Iraki háború

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Iraki háború
Órajárással megegyező irányban a bal felső sarokból kezdve: őrjárat Szamarra városánál, Szaddám Huszein szobrának ledöntése a Bagdadban, az iraki hadsereg fegyveres katonája, összecsapás Dél-Bagdadban.
Órajárással megegyező irányban a bal felső sarokból kezdve: őrjárat Szamarra városánál, Szaddám Huszein szobrának ledöntése a Bagdadban, az iraki hadsereg fegyveres katonája, összecsapás Dél-Bagdadban.
Dátum 2003. március 20.2011. december 15.[1]
Helyszín Irak
Eredmény

jelenleg is tartó háború

  • Irak elfoglalása
  • Baasz Párt megbuktatása
  • Szaddám Huszein kivégzése
  • Al-Káida iraki hadműveletei[2]
  • Iraki lázadás és a polgárháború kirobbanása[3]
  • Tartományok választások
Casus belli A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás, terrorizmus elleni háború
Harcoló felek
 Irak (Szaddám után)
Kurdisztán Pesmerga
Irak Nemzetébresztő mozgalmak

MultinationalForce-IraqDUI.svg Koalíciós erők: (2010. augusztus 31.-ig)


 Törökország
 Irak (Szaddám alatt)
Flag of the Ba'ath Party.svg Baasz Párt

Felkelők:


Flag of Kurdistan Workers' Party.svg Kurdisztáni Munkáspárt
Parancsnokok
Irak Dzsalál Talabani
Irak Núri al-Máliki
Kurdisztán Maszúd Bárzání
USA Martin Dempsey
USA Ray Odierno
USA David Petraeus
USA Tommy Franks
Egyesült Királyság Andy Salmon
Törökország Abdullah Gül
Törökország Tayyip Erdoğan
Törökország İlker Başbuğ
Flag of Iraq (1991-2004).svg Szaddám Huszein
Flag of Iraq (1991-2004).svg Kuszaj Huszein
Flag of Iraq (1991-2004).svg Udaj Huszein

Muktada asz-Szadr
Flag of the Ba'ath Party.svg Izzat Ibrahim ad-Douri
Ismael Jubouri
Flag of al-Qaeda in Iraq.svg Abu Muszab az-Zarkavi
Flag of al-Qaeda in Iraq.svg Abu Ajjub al-Masri


Flag of Kurdistan Workers' Party.svg Murat Karayilan
Haderő
Iraki Védelmi Erők
583000 (Hadsereg: 206000, Rendőrség: 227000, FPS: 150000)
Koalíciós Erők
~300000 invázió
~152000 jelenleg
Peshmerga
50000 invázió
270000 jelenleg

Közkatonai század*
~182000 (118000 Irak, 43000 Más, 21000 USA)[4][5]
Awakening militias
65000-80000[6]
Török Fegyveres Erők: ~3000-10000[7]


Szunnita felkelők
~70000[8]
Mahdi Hadsereg
~60,000[9]
al-Káida/egyéb
1300+[10]
PKK: ~4000[11]
Veszteségek
Iraki Védelmi Erők (Saddam után): 9771 rendőr/katona halott

Koalíciós Erők halottai (4180 USA[12] 176 Egyesült Királyság, 138 egyéb): 4494[13]

Koalíciós Erők seregéből eltűntek vagy fogságba estek (USA)

Koalíciós Erők seregében megsebesültek: 30680 USA, ~400 Egyesült Királyság[14][15]

Koalíciós erők sérültjei, betegei:**28645 USA, 1155 Egyesült Királyság.[16]
Iraki halott katonák száma (invázió ideje alatt): 13,500-45,000[17][18]

Felkelők halottjainak száma (Saddam után): 18101-23791 /
19429 / amerikai hadsereg (2007. Szeptember 22.)[19]

Letartóztatottak: 18900 (USA által),[20][21]


PKK: 537 halott (Török kormány állítása szerint)
9 halott (PKK állítása szerint)[22]
civil halott.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Iraki háború témájú médiaállományokat.
Ez a szócikk a 2003-ban kezdődött háborúról szól, az 1990-es eseményekről az öbölháború szócikkben olvashatsz.

Iraki háborúnak vagy második öbölháborúnak nevezzük Irak 2003 és 2011 közötti, az Egyesült Államok vezetésével, nemzetközi erőkkel történő megszállását, és az ott zajló belső csatákat az ellenállás és a nemzetközileg támogatott Új Iraki Hadsereg között. Emellett a síita többség és szunnita kisebbség között is polgárháború zajlik. A Koalíciós Hadsereg 2010. szeptember 1-én végleg befejezte a harcokban való részvételt,[23] a polgárháború azonban jelenleg is tart.

A háború okai[szerkesztés]

Az iraki háború okairól és következményeiről zajló viták már a háború előtt megkezdődtek. Az Amerikai Egyesült Államok nem nevezett meg hivatalosan okot a háború megindítására, de általában a terrorizmus elleni háború (War on Terrorism) egyik részeként hivatkoznak rá.

Bár hivatalos indok nincs, a háború előtt az amerikai vezetés Szaddám Huszein esetleges tömegpusztító fegyvereit nevezte fő érvnek, mivel az iraki vezetés nem engedte be az országba a nemzetközi vizsgálóbizottságot, mely ezek meglétét ellenőrizte volna.

