Négyigenes népszavazás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A „négyigenes” népszavazás Magyarország köztársasággá válásának folyamán, négy párt kezdeményezésére kiírt népszavazás, a köztársasági elnök választásának módjáról, a Munkásőrség megszüntetéséről, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) (később Magyar Szocialista Párt (MSZP)) vagyonelszámolásáról és a munkahelyi pártszervezetek megszüntetéséről szólt.

A szavazás érvényes és eredményes lett. A köztársasági elnök megválasztásáról szóló kérdés eredménye a legszorosabb a magyar népszavazások történetében, csupán 6101 szavazat (0,14%) döntött.

Előzmények[forrásszöveg szerkesztése]

1989. szeptember 18-án véget értek a magyarországi rendszerváltást előkészitő nemzeti kerekasztal-tárgyalások. A megállapodás szerint még a tavaszi első szabad választások előtt, 1990. január 7-én megtartották volna a közvetlen elnökválasztást. Ezt a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) és a Magyar Demokrata Fórum (MDF) elfogadta, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) és a Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) nem, mert a közvetlen elnökválasztáson nagy valószínűséggel az akkor rendkívül népszerű Pozsgay Imre államminiszter, a népi baloldalhoz tartozó kommunista politikus győzött volna.

Az MSZMP és az MDF terveit keresztülhúzó népszavazás ötlete az SZDSZ vezetőitől eredt, ehhez csatlakozott három másik párt. A kérdéseket úgy fogalmazták meg, hogy az azokra adott „igen” válasz a kezdeményezők álláspontját tükrözze.

A kezdeményezők[forrásszöveg szerkesztése]

Négy párt közösen kezdeményezte a népszavazást:

A négy kérdés[forrásszöveg szerkesztése]

  1. Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására?
  2. Kivonuljanak-e a pártszervek a munkahelyekről?
  3. Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában, vagy a kezelésében levő vagyonról?
  4. Feloszlassák-e a Munkásőrséget?

Kampány[forrásszöveg szerkesztése]

A kezdeményező SZDSZ-en kívül a „négy igen” oldalán állt a Fidesz, a Petrasovits Anna-féle Szociáldemokrata Párt és a Kisgazdapárt is. A négy szervezet november 8-án közös felhívást bocsátott ki, melyben a népszavazáson való részvételre és négy „igen”-szavazat leadására kérték a választópolgárokat. „Aki otthon marad, a múltra szavaz!” – lehetett olvasni plakátokon, szórólapokon.

Az MDF, mely az aláírásgyűjtés időszakában a háttérbe húzódott, nem kívánt hozzácsapódni a szemben álló oldalak egyikéhez sem, ezért a bojkottfelhívást választotta. „Nem megyünk el, nem szavazunk” – jelentette be Csengey Dénes a tévé híradójában. Az emberek többsége így is elment szavazni, viszont nem maradt tekintélyes ellenzéki szervezet, mely az első kérdésre a „nem”-et ajánlotta volna követőinek.

Eredmények[forrásszöveg szerkesztése]

A népszavazást 1989. november 26-ára írták ki, ahol mind a négy kérdésben győzött az igen. A szavazáson a választásra jogosult állampolgárok 58,03%-a vett részt.

  • 1. Csak az országgyűlési választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására?
Az érvényes 4 297 751 szavazatból az IGEN szavazatok száma: 2 151 926 (50,07%), a NEM szavazatok száma 2 145 825 (49,93%) volt.
  • 2. Kivonuljanak-e a pártszervek a munkahelyekről?
Az érvényes 4 310 999 szavazatból az IGEN szavazatok száma 4 101 958 (95,15%), a NEM szavazatok száma 209 041 (4,85%) volt
  • 3. Elszámoljon-e az MSZMP a tulajdonában, vagy kezelésében lévő vagyonról?
Az érvényes 4 314 550 szavazatból az IGEN szavazatok száma 4 114 994 (95,37%), a NEM szavazatok száma 199 556 (4,63%) volt.
  • 4. Feloszlassák-e a Munkásőrséget?
Az érvényes 4 285 604 szavazatból az IGEN szavazatok száma 4 068 420 (94,94%), a NEM szavazatok száma 217 184 (5,07%) volt.

Politikai következmények[forrásszöveg szerkesztése]

Három kérdésben elsöprő módon nyilvánult meg a népakarat. A negyedik kérdésben csak csekély többséggel győzött a kezdeményezők szándéka.

Ezzel meghiúsult a tervezett közvetlen köztársasági elnök-választás. Az SZDSZ és a Fidesz jelentősen növelte ismertségét és népszerűségét, ami hozzájárult sikeres tavaszi választási szereplésükhöz. Az első szabad parlamenti választások után, 1990-ben az MDF-SZDSZ paktum révén azután Göncz Árpád lett az államfő, akit az Országgyűlés választott meg. Pozsgay Imre ugyan MSZP-s képviselő lett, de később fokozatosan kiszorult a politikai színtérről.

Arról, hogy a köztársasági elnököt a parlament válassza vagy közvetlenül a nép, még 1990 nyarán kiírtak egy másik népszavazást, de az érvénytelen lett. A köztársasági elnök megválasztásának módja azóta is vitatott.

Külső hivatkozások[forrásszöveg szerkesztése]