Előválasztás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szavazósátor a 2019-es főpolgármesteri előválasztás második fordulójában a Móricz Zsigmond körtéren

Az előválasztás egy politikai esemény, amely során a választók egy rendes választást megelőzően kinyilváníthatják a támogatásukat a választáson induló egyes jelöltek iránt. Ennek legszélesebb formája a nyílt előválasztás, amelyen bárki leadhatja a voksát, aki a rendes választáson is szavazhat, míg egyes esetekben zárt előválasztást tartanak, amelyen csak a jelöltállító szervezet tagjai nyilváníthatnak véleményt.

Az előválasztáson a jelölőszervezetek a rendes választást megelőzően információt kaphatnak jelöltjeik népszerűségéről, közben lehetőségük van a nyílt politikai viták lefolytatására. Nem elhanyagolható az sem, hogy az előválasztások növelhetik a jelöltek és pártprogramok ismertségét a potenciális szavazók körében.

Az országos előválasztás általában olyan országokra jellemző, ahol többségi elvű, és egyfordulós szavazást tartanak. Az amerikai elnökválasztások előtt rendezett hagyományos Republikánus és Demokrata Párti előválasztások világszinten a legkiforrottabbaknak tekinthetők. Európában kevésbé elterjedtek, bár a 90-es évek óta egyes országokban nő a jelentősége. Hazánkban először 2019-ben, a főpolgármesteri jelölésért tartottak nyílt előválasztást.[1]

Jellemzői[szerkesztés]

Célja[szerkesztés]

Az előválasztások céljai például az alábbiak lehetnek:[2]

  • az előválasztáson megismerhető, hogy mely jelöltek mögött áll a legnagyobb támogatottság, ami segíthet a jelölőszervezetnek a jelölt kiválasztásában;
  • ösztönzi a jelölteket, hogy a közéleti viták egy részére már a rendes választás előtt sort kerítsenek;
  • segít a jelöltek személyének és programjának népszerűsítésében a választások előtt;
  • illetve transzparensebbé teszi a jelöltállítást a választók számára.

Típusai[szerkesztés]

Az előválasztásnak sokféle típusa alakult ki, szabályozása politikai közegtől függően sokféle lehet, de a legtöbb rendszer alapvetően két típus egy speciális változatának tekinthető.

  • A zárt előválasztáson csak a jelölőszervezet regisztrált tagjai szavazhatnak arról, hogy a rendes választáson ki legyen a szervezet jelöltje, azaz rivális szervezetek tagjai és függetlenek nem vehetnek rész rajta.
  • Ezzel szemben a nyílt előválasztáson bármely regisztrált választópolgár részt vehet, akár függetlenek, akár más jelölőszervezetek tagjai is. Egyes előválasztásokon elvárják, hogy a szavazók valamely jelölőszervezetnél tagsággal rendelkezzenek, míg más előválasztásokon elég a szavazóhelyiségben dönteni arról, hogy a szavazó melyik előválasztási ívet kívánja kitölteni.

A fentiek mellett megkülönböztetnek még kevert rendszerű és egyéb előválasztásokat is.

  • A félig zárt előválasztáson például a függetlenek szavazását megengedik, de a rivális szervezetek tagjai nem szavazhatnak. Ilyen előválasztáson olykor elvárhatják a szervezetek, hogy a regisztráció és a szavazás között elteljen egy maghatározott idő;
  • a félig nyílt előválasztáson a nyílt rendszerűhöz hasonlóan bármely jelölőszervezet tagja részt vehet, viszont előírják, hogy a rivális szervezetek közül csak egyre adható le előválasztási szavazat;
  • a pártfüggetlen előválasztáson a szavazólapon nem csak egy szervezet jelöltjei szerepelnek, és a rendes választáson jelölőszervezettől függetlenül a két legtöbb előválasztási szavazatot kapott jelölt versenyez.

