Schnetzer Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Schnetzer Ferenc
Schnetzer Ferenc (retouched).jpg
Született 1867. október 26.
Baja
Elhunyt 1944. április 3. (76 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása politikus

Schnetzer Ferenc (Baja, 1867. október 26.Budapest, 1944. április 3.) magyar katona, vezérőrnagy, hadügyminiszter.

Katonai pályája[szerkesztés]

Első világháború[szerkesztés]

1915. március 12-én Schnetzer Ferencet, ezredesi rendfokozatban kinevezték a K.u.K. 68. Jászkun gyalogezred parancsnokává. Ezredével, amely 1912 óta megerősített határbiztosítási feladatokat látott el Belgráddal szemben Zimonynál, szerbiai hadműveletekben vett részt. Április 25-én más beosztást kapott, így az ezred parancsnoki teendőket átadta Kovacsevics Viktor ezredesnek.[1]

Magyar Tanácsköztársaság[szerkesztés]

A Tanácsköztársaság idején a „Fehér Ház” nevű csoport tagja volt. Katonaként aktív szerepet játszott az 1919. augusztus 6-i Friedrich-féle puccsban, a Tanácsköztársaság megdöntésében. Küldöttség élén augusztus 4-én felkereste a főváros határában várakozó román hadsereg főparancsnokságát, s előadta kérésüket, hogy vonuljanak be Budapestre, mert ott még mindig a bolsevikok uralkodnak. Mardarescu román legfőbb parancsnok teljesítette Schnetzer tábornok kérését.

Mindhárom Friedrich-kormányban a hadügyminisztérium ideiglenes vezetője volt, 1919. augusztus 7.[2] és november 24. között hadügyminiszter volt.

1919. augusztusában ő hozta létre a fegyveres karhatalom intézményét, megbízott hadügyminiszterként.[3]

Tábori lelkészség[szerkesztés]

„Az önálló magyar és a hazai felekezeti összetételnek megfelelő katonalelkészi szervezet kiépítése érdekében az első lépést Schnetzer Ferenc hadügyminiszter tette meg, aki 1919 szeptemberében arról értesítette Huszár Károly vallás és közoktatási minisztert, hogy a jelenleg is rendelkezési állományban lévő katonalelkészek ügyében szeptember 17-ére a hadügyminisztériumban értekezletet tart. A hadügyminiszter sürgősen meg szerette volna oldani a rendelkezési állományban levő (16 római katolikus, 5 református és 2 evangélikus) katonalelkészeknek az egyházmegyébe vagy egyházkerületbe történő átadását, illetve a hadügyminisztérium keretében történő elhelyezését. December 16-án 4 római katolikus, 1 református és 1 evangélikus tábori lelkész tisztelgett Horthy Miklós fővezérnél, akit Klimkovics József római katolikus tábori lelkész üdvözölt.”[4][5]

Későbbi tevékenysége[szerkesztés]

Hadügyminiszteri beosztása után Schnetzert a kormány a tisztviselők ellátásának teljhatalmú kormánymegbízottjává nevezte ki. Ő vált többek között a köztisztviselők Szövetkezetének elnökévé is.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]