Czinege Lajos
| Czinege Lajos | |
 | |
| A Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere | |
| Hivatali idő 1960. május 17. – 1984. december 6. | |
| Előd | Révész Géza |
| Utód | Oláh István |
| Született |
1924. március 24. Karcag |
| Elhunyt | 1998. május 10. (74 évesen) Leányfalu |
| Sírhely | Farkasréti temető |
| Párt | MSZMP |
| Foglalkozás |
|
| Díjak |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Czinege Lajos témájú médiaállományokat. | |
Czinege Lajos (Karcag, 1924. március 24. – Leányfalu, 1998. május 10.) hadseregtábornok, magyar kommunista pártfunkcionárius, 1960–84 között a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere, 1984–87 között a Minisztertanács elnökhelyettese. Az 1956-os forradalom és a rendszerváltás közötti úgynevezett gulyáskommunizmus vezető tisztségviselőinek egyike.
Fiatalsága[szerkesztés]
Karcagon született, édesapja mezőgazdasági munkás volt és gyermekkorától ő is parasztként kezdett dolgozni, majd az elemi iskola elvégzése után kovácsnak tanult. Később bírálói ezért példálóztak azzal, hogy „disznópásztorból is lehet honvédelmi miniszter.”[1]
1944 őszén tagja lett az SS 25. (1. magyar) „Hunyadi” fegyveres-gránátoshadosztályának.[2] 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, részt vett a párt ifjúsági szervezetének számító Madisz (Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség) karcagi csoportjának megalakításában. 1946-ban önkéntes műszaki katonaként teljesített szolgálatot, és itt elkezdődött a magasba ívelő politikai-katonai karrierje.
Politikai és katonai pályafutása[szerkesztés]
1947-ben az MKP karcagi titkárává nevezték ki. A két hónapos „gyorstalpaló” pártiskola elvégzése után, 1948-tól a Magyar Dolgozók Pártja Szolnok megyei szerveiben dolgozott. Az MKP karcagi városi titkára, a megyei pártbizottság agitációs-propaganda, majd szervező titkára. 1950–51-ben a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat művezetője, majd igazgatóhelyettese. Legmagasabb beosztásában az MDP Szolnok Megyei Végrehajtó Bizottságának osztályvezetője volt. 1952-ben Budapestre, a Honvédelmi Minisztériumba rendelték, ahol a HM tüzércsapatok politikai osztályának vezetője lett alezredesi rendfokozatban. Elvégezte a hároméves Sztálin Politikai Akadémiát.[3][4]
Az 1956-os forradalom leverésében aktívan részt vett. 1956. október 26-ától tagja volt az MDP Katonai Bizottságának, amelyet a fegyveres felkelés leverésére irányuló próbálkozások vezetésére hoztak létre. A munkásőrség megalakításában tevékenyen részt vett.[4]
1956 után a Kádár-korszak meghatározó politikai vezetőjévé vált. 1957–60 közt az MSZMP Szolnok megyei első titkára. 1958. november 16. – 1967. január 28. közt országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront Szolnok megyei listájáról jutott be a törvényhozásba. Az Elnöki Tanács 1960. május 17-ei hatállyal kinevezte honvédelmi miniszterré, és egyúttal – abban a korban nem egyedülálló módon – tartalékos alezredesből rögtön altábornaggyá nevezték ki. E tisztségben egészen 1984-ig tevékenykedhetett.[3][4]
1968. augusztusban az ő hivatali ideje alatt történt a Csehszlovákiába történő bevonulás. Meghatározó szerepet játszott a Varsói Szerződés különböző fórumain, és ellenezte az 1981–82-es lengyelországi eseményekre válaszként tervezett szovjet közbelépést.[5] A politikai vezetésben is kiemelt szerepet játszott mint a Központi Bizottság tagja (1959–88) és a Politikai Bizottság póttagja (1961–70), viszont a Varsói Szerződés egyetlen olyan honvédelmi minisztere volt, aki nem lett a Politikai Bizottság rendes tagja.[3]
A Magyar Néphadsereg az ő vezetése alatt érte el fejlesztésének legmagasabb fokát. Több, a katonáknak járó kiváltságot is neki köszönhettek, de botrányok is fűződnek a nevéhez. Czinege Lajos hivatali időszakáról és az akkori katonai vezetés visszásságairól készült prof. dr. Bokor Imre mérnök ezredes: Kiskirályok mundérban című könyve. A könyv érdekessége, hogy az abban foglaltak kivizsgálására külön OGY-határozat született.[6]
Miután a Honvédelmi Minisztériumtól megvált, 1984–87 közt a minisztertanács elnökhelyettesi pozícióját töltötte be.
