Farkas Imre (főszolgabíró)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Farkas Imre
Farkas Imre főszolgabiró.PNG
Született 1811. november 16.
Boldogfa, Zala vármegye
Elhunyt 1876. május 25. (64 évesen)
Alsóbagod, Zala vármegye
Nemzetisége magyar
Házastársa Horváth Alojzia (1831-1919)
Szüleiboldogfai Farkas János (1774-1847)
besenyői és velikei Skublics Angéla (1775-1839)
Foglalkozása főszolgabíró

Boldogfai Farkas Imre János Lipót (Boldogfa, Zala vármegye, 1811. november 16.Alsóbagod, Zala vármegye, 1876. május 25.) hites ügyvéd, főszolgabíró, táblabíró, vármegyei bizottmányi tag, Zala megyei földbirtokos, a "Zalavármegyei Gazdasági Egyesület"nek az alapító tagja. A zalai nemzetőrség kiállításával foglalkozott az 1848-as forradalom alatt.[1]

Élete[szerkesztés]

A ómai katolikus ősrégi nemesi származású boldogfai Farkas család sarjaként született Boldogfán. Apja, boldogfai Farkas János (1774-1847), Zala vármegye helyettes alispánja, anyja, a besenyői és velikei Skublics család sarja besenyői és velikei Skublics Angéla (1775-1839) úrnő volt. Apai nagyszülei boldogfai Farkas János (17411788), zalai főjegyző és lovászi és szentmargitai Sümeghy Judit (17541820) voltak. Keresztszülei besenyői és velikei Skublics Imre (1771-1830) jogász, ügyvéd, zalai földbirtokos, Zala vármegye főjegyzője, táblabíró és Skublics Amália kisasszony voltak.

Alaptanulmányai elvégzése után jogi képesítést szerzett, és 1834-1844 között alszolgabíró lett az egerszegi járáson,[2] majd főszolgabíró volt ugyanazon a járáson 1844 és 1849 között.[3] 1846 márciusában, Tuboly Mihály, a vármegye főjegyzője, Csertán Sándor táblabíró, és boldogfai Farkas Imre főszolgabíró a megye közgyűlése elé terjesztette Zalaegerszeg mezőváros rendezéséről szóló javaslatát, amelynek az egyik alapja a választójog kiszélesítése volt.[4] Ekkor a közgyűlés az elfogadott tervezet bevezetését és alkalmazását az egerszegi járás főszolgabírájára Farkas Imrére bízta.[5] Az 1847-ben összeíródott zalai nemesség politikai viszonyai listájában, Farkas Imre szerepelt mint ellenzéki az állása miatt, ahogy öccse, Farkas János gyámiszolgabíró is.[6]

1845-ben Deák Ferenc mellett, valamint több zalai nemes úr mellett szerepelt az önkéntes adozók között;[7] édesatyja Farkas János Nepomuk azonban nem. Ahogy édesapja és nagybátyja, boldogfai Farkas Ferenc (1779-1844) táblabíró, kehidai Deák Ferenccel jó baráti viszonyban volt, és habár családja politikai beállítottsága alapból konzervatívabb, Farkas Imrének élénk tevékenysége volt a nemzetőrség szervezésében Zala megyében. 1848. március 23.-án csáfordi Csillagh Lajos (17891860) zalai alispán kérte meg Farkas Imrét, hogy Egerszegen lakjon és a csendet, valamint a rendet tartsa a mezővárosban.[8] A szabadságharc hevében 1848 júniusában Csány Lászlóval levelezett és kapott tőle utasításokat a nemzetőrség fizetésének a tervezéséről.[9] Augusztusban, Farkas Imre a nemzeti őrség számára "az egerszegi vasárusokból 1000 azaz egyezer darab fegyverül használandó kaszákbul, 504 darab felszereltetett és a táborba szállítattak".[10] Szeptemberben boldogfai Farkas Imre Séllyey Elek muraközi főszolgabíróval szervezték meg a letenyei hajóhíd felállítását, a molnárokkal alkudozva.[11] A letenyei hidat, a hivatalos jelentés szerint, november 15.-én a viz elsodorta. Hogy Muraközzel a közlekedés meg ne szakasztassék, hajőhid építése határoz tatott el; e célból tervet készittet és fa beszerzését határozták el. Farkas Imre egerszeg járási főbiró azonnal Letenyén termett, és az ő parancsából Wizmathy Ferenc néhányad magával egy éjjel beszöktek Domboru a Murán épitendö hídhoz szükséges fáért és vasmacskákért. Valódi bravour elmenni ellenség által megszállt területre.[12]

