Romano Prodi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Romano Prodi
Romano Prodi in Nova Gorica (2c).jpg
Olaszország miniszterelnöke
Hivatali idő
1996. május 17.1998. október 21.
Előd Lamberto Dini
Utód Massimo D'Alema
Olaszország miniszterelnöke
Hivatali idő
2006. május 17.2008. május 8.
Előd Silvio Berlusconi
Utód Silvio Berlusconi
Az Európai Bizottság elnöke
Hivatali idő
1999. szeptember 16.2004. november 21.
Előd Manuel Marin
Utód José Manuel Barroso

Született 1939. augusztus 9. (77 éves)
Scandiano
Párt Demokrata Párt

Házastársa Flavia Franzoni
Foglalkozás politikus
Iskolái
Vallás római katolikus

Díjak
  • Knight Grand Cross of the Order of Merit of the Italian Republic (1993. június 2.)
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje
  • Katolikus Izabella-rend nagykeresztje
  • Steiger Award
  • Három Csillag érdemrend nagykeresztje
  • Románia Csillaga érdemrend
  • Order for Exceptional Merits
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Romano Prodi témájú médiaállományokat.

Romano Prodi (Loudspeaker.svg kiejtése, Scandiano, Reggio Emilia megye, Olaszország, 1939. augusztus 9. –) olasz politikus és államférfi. Beceneve „Professzor”. A Miniszterek Tanácsa elnöki tisztségét (olasz kormányfő) kétszer, 1996. május 17. és 1998. október 21., valamint 2006. május 17. és 2008. május 8. között töltötte be. Az Európai Bizottság (EB) elnöke volt 1999–2004 között.

Fiatalkora[szerkesztés]

1961-ben a milánói Szent Szív Katolikus Egyetemen diplomázott, majd a London School of Economics-on végzett doktori tanulmányokat. Közgazdaságtant tanított a Bolognai Egyetemen.[1]

Politikai pályafutása[szerkesztés]

1978-ban ipari miniszter lett. 1982 és 1989 valamint 1993 és 1994 között vezette az állami ((Ipari Újjáépítés Intézete)) (IRI, Istituto per la Ricostruzione Industriale) vállalatot. Elnöke lett a baloldali és centrista pártok összefogásából létrejött Olajfa (L'Ulivo) pártnak. A párt vezetése alatt megnyerte az 1996-os választást, és Prodi Olaszország miniszterelnöke lett. Miniszterelnökként jelentősen csökkentette a költségvetés hiányát, teljesítve ezzel az Európai Gazdasági és Monetáris Unió elvárásait. A megszorítások nyomán azonban elvesztette pártja balszárnyának támogatását és 1998 októberében lemondott.[1]

1999. szeptember 17. és 2004. november 22. között az Európai Bizottság elnöke volt. Elnöksége idejére esett az EU jelentős bővítése: tíz, kelet- és dél-európai ország csatlakozott az Unióhoz, 2014. májusában.[1]

Mandátumának lejárta után visszatért az olasz politikába és 2006 áprilisában pártja, szoros versenyben győzött Silvio Berlusconi jobbközép alakulatával szemben. Kampánya során gazdaságélénkítésre, és az olasz csapatok Irakból való kivonására helyezte a hangsúlyt. 2008. január 24-én elvesztette a bizalmi szavazást a szenátusban, és következésképpen lemondott miniszterelnöki posztjáról.[1]

2013-ban a Demokrata Párt őt jelölte a köztársasági elnöki posztra,[2] ám a parlament végül újraválasztotta Giorgo Napolitano elnököt.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]


Elődje:
Manuel Marín
Az Európai Bizottság elnöke
1999–2004
Utódja:
José Manuel Barroso