Munkásőrség

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Munkásőrség emblémája.
A VII. kerületi munkásőr egység zászlóavató ün­nepsége Budapesten (1957)
Munkásőrök sorakoznak a vastag csőköpennyel ellátott, csigatáras PPS–41 [1] géppisztolyaikkal 1972-ben
Az 1958-as április 4-i katonai díszszemle nézőközönsége és a munkásőrsorfal a Dózsa György út 68. előtt
A Munkásőrség karszalagja
Munkásőr idealizált alakja bélyegen (1967)

A munkásőrség a levert 1956-os forradalom után, a szocialista hatalmi rendszer támogatására Magyarországon létrehozott, közvetlen pártirányítás alatt álló félkatonai szervezet volt. A forradalom rendfenntartóként ott voltak minden párt- és állami ünnepségen. A munkásőrök civil foglalkozással rendelkező, a kommunista hatalom iránt elkötelezett párttagok voltak, akik munkájuk mellett vállalták a munkásőri feladataikat. A rendszerváltás folyamata során (a Németh-kormány kezdeményezésére) törvénnyel feloszlatták.

Története[szerkesztés]

Előzmények[szerkesztés]

A munkásőrséghez hasonló szervezetek már 1956 előtt is léteztek a szocialista országokban, részben a második világháborút lezáró békeszerződések kijátszására (mint az NDK-beli Kampfgruppe osztagok[2]), részben hogy fegyveres erőknél jobban aktivizálható, irreguláris „népi” csoportok álljanak rendelkezésre (Lidové Milice, Csehszlovákia).

Megalakulása[szerkesztés]

A munkásőrséget az 1956-os forradalom leverése után alakította a szovjet ellenőrzés alatt álló Kádár János vezette magyar pártvezetés, annak érdekében, hogy egy, a párthoz hű, megbízható fegyveres testületet hozzanak létre, ami mintegy párthadseregként segít a forradalomhoz hasonló események megakadályozásában. Az 1956-os forradalom leverését követően az erőszakszervezetek rendszerét átalakították: Létrehozták a Fegyveres Erők és Közbiztonsági Ügyek Minisztériumát, amely a Belügy-és a Hadügyminisztériumot is magába foglalta. Ez a két hivatal 1957. március 1-én vált önállóvá. Az MSZMP Adminisztratív Osztálya, Czinege Lajos vezetésével, foglalkozott az erőszakszervezetekkel és a karhatalmi alakulatok megszervezésével.

1957. január végén az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága döntött a munkásőrség létrehozásáról.[3] Az ideológikus elképzelés szerint „1919-es vöröskatonákból, volt partizánokból, 1944 előtti kommunista munkásokból, téesztagokból és szegényparasztokból" kellett volna megalakítani a „párt (új) öklét”. A forradalom oldalán döntő szerepet játszó munkásság körében a régi-új rendszer támogatása keveseknek volt népszerű, a munkásőrségben az alapításkor 50%-os részvételükkel túlreprezentálták magukat a párthű értelmiségiek, a párt-, az állami és a gazdasági vezetők, hivatalnokok, funkcionáriusok. Ténylegesen „párthadseregként” (korabeli meghatározás) működött, közvetlenül az MSZMP-nek alárendelve, mint „fegyveres testület”. A forradalom leverése utáni alapításakor, 1957-ben tömegével jelentkeztek a kommunista párt és annak egypártrendszerű hatalma mellett elkötelezett katonák, rendőrök, hivatalnokok, párttagok. 1957 áprilisára 20 ezren léptek be. Budapesten 1957 márciusában erőfitogtató felvonulást rendeztek. Ettől kezdve rendfenntartóként minden párt- és állami ünnepségen jelen voltak. Eleinte pisztolyokkal, később PPS géppisztollyal szerelték fel őket, fegyverüket hazavihették, otthon tartották. A kezdeti 20 000 tagból lassanként egy 60 000 fős testület lett. Habár soha nem vetették be, a munkásőrségnek jelentős szerepe volt a „puha diktatúra” fenntartásában, a „belső ellenség” felkutatásában, az elrettentő erő demonstrálásában.

A munkásőrség szervezetileg a kerületi rendőrkapitányság alá volt rendelve, a tagok felvételéről azonban a pártbizottságok döntöttek.

A munkásőrség valószínűleg nem élvezte a pártvezetés korlátlan bizalmát, mivel ugyan a honvédség tartalék fegyvereivel felfegyverezték, azonban éles lőszert – eleinte – egyáltalán nem kapott.

Eredetlegendája az, hogy az „ellenforradalmi” események alatt a munkás-paraszt hatalmat megvédő munkások voltak az alapítótagok. Egyenruhájuk a korabeli sötétkék munkásruha volt. A jellegzetes „Lenin-sapka” azonban a legendák szerint nem szovjet, hanem kínai eredetű. A kínai vörösgárdisták viseltek hasonlót. Bár éles harci bevetésen nem vettek részt, de árvízvédelemben, állategészségügyi kordonok fenntartásában stb. aktívan részt vettek. Érdekesség, hogy nők is a tagjai lehettek, tisztesek pedig nem voltak, csak tisztek.

Feloszlatása[szerkesztés]

A Munkásőrség harckészültsége a magyarországi rendszerváltásig, 1989 végéig megmaradt.[4]

A legfontosabb, hogy a Munkásőrséget át tudjuk menteni, egy új, baloldali felállású vezetés legitim szervezeteként a baloldali erők segítésére és támogatására.
Borbély Sándor országos parancsnok a Munkásőrség Országos Parancsnokságának (MOP) 1989. október 2-ai ülésén[5]

1989. október 31-én az ún. „négyigenes” népszavazáson a szavazók 94,9%-a a Munkásőrség megszüntetésére szavazott. Ez csak megerősítette a már korábban elfogadott 1989. évi XXX. törvényt,[6] melynek következtében a testület 1989. október 20-án jogutód nélkül feloszlott. A testület országos parancsnoka Halas Lajos (1957-1962), Papp Árpád (1962-1980), végül Borbély Sándor (1980-1989) volt.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]