1848. december 30.-án Bagodot elfoglalták a császári seregek. Az állandó bizottmány, amelynek az elnöke, csáfordi Csillagh Lajos zalai alispán volt, Zalaapátiba menekült.[13] 1848. szilveszterén, báró Burits János császári altábornagy elfoglalta Zalaegerszeget a csapataival együtt. Burits maga elé parancsolta boldogfai Farkas Imre főszolgabírót, akinek január 1-én délelőtt 11 órakor kijelentette, miszerint a tisztviselők személyes szabadságát meghagyja, de ha 24 óra alatt ki-ki állását el nem foglalja hogy Zalaegerszegen meg nem jelennek mint lázadókat elfogatja. Burits Farkas Imre közvetítésével tárgyalt a szabadságharcosokkal,[14] aki semmit sem késve, déli 12 órakor megírta a levelet és gyorsfutár vitte azt Zalaapátiba Csillaghéhoz. A bizottmány január 2-án gyűlésezett a levél tartalma felett, és mivel kénytelenek voltak a katonai erőszaknak engedni, elhatározták, hogy mindannyian visszatérnek Zalaegerszegre.[15] A szabadságharc bukása után Farkas Imre visszavonult a bagodi birtokába és gazdálkodott.

Boldogfai Farkas Imre 1876-ban[16] hunyt el az alsóbagodi birtokán. A három fia közül egyedül Boldogfai Farkas József lépett politikai pályára.

Házassága és gyermekei[szerkesztés]

Érett korában, négy gyermeke született Volfinger József zalaegerszegi szitás mester özvegyétől, Horváth Alojziától (*Zalaegerszeg, 1831. április 12. –† Alsóbagod, 1919. február 15.).[16] A kispolgári származású Horváth Alojziát (1831-1919), Horváth Imre (17931865) zalaegerszegi szíjártó és Prunner Rozália (17971865) lányát, 1866. március 31-én vette el Bagodvitenyéden, és ezzel a házasságonkívüli született gyermekeit törvényesítette.[16] A törvénytelen gyermekei nemességét 1870. április 17-én ismerték el,[17][18] amikor kehidai Deák Ferenc közbenjárásával az uralkodó kiadott egy engedélyt. A Horváth Alojziától született négy fia:

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. familysearch.org boldogfai Farkas Imre gyászjelentése
  2. Zala megye archontológiája 1338–2000. Szerkesztő: Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) 278. o.
  3. Zala megye archontológiája 1338–2000. Szerkesztő: Molnár András. Zalaegerszeg, 2000. (Zalai Gyűjtemény, 50.) 267. o.
  4. Molnár András. Zalaegerszeg 1848-1849-ben. Zalaegerszegi fűzetek. Zalaegerszeg (1998). 15. o.
  5. Molnár András. Zalaegerszeg 1848-1849-ben. Zalaegerszegi fűzetek. Zalaegerszeg (1998). 17. o.
  6. Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009)Tanulmányok és források Zala megye történetébőlMolnár András: A zalai nemesség politikai erőviszonyai 1847-ben
  7. Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Zala megye önkéntes adózói (1845–1848) V/1211 1232. o. (In: Századok)
  8. Molnár András. Zalaegerszeg 1848-1849-ben. Zalaegerszegi fűzetek. 1998. 26-27. o.
  9. Molnár András (szerk.) Csány László kormánybiztosi iratai. ZML. 1848-1849. I. kötet. 80. o.
  10. Molnár András. Zalaegerszeg 1848-1849-ben. Zalaegerszegi fűzetek. Zalaegerszeg (1998). 70. o.
  11. Molnár András (szerk.) Csány László kormánybiztosi iratai. ZML. 1848-1849. I. kötet. 253. o.
  12. Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)
  13. szabadságharc emlékei Zalában 1848-1849. (Zalaegerszeg, 1999)Vajda Lászlóné: 1848–49 zalai kronológiája
  14. Levéltári Közlemények, 57. (1986)Levéltári Közlemények, 57. (1986) 1.Halász Imre: Az önkényuralmi közigazgatás kiépülése Zala megyében, 1849–1854 / 87–129. o.
  15. Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)1849. Az év első fele
  16. a b c MOL mikrofilm anyakönyvek. Római katólikus. Bagodvitenyéd A4413.
  17. Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyve - 2167
  18. Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyve - 170
  19. A törvényesítése előtt hunyt el; Tekintetes Farkas Imre úr örökbefogadott fiáként szerepelt a halotti bejegyzésében.