai-hasadékban is) együtt fordul elő a Kárpátokból lehúzódott sziklai növényekkel éppúgy, mint egyes délies előfordulású, mediterrán jellegű növényfajokkal.[5]

Szaporodásbiológiája[szerkesztés]

A szaporodás-képesség eléréséhez rendszerint több éves fejlődésére van szükség. Ez az időszak 3 évet tesz ki.[6] Virágzási ideje június-július, a termések július végére-augusztusra érnek be. A kifejlett, virágzásra képes növényeknek sem hoz mindegyike termést az adott évben még akkor sem, ha vadrágás nem veszélyezteti. Aszályos években csak a populáció egyharmada-egynegyede érlel termést, szélsőségesen aszályos években a termésérlelés teljesen elmaradhat.

Veszélyeztetettség, védelem[szerkesztés]

A magyarföldi husángot az ember közvetlenül (tehát azáltal, hogy leszedné, gyűjtené) nem veszélyezteti, sokkal nagyobb veszélyt jelent termőhelyeinek tönkretétele a kőbányászat által, mint az a Bél-kőn hosszú éveken át gondot okozott. Másik, napjainkban ennél már súlyosabb problémát okozó veszélyeztető tényező a vadállomány, elsősorban a muflonállomány kártétele. Ez ellen jelenleg hatásos védelmet csak termőhelyeinek bekerítésével nyújthatunk. A gerecsei Pisznicén és a Börzsönyben is kerítéssel védekeznek a természetvédelmi szakemberek a vad kártétele ellen. A magyarföldi husáng fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.

Források[szerkesztés]

  1. Király, G., Ferakova, V., Mereďa, P., Hodálová, I. & Eliáš, P. 2011. Ferula sadleriana. In: IUCN 2013. IUCN Red List of Threatened Species. Hozzáférés 2013-08-08
  2. CSapody I.(1982):Védett növényeink Gondolat Kiadó Budapest p.:124-126.
  3. Tatár M. (1939): A pannóniai flóra endemikus fajai Acta Geobotanica Hungarica II/1. p.:97,125.
  4. Nyárádi E. GY.(1939):Memorii I. Enumeratia plancelor vasculare deu Cheia Turzii (A Tordai-hasadék növényzete) Bucuresti p.:180-182.
  5. Boros Á. (1940) :A magyarföldi husáng (Ferula Sadleriana), hazánk bennszülött növénye és újabb termôhelye Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz 1940. január-március p.:229-232.
  6. Németh F. és Seregélyes T. (1981):Ne bántsd a virágot. OKTH Budapest p.:43.