Munkásőrség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Munkásőrség emblémája.
Munkásőrök sorakoznak a vastag csőköppennyel ellátott, csigatáras PPS–41 [1] géppisztolyaikkal 1972-ben
Az 1958-as április 4-i katonai díszszemle nézőközönsége és a munkásőrsorfal a Dózsa György út 68. előtt
A Munkásőrség karszalagja
Munkásőr idealizált alakja bélyegen (1967)

A munkásőrség a levert 1956-os forradalom után, a szocialista hatalmi rendszer támogatására Magyarországon létrehozott, közvetlen pártirányítás alatt álló félkatonai szervezet volt. A rendszerváltás folyamata során (a Németh-kormány kezdeményezésére) törvénnyel feloszlatták.

Története[szerkesztés]

Megalakulása[szerkesztés]

A munkásőrséghez hasonló szervezetek már 1956 előtt is léteztek a szocialista országokban, részben a második világháborút lezáró békeszerződések kijátszására (mint az NDK-beli Kampfgruppe osztagok[2]), részben hogy fegyveres erőknél jobban aktivizálható, irreguláris „népi” csoportok álljanak rendelkezésre (Lidové Milice, Csehszlovákia).

Az 1956-os forradalom leverését követően létrehozták a Fegyveres Erők és Közbiztonsági Ügyek Minisztériumát, amely a Belügy-és a Hadügyminisztériumot is magába foglalta. Ez a két hivatal 1957. március 1-én vált önállóvá. Az MSZMP Adminisztratív Osztálya, Czinege Lajos vezetésével, foglalkozott az erőszakszervezetekkel és a karhatalmi alakulatok megszervezésével. A munkásőrséget a MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága 1957. január 29-i határozatára hozták létre, amelynek kivonatát 1957 február 12-én tették közzé a KB Tájékoztatójában, és mint februári határozat lett ismertté. 1957 február 18-án adta ki a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a munkásőrség megszervezéséről szóló 1957. évi 13. számú törvényerejű rendeletét.[3] Ténylegesen „párthadseregként” (korabeli meghatározás) működött, közvetlenül az MSZMP-nek alárendelve, mint „fegyveres testület”. A kezdeti 20 000 tagból lassanként egy 60 000 fős testület lett. Habár soha nem vetették be, jelentős szerepe volt a „puha diktatúra” fenntartásában, a „belső ellenség” felkutatásában.

A munkásőrség szervezetileg a kerületi rendőrkapitányság alá volt rendelve, a tagok felvételéről azonban a pártbizottságok döntöttek.

A munkásőrség valószínűleg nem élvezte a pártvezetés korlátlan bizalmát, mivel ugyan a honvédség tartalék fegyvereivel felfegyverezték, azonban éles lőszert eleinte egyáltalán nem kapott.

Eredetlegendája az, hogy az „ellenforradalmi” események alatt a munkás-paraszt hatalmat megvédő munkások voltak az alapítótagok. Egyenruhájuk a korabeli sötétkék munkásruha volt. A jellegzetes „Lenin-sapka” azonban a legendák szerint nem szovjet, hanem kínai eredetű. A kínai vörösgárdisták viseltek hasonlót. Bár éles harci bevetésen nem vettek részt, de árvízvédelemben, állategészségügyi kordonok fenntartásában stb. aktívan részt vettek. Érdekesség, hogy nők is a tagjai lehettek, tisztesek pedig nem voltak, csak tisztek.

Feloszlatása[szerkesztés]

A Munkásőrség harckészültsége a magyarországi rendszerváltásig, 1989 végéig megmaradt.[4]

A legfontosabb, hogy a Munkásőrséget át tudjuk menteni, egy új, baloldali felállású vezetés legitim szervezeteként a baloldali erők segítésére és támogatására.
Borbély Sándor országos parancsnok a Munkásőrség Országos Parancsnokságának (MOP) 1989. október 2-ai ülésén[5]

1989. október 31-én az ún. „négyigenes” népszavazáson a szavazók 94,9%-a a Munkásőrség megszüntetésére szavazott. Ez csak megerősítette a már korábban elfogadott 1989. évi XXX. törvényt,[6] melynek következtében a testület 1989. október 20-án jogutód nélkül feloszlott. A testület országos parancsnoka Halas Lajos (1957-1962), Papp Árpád (1962-1980), végül Borbély Sándor (1980-1989) volt.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]