Schnetzer Ferenc
| Schnetzer Ferenc | |
.jpg) | |
| Magyarország honvédelmi minisztere | |
| Hivatali idő 1919. augusztus 15. – november 24. | |
| Előd | Horthy Miklós |
| Utód | Friedrich István |
| Született |
1867. október 26. Baja |
| Elhunyt | 1944. április 3. (76 évesen) Budapest |
| Foglalkozás |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Schnetzer Ferenc témájú médiaállományokat. | |
Schnetzer Ferenc (Baja, 1867. október 26. – Budapest, 1944. április 3.) magyar katona, vezérőrnagy, hadügyminiszter.
Katonai pályája[szerkesztés]
Első világháború[szerkesztés]
1915. március 12-én Schnetzer Ferencet, ezredesi rendfokozatban kinevezték a K.u.K. 68. Jászkun gyalogezred parancsnokává. Ezredével, amely 1912 óta megerősített határbiztosítási feladatokat látott el Belgráddal szemben Zimonynál, szerbiai hadműveletekben vett részt. Április 25-én más beosztást kapott, így az ezred parancsnoki teendőket átadta Kovacsevics Viktor ezredesnek.[1]
Magyar Tanácsköztársaság[szerkesztés]
A Tanácsköztársaság idején a Fehérház Bajtársi Egyesület nevű csoport tagja volt. Katonaként aktív szerepet játszott az 1919. augusztus 6-i Friedrich-féle puccsban, a Tanácsköztársaság megdöntésében. Küldöttség élén augusztus 4-én felkereste a főváros határában várakozó román hadsereg főparancsnokságát, s előadta kérésüket, hogy vonuljanak be Budapestre, mert ott még mindig a bolsevikok uralkodnak. Mardarescu román legfőbb parancsnok teljesítette Schnetzer tábornok kérését.
Mindhárom Friedrich-kormányban a hadügyminisztérium ideiglenes vezetője volt, 1919. augusztus 7.[2] és november 24. között hadügyminiszter volt.
1919. augusztusában ő hozta létre a fegyveres karhatalom intézményét, megbízott hadügyminiszterként.[3]
Tábori lelkészség[szerkesztés]
„Az önálló magyar és a hazai felekezeti összetételnek megfelelő katonalelkészi szervezet kiépítése érdekében az első lépést Schnetzer Ferenc hadügyminiszter tette meg, aki 1919 szeptemberében arról értesítette Huszár Károly vallás és közoktatási minisztert, hogy a jelenleg is rendelkezési állományban lévő katonalelkészek ügyében szeptember 17-ére a hadügyminisztériumban értekezletet tart. A hadügyminiszter sürgősen meg szerette volna oldani a rendelkezési állományban levő (16 római katolikus, 5 református és 2 evangélikus) katonalelkészeknek az egyházmegyébe vagy egyházkerületbe történő átadását, illetve a hadügyminisztérium keretében történő elhelyezését. December 16-án 4 római katolikus, 1 református és 1 evangélikus tábori lelkész tisztelgett Horthy Miklós fővezérnél, akit Klimkovics József római katolikus tábori lelkész üdvözölt.”[4][5]
Későbbi tevékenysége[szerkesztés]
Hadügyminiszteri beosztása után Schnetzert a kormány a tisztviselők ellátásának teljhatalmú kormánymegbízottjává nevezte ki. Ő vált többek között a köztisztviselők Szövetkezetének elnökévé is.[6]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 68. ezred parancsnoka. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 29.)
- ↑ Főhercegi kinevezés. [2016. március 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 28.)
- ↑ Karhatalom létrehozása, 126. o.[halott link]
- ↑ Tábori lelkészség
- ↑ Az önálló magyar tábori lelkészség története 1912-1994
- ↑ Tisztviselők közellátási megbízottja. [2012. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 29.)
Források[szerkesztés]
|
.png){kind=small}