A rendszerváltás után[szerkesztés]
A rendszerváltás után nem politizált, 1989-ben Németh Miklós jelentette be azt is, hogy lemondott hadseregtábornoki rendfokozatáról.[7][8]
Nyugdíjba vonulását követően a sajtóban nevét fia Czinege József (Dodi) vállalkozó kapcsán emlegették újra, amikor 1993-ban napvilágot látott, hogy Boross Péter miniszterelnök Gábor nevű fiával közösen alapították meg a Bross Holding Részvénytársaságot. A vállalkozásra a délszláv háború fegyverkereskedelmében történő részvétele miatt irányult a sajtó kitüntetett figyelme.[9]
Czinege nyugdíjas évei alatt leányfalui házában élt egészen 1998-ban bekövetkezett haláláig.
Magánélete[szerkesztés]
Kedvenc időtöltése volt a vadászat és rendszeresen megfordult Kaszópusztán. A világhírű vadállománnyal rendelkező területen miniszteri hivatali ideje alatt a Honvédelmi Minisztérium jelentős infrastrukturális fejlesztéseket hajtott végre.[10]
Források[szerkesztés]
- ↑ Csúri Ákos: Júniusi gondolatok. DEOL Debrecen Online, 2007. június 12. [2014. december 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 19.)
- ↑ Archivált másolat. [2018. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 18.)
- ↑ a b c Czinege Lajos. Az államszocializmus kora Magyarországon. [2020. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 27.)
- ↑ a b c Czinege Lajos. Történelmi Tár Digitális história adatbázis. [2014. december 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 7.)
- ↑ Szász Zoltán: A Varsói Szerződés és a lengyelek "megsegítése. História, 2001. augusztus 1. [2014. január 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 18.)
- ↑ Országgyűlés: 28/1990. (III. 13.) OGY-határozat Bokor Imre: Kiskirályok mundérban című könyvében foglaltakról. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft.. (Hozzáférés: 2013. január 14.)
- ↑ Történelem: November 21-én történt. Magyar Polgár Info. [2013. december 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 19.)
- ↑ 2/1989. (XI. 26.) KE határozat Czinege Lajos hadseregtábornoki rendfokozatáról való lemondásának elfogadásáról
- ↑ Lakatos Pál: Munkásőr volt Boross Péter?. "Rendszerváltó" miniszterelnökök pórázon (A könyv 2003-ban jelent meg.). Hazánkért Lakatos Pál honlapja. [2009. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 27.)
- ↑ Nagy Eszter Dóra: Kaszópuszta mítoszok nélkül. Részletek a Kaszó 600 éve című, könyvből HMH Online. [2020. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 19.)
További információk[szerkesztés]
- Kozma Tóth István: Czinege Lajos mundér nélkül, Zrínyi Kiadó, 1990
- Szemenyei-Kiss Tamás: Czinege Lajos a hadseregtábornok[halott link]
- Bokor Imre: Kiskirályok mundérban; előszó Szakonyi Károly; Új Idő Kft., Debrecen, 1989, ISBN 963-02-7279-2
| Elődje: Révész Géza |
|
Utódja: Oláh István |
|