Visszaélések[szerkesztés]

Az előválasztások, azon belül is elsősorban a nyílt előválasztások esetén bizonyos esetekben nem zárható ki a visszaélésszerű szavazói magatartás. Ha nincs megszabva, hogy csak a jelölőszervezet regisztrált tagjai szavazhatnak, akkor különféle céllal megjelenhetnek az előválasztáson a rivális szervezetek szavazói is. Például megeshet, hogy az átszavazók az esélytelenebbnek vélt jelölt mögé állnak, hogy saját jelöltjüknek ezzel növeljék az esélyét a rendes választáson, vagy olyan jelöltet támogatnak, amely közelebb áll saját szervezetük nézeteihez. Efféle esetek az USA-ban mind a Republikánus,[3] mind a Demokrata Párti előválasztáson előfordultak.[4]

Ha nincsenek szigorú szabályok arra vonatkozólag, hogy ki indulhat az előválasztáson, akkor megtörténhet az is, hogy a rivális szervezetek olyan jelöltet indítanak, akinek a célja az előválasztás komolyságának kikezdése. Ennek egy példájaként Bede Zsolt kormánypárti aktivista a 2019-es budapesti előválasztáson kimondottan azért indult el, hogy az ellenzéki jelölteket és az előválasztást nevetségessé tegye.[5]

Ha nagyon sok visszaélésszerű átszavazás történik, az számottevően befolyásolhatja az eredményt, és az eredménybe vetett bizalmat is. Ezért a jelölőszervezetek igyekeznek védekezni ezek ellen, amelyre többféle megoldást alkalmazhatnak. Például előzetes regisztrációhoz köthetik a szavazást, és kiköthetik, hogy rivális szervezeteknél a szavazó ne legyen regisztrált, illetve hogy más előválasztáson ne voksoljon. Bizonyos esetekben a voksolókat a jelölőszervezet világnézetének megfelelő értéknyilatkozat aláírására kérik, ami erkölcsi visszatartóerő lehet. Más esetekben jelképes pénzbeli támogatást is kérnek a szervezetek, amely egyrészt az előválasztás finanszírozására fordítható, másrészt költségessé, nehézzé teszi a tömeges visszaéléseket.[6]

Alkalmazása Magyarországon[szerkesztés]

Az előválasztás magyarországi bevezetését a Republikon Intézet már 2015-ben javasolta,[2] bár a 2018-as magyarországi országgyűlési választáson még nem alkalmazták. A 2022-es választásra a Republikon Intézet újabb javaslatot tett, immár a 2019-es magyarországi önkormányzati választás előtti két előválasztás tapasztalatainak birtokában.[7]

2019-es előválasztások[szerkesztés]

Előválasztás 2019 júniusában Budapesten

Hazánkban előválasztást széles körben először a 2019-es önkormányzati választásokat megelőzően alkalmazták egyes ellenzéki szervezetek. A főpolgármesteri posztra jelöltek között kettő, a ferencvárosi polgármesterjelöltek között egy előválasztást tartottak. A választások szervezését és a szavazatok számlálását a Civil Választási Bizottság tagszervezetei végezték.[8][9]

A budapesti főpolgármesteri előválasztás első fordulójában 34 133 érvényes szavazat közel 81%-át Karácsony Gergely szerezte meg. A második fordulóban 68 240 érvényes szavazatot adtak le, ebből kb. 4000-et online formában. A szavazók 48,9%-a Karácsonyra szavazott.[10] A ferencvárosi előválasztáson 2030-an szavaztak (a kerületi lakosság 5%-a), akik 72%-a Baranyi Krisztinát támogatta.[11]

Mind a főpolgármesteri előválasztások, mind a ferencvárosi kerületi előválasztás nyílt rendszerű előválasztás volt, azaz a rendes választáson szavazásra jogosultak mind leadhatták a szavazatukat.

