Tóköz (tájegység)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Rába, Rábca és a Mosoni-Duna összefolyása közt, a Hansággal szomszédos, mocsaras, számos holtágtól szeldelt, mély fekvésű sík terület, a Rábaköz északkeleti része, ami Győr-Moson-Sopron megye keleti részén helyezkedik el, az egykori Győr vármegye nyugati szélén.

Felszíne, leírása[szerkesztés]

Északnyugat-délkeleti irányú, keskeny partidűne sávokkal és a közöttük levő lapos, vizenyős mélyedésekkel tagolt. A partidűnék felszínét általában 1–6 m löszös homoklepel takarja. A Tóköz vizenyős mélyedései révén összeolvad a Hanság mocsarával, attól éles határ nem választja el.[1]

Vízrajza[szerkesztés]

  • Tavai: Barbacsi- és a Fehér-tó, amelyek a korábban lecsapolt Kónyi-tóval együtt gazdag halállományukról voltak nevezetesek a kora újkorban.
  • A szabályozások előtti folyóvizeket a Rába és a Rábca mellett a Barbacsi-tóba folyó Keszeg-ér és a Rábát a Rábcával összekötő Sárdos-ér (ez nem az a Sárdos-ér, amely a Marcalba ömlik) jelentette, amely utóbbi egyes szakaszain az Ásvány-ér, illetve a Söre-ere néven szerepelt.

Természeti értékei[szerkesztés]

A Rábca, illetve Keszeg-ér által természetes módon kialakult Barbacsi-tó és a Fehér-tó a táj legnagyobb természeti értéke. A szigorúan védett, csak engedéllyel látogatható Fehér-tavi ökoszisztémában mintegy 200 madárfaj (többek között a szigorúan védett vörös gém, nagy kócsag és bölömbika) tartozik. A lápos, mocsaras Hanság maradványaként fennmaradt, a Ramsari egyezmény hatálya alá eső vizes élőhelyeken olyan ritka állatfajok figyelhetők meg, mint például a patkányfejű pocok, vagy a lecsapolásokkal párhuzamosan mára sajnos csak igen kevés helyen megmaradt réti csík és lápi póc halfajok.[2]

Története[szerkesztés]

A Rábaköz északkeleti, az egykori Győr megyébe eső felén alakult ki a tóközi járás. A Rábaköz délnyugati – Sopron vármegyei – részétől nemcsak elnevezésében, hanem alaktanilag is különbözik. A két terület közötti egykori közigazgatási határ a Rábacsécsénytől Bősárkányig húzódó geológiai törésvonalon található.[1] A 19. században végezték el a vizeinek rendezését, addig gyakoriak voltak az árvizek. A fejlettebb, késő középkori hagyományokban gazdag kisalföldi paraszti kultúrán belül az archaikusabb arculatú kistájak közé tartozott. Lakossága a honfoglalás óta magyar, a hódoltság időszakában bolygatott terület volt. A 18. században főleg magyar, elvétve német telepesekkel egészült ki népessége. Több folytonos evangélikus magyar községe található itt: Tárnokréti, Rábcakapi, Farád.[3]

Települések[szerkesztés]

Barbacs,[m 1] Bezi, Cakóháza, Fehértó, Győrsövényház, Ikrény, Markotabödöge, Rábapatona, Rábcakapi, Tárnokréti.

Nevezetességei[szerkesztés]

Földváry-kastély (Öttevény)
  • Földváry-kastély (Öttevény), melyet báró Földváry Miklós építtetett 1870-ben.


Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Barbacsot napjainkban a Hansághoz sorolják.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Takács Károly: Árpád-kori csatornarendszerek kutatása a Rábaközben és a Kárpát-medence egyéb területein. (magyarul) Korall, 1. sz. (2000) 27–61. o. ISSN 1586-2410 Hozzáférés: 2015. máj. 1. (PDF)
  2. A Rábaköz-Tóköz-Hanságmente bemutatása. rabakoz.celodin.hu (a Rábaköz-Tóköz-Hanságmente Településeinek Regionális Fejlesztési Társulása nevű szervezet weboldala) (magyarul) (Hozzáférés: 2015. máj. 1.) (HTM) arch
  3. Irod. Horváth János: Töredék Tóközről (Tudományos Gyűjtemény, 1823, III); Vajkai Aurél: Adatok a Tóköz néprajzához (Dunántúli Szle, 1940)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]