Szklenófürdő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szklenófürdő (Sklené Teplice)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásGaramszentkereszti
Rangközség
Első írásos említés1340
PolgármesterĽubomír Meliš
Irányítószám966 03
Körzethívószám045
Forgalmi rendszámZH
Népesség
Teljes népesség380 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség40 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság345 m
Terület10,91 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 31′ 41″, k. h. 18° 51′ 47″Koordináták: é. sz. 48° 31′ 41″, k. h. 18° 51′ 47″
Szklenófürdő weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szklenófürdő témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szklenófürdő (1899-ig Bars-Szklenó, szlovákul: Sklené Teplice, németül: Glasshütte) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Garamszentkereszti járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Selmecbányától 12 km-re, északra fekszik.

Története[szerkesztés]

Régi híres fürdőhely, mely eredetileg favágók településeként keletkezett, akik a közeli Selmecbányát látták el faanyaggal. Határában 629 m magas hegyen állnak Teplice várának csekély maradványai. A várat 1456-ban említik először, amikor Hunyadi János visszafoglalta a huszitáktól. Érseki, majd királyi birtok, melyet 1489-ben állítanak helyre, ezután sorsa ismeretlen.

A település első írásos említése „Topliche" alakban 1340-ből származik. A neve arra utal, hogy itt egykoron üveget állítottak elő, 1350 körül ugyanis itt alapították Magyarország első üvegkohóját. 1534-ben 3 portája adózott. 1601-ben 33 ház, malom és kocsma állt a településen. 1715-ben malma és 19 adózó háztartása volt, közülük 6 kézműves. 1828-ban 46 házában 321 lakos élt.

Melegvízű forrásai már a kezdettől ismertek voltak, a gyógyvíz gyógyászati felhasználása azonban csak a 16. századtól indult meg. Az első balneológiai vizsgálatot 1549-ben Wehrner György végezte el a községben. A gyógyvíz első elemzését a 18. században Karl Otto Möller végezte, aki fürdőorvosként tevékenykedett itt. Szklenófürdő gyógyforrásairól Edward Brown angol utazó, Brückmann német mineralógus és Bél Mátyás is megemlékezik munkáiban. 1751-ben, amikor Lotaringiai Ferenc császár és Mária Terézia Selmecbányára látogatott Szklenófürdőt is felkereste. 1786-ban itt rendezték a világ első bányász-kohász kongresszusának tekinthető tudós összejövetelt és Born Ignác javaslatára létrehozták az első nemzetközi tudományos társaságot Societät der Bergbaukunde néven. A fürdőt 1868-ban Gasparetz József zólyomi orvos vásárolta meg, ami 1945-ig az ő családjának tulajdonában maradt.

Vályi András szerint „Szklenó, (Glashütten), tót falu, Bars vmegyében, a Selmeczről Körmöczre vivő országutban, az első várostól 2 mfdnyire, egy gyönyörü vidéken. Számlál 321 kath. lak. Paroch. templom. Hires melegforrások és fördők. F. u. a kamara."[2]

Fényes Elek szerint „Szklenó, (Glashütten), tót falu, Bars vmegyében, a Selmeczről Körmöczre vivő országutban, az első várostól 2 mfdnyire, egy gyönyörü vidéken. Számlál 321 kath. lak. Paroch. templom. Hires melegforrások és fördők. F. u. a kamara."[3]

Bars vármegye monográfiája szerint „Barsszklenó, a Garamvölgybe nyíló és természeti szépségekben gazdag szklenói völgyben fekvő tót kisközség, melynek lakosai róm. katholikusok, számuk pedig 391. Szklenó-fürdőt a nagy-mutnai urak alapították és németekkel telepítették be, de Körmöczbánya erőhatalommal elfoglalta. Zsigmond király azonban 1404-ban ezt végleg Körmöczbánya tulajdonául itélte és a panaszosokat kitiltotta. A 14. század elején még irtvány volt, melyet 1360-ban bizonyos Glaser filius Gerhardi tett művelhetővé. Ez volna tehát a legrégibb birtokosa, a mint hogy hajdan Glaserhai volt a neve, melyet azonban később félreértésből Glashütten-Bad-nak, vagy Glashütten-nek kereszteltek el, holott itt sohasem volt üveggyár 1373-ban Haisspad és Teplicze néven találjuk említve, régi híres fürdője után, melyről más helyen bővebben van szó. Később mint a Dóczyak birtoka, a sasvári uradalomhoz tartozott, a XVII. század végén pedig a Lippay család tulajdonába ment át. Utána a kincstár lett a birtokosa, melytől 1868-ban Gasparecz József vásárolta meg, kinek utóda a fürdőt ma is bírja. A község határában kiváló minőségű hydraulikus meszet égetnek. A mostani katholikus templom 1808-ban épült, azonban azelőtt is volt temploma, melyről Bél Mátyás mint régiről emlékezik meg. A község határában az ú. n. Puszty-Hradon romok nyomai látszanak, melyről a nép azt tartja, hogy ott a vörös barátok kolostora lett volna. A községben van postahivatal, távirója és vasúti állomása pedig Geletnek."[4]

A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Garamszentkereszti járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 378, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.

2001-ben 452 lakosából 447 szlovák volt.

2011-ben 436 lakosából 421 szlovák volt.

Neves személyek[szerkesztés]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1811-ben épült klasszicista stílusban.
  • A falunak 40-50 °C-os alkalikus, kénes gyógyvízzel rendelkező gyógyfürdője van, melyet évszázadok óta használnak. A fürdőépületek 1835 és 1848 között épültek klasszicista stílusban, később átépítették őket. A termálvíz nagy mennyiségű magnéziumot és kalciumot tartalmaz, a mozgásszervi és idegrendszeri betegségek, valamint sérülések, műtétek utáni állapotok kezelésére alkalmas. Egyedülálló létesítmény a Parenica termálfürdő, ahol a látogató közvetlenül egy barlangban fürödhet, amelyben 42 °C hőmérsékletű gyógyvíz fakad.
  • Teplice várának romjai.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky SamuSziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.  elektronikus elérhetőség Bars vármegye.

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]