2022-es országgyűlési előválasztások[szerkesztés]

A Republikon Intézet 2020. március 10-én javaslatot dolgozott ki a 2022-es ellenzéki előválasztásokra.[7] Az IDEA Intézet által 2020. július végi kutatásában a megkérdezett nem kormánypárti választók közel háromnegyede a közös ellenzéki listát és a közös ellenzéki képviselőjelöltekkel történő indulást támogatta,[12][13] míg a Publicus augusztusi mérése szerint az ellenzéki választók kétharmada úgy gondolja, az előválasztás növelné egy esetleges ellenzéki miniszterelnök-jelölt támogatottságát.[14]

Külföldi példák[szerkesztés]

Amerikai Egyesült Államok[szerkesztés]

A 2016-os szuperkedden Massachusetts államban használt előválasztási szavazólapok

A nyílt előválasztás nevezetes példái az USA négyévente tartott elnökválasztásai előtti előválasztások. Bár az alkotmány nem szabályozza az előválasztások rendjét, a pártok kiforrott, intézményesült eljárásokat alkalmaznak. A jelöltállítás módja mindkét nagy párt esetében államonként változhat: egyes államokban jelölőgyűlés (kaukusz) határozza meg a jelöltek személyét, máshol nyílt előválasztáson, megint máshol e kettő valamilyen kombinációjával döntenek.

Az államonkénti jelöltállítás a választási év januárjában, vagy február elején az Iowa államban tartott kaukusszal kezdődik, amit rendszerint a New Hampshire-i előválasztás követ. E két eseménynek az államok méretéhez képest nagy jelentősége van az előválasztási folyamatban, hiszen itt mérkőznek meg először a jelöltek, mielőtt az úgynevezett szuperkedd következne. A februárban vagy márciusban tartott szuperkedden egyszerre kb. a delegáltak harmadát választják meg. Ezt további államok előválasztásai és kaukuszai követik egészen júniusig. A két nagy párt választási naptára állandó, de nem egyforma, azaz nem feltétlenül egyszerre tartják egy adott államban a demokraták és a republikánusok az előválasztást.

Európa[szerkesztés]

Európa legtöbb országában arányos és kétfordulós választási rendszer működik, ami sok esetben feleslegessé teszi az előválasztást. Előfordul, hogy a pártok szervezeten belül zárt előválasztásokkal választják ki a jelöltjeiket egy-egy regionális vagy országos szavazás előtt, de nyílt országos és önkormányzati előválasztásokat csak egyes országokban, és csak az 1990-es évektől kezdve tartanak. Több-kevesebb előválasztás zajlott már Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, a keleti országok közül pedig Lengyelországban és Romániában. Ezek az előválasztások elnöki, miniszterelnöki, polgármesteri, illetve képviselői pozíciókra szóltak.[1]

Az európai parlamenti választásokon induló párok közül először a Zöld Párt szervezett előválasztást 2013-ban,[15] amit a Szocialisták Pártja 2014-es előválasztása követett.[16]

Olaszország[szerkesztés]

Olaszországban első alkalommal az Északi Liga tartott előválasztást 1995-ben, ám az akkor nem honosult meg az olasz politikában. Később, a 2005-ös olaszországi parlamenti választás előtt Romano Prodi pártja, a L'Unione az olasz kétpólusú politikai színtéren szokatlan módon országos előválasztással legitimáltatta magát a balközép jelöltjeként. A 2005. október 16-án tartott egynapos, nyílt előválasztáson minden olasz állampolgár részt vehetett, aki a 2006-os parlamenti választások dátumáig betöltötte a 18. évet. Országosan 4,3 millió választó vett részt a voksoláson. Ezt követően az olasz baloldalon rendszeresen tartottak regionális és országos előválasztásokat is.[17] Bár alkalmazása a jobboldalon nem ennyire jellemző, de 2017-ben az Északi Liga is tartott előválasztást, amelyet Matteo Salvini nyert meg.[18]

Franciaország[szerkesztés]

2011-et megelőzően csak baloldali, párton belüli előválasztásokat rendeztek az országban. Az első országos előválasztást a független, liberális agytröszt, a Terra Nova javaslatára, és a 2008-as amerikai elnökválasztás előválasztásai mintájára tartották 2011-ben. Célja a Szocalista Párt és a Baloldali Radikális Párt azon jelöltjének kiválasztása volt, aki a 2012-es elnökválasztáson ringbe szállhat. A választáson a jelölőszervezetek tagjai, azok ifjúsági tagozatainak regisztrált tagjai (akár 15 éves kortól) vehettek részt, és minden résztvevőnek legalább 1 euróval kellett a lebonyolítási költségekhez hozzájárulnia. Az előválasztást François Hollande nyerte meg.[19] 2016-ban a Republikánus Párt is előválasztással döntött elnökjelöltjéről.

Németország[szerkesztés]

2013-ban a Zöld Párt szervezett előválasztást a két listavezető kijelölésére.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Republikon 2015, 3. o.
  2. a b Republikon 2015.
  3. Negrin, Matt: Could Democrats Decide the Winner in Michigan? (angol nyelven). ABC News, 2012. február 28. (Hozzáférés: 2020. október 1.)
  4. Andrew Malcolm: Rush Limbaugh directs his Operation Chaos against Clinton and Obama (angol nyelven). LA Times Blogs - Top of the Ticket, 2008. április 29. (Hozzáférés: 2020. október 1.)
  5. Rendkívüli: A Vadhajtások támogatásával Bede Zsolt is indul a főpolgármesteri jelölésért. Vadhajtások.hu, 2019. június 8. (Hozzáférés: 2020. október 1.)
  6. Republikon 2015, 7–9. o.
  7. a b Előválasztási javaslat a 2022-es országgyűlési választásokra. republikon.hu. Republikon Intézet (2020. márc. 10.)
  8. Mégis belement az előválasztásba Karácsony és Puzsér is. HVG, 2019. május 22. (Hozzáférés: 2020. szeptember 24.)
  9. Urfi, Péter: Megalakult az Ellenzéki Együttműködés nevű szervezet, és közzétette javaslatait az egészségügy fejlesztésére. 444.hu, 2020. augusztus 16. (Hozzáférés: 2020. szeptember 24.)
  10. Előválasztás. aHang. (Hozzáférés: 2020. szeptember 24.)
  11. Baranyi Krisztina nagyon elverte Jancsó Andreát Ferencvárosban, ő lesz a közös jelölt. Azonnali.hu, 2019. augusztus 16. (Hozzáférés: 2020. szeptember 24.)
  12. Ellenzéki szavazó kívánsága: közös lista – közös jelöltek. IDEA Intézet. (Hozzáférés: 2020. augusztus 11.)
  13. IDEA Intézet: Az ellenzéki szavazók közel háromnegyede közös listát akar 2022-ben, 2020. augusztus 11.
  14. Egy lista, előválasztás, és közös miniszterelnök-jelölt növeli inkább az ellenzék győzelmi esélyeit. Publicus, 2020. szeptember 23. (Hozzáférés: 2020. október 3.)
  15. European Green Party kicks off 'open primary' for EU elections (angol nyelven). www.euractiv.com, 2013. szeptember 6. (Hozzáférés: 2020. október 1.)
  16. PES fires starting pistol on candidates race. Europe Decides, 2013. október 1. [2014. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva].
  17. Seres, Attila: Előválasztás – miért ne?. Népszabadság, 2012. december 7. (Hozzáférés: 2020. október 1.)
  18. Matteo Salvini ha vinto le primarie della Lega Nord (olasz nyelven). Il Post, 2017. május 13. (Hozzáférés: 2020. október 1.)
  19. Pour une primaire à la Française (francia nyelven). Terra Nova, 2008. augusztus 25. [2015. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva].

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Primary election című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Primary elections in Italy című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]