Az invázió után – mivel nem találtak semmilyen tömegpusztító fegyvert – kevésbé kézzelfogható okokat említenek, mint például a szabadság és a demokrácia terjesztése, vagy az iraki nép felszabadítása.

Áttételesen a háború oka a 2001. szeptember 11-ei események utáni terrorizmus elleni és a terrorizmus támogatói elleni harc. A háború előtt felmerült, hogy Szaddám Huszein támogatja az al-Káida terrorcsoportot. Azt állították, hogy iraki kiképzők vegyi és biológiai anyagok használatát tanították az al-Káida tagjainak. Ezt az állítást Ibn al-Shaykh al-Libi, egy elfogott, líbiai születésű al-Káida kiképző vallomására alapozták. Később kiderült, hogy a terrorista vallomását félreértelmezték. Ő maga egy iraki kiképzőt sem tudott megnevezni. Végül a CIA 2004. februárjában visszavonta ezt a vádat.[24]

Másik magyarázat szerint ez egy „megelőző háború”, ami még azelőtt avatkozik be, mielőtt komolyabb veszélyt jelenthetne Irak.

Eleinte a háborút az Egyesült Államok közvéleménye támogatta, 2006-ra viszont 76%-a szerint az háború megkezdése hiba volt.

Bagdad műholdképe, miután a várost körülvevő árkokat olajjal feltöltötték, majd az meggyújtották a repülőgépek megzavarása céljából

A háború céljai[szerkesztés]

Blackhawk helikopterek az invázió első hadműveleteiben

A hivatalos célok[szerkesztés]

Donald Rumsfeld védelmi miniszter a háború előtt a következő célokat nevezte meg :

  • Önvédelem
    • megtalálni és megsemmisíteni a tömegpusztító fegyvereket
    • elfogni a terroristákat
    • információt szerezni további terrorista-hálózatokról és tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos tervekről
  • Humanitárius
    • segélyek küldése, a szankciók megszüntetése (Madeleine Albright szerint félmillió iraki gyerek halt meg a segélyek hiánya miatt)
  • Az 1205-ös számú ENSZ határozat (1998) betartatása
  • Politika
    • Szaddám Huszein kormányának megdöntése
    • segíteni az iraki népnek bevezetni a demokráciát
  • Gazdasági
    • biztosítani az olajkitermelést

A kritikusok szerinti valódi célok[szerkesztés]

[25]

  • Energiaszektor
    • irányítás alá vonni az iraki szénhidrogén-forrásokat, és visszaállítani a dollárt a nemzetközi olajkereskedelem kizárólagos valutájának. (2000 óta Irak az eurót használta olajexport valutának)
    • megszerezni a régió kőolaj- és földgáz-lelőhelyeit, hogy ezekkel ne lehessen nyomást gyakorolni az OPEC-re
    • az olajmultik kezébe juttatni az iraki olajnyereséget
    • növelni az olaj árát
    • a háborús helyzetre való hivatkozással korlátozni az állampolgári jogokat
    • növelni a fegyverzeti kiadásokat, és ezzel pénzt juttatni hadi és építési vállalkozásoknak.
  • A kormány népszerűségének fenntartása
    • a Bush-kormány soha nem volt olyan népszerű, mint a szeptember 11-ei terrortámadás után megindított válaszcsapások során
    • elterelni a figyelmet az Egyesült Államok gyengébb gazdasági teljesítményéről
  • Érzelmi okok és ideológiák
    • bebizonyítani az USA megkérdőjelezhetetlen geopolitikai elsőségét
    • bosszú a Bush apját ért bérgyilkos támadásért, melyet Husszein szervezett (Kuvait, 1993)
    • Szaddam Huszeint megbuktatni, (az első öbölháborúban ez nem szerepelt a célok között), mivel megpróbálta befolyásolni az OPEC olajárait.

Az invázió előtt[szerkesztés]

Az inváziót megelőzően az USA és az első öbölháborúban részt vevő koalíciós erők (Nagy-Britannia, Franciaország) kisebb konfliktusba keveredtek Irakkal, amikor az 1991-ben kijelölt déli és északi tiltott légtérbe kétszer beléptek iraki gépek. Ezután az iraki légvédelem többször célbavett őrjáratozó amerikai és brit vadászgépeket.

2002 közepétől az Egyesült Államok megváltoztatta válaszstratégiáját, és több gépet küldött a tiltott légtérbe, és elkezdte megsemmisíteni az iraki légvédelem egységeit. 2002 márciusában még egyetlen bombát sem dobtak le, áprilisban 0,3 tonnát, május-augusztusban 8-14 tonnát, szeptemberben pedig már 54,6 tonnát. Ezután született meg az inváziót engedélyező határozat október 11-én.(Sosem született engedélyező BT határozat, max. az USA döntést hozott a támadásról)

A légvédelem és az amerikai gépek közti összetűzések és bombázások ezután mindennapossá váltak, a legnagyobb légicsapás szeptember 5-én történt 100 repülőgép bevonásával, mely egy nagyobb védelmi központot támadott Irak nyugati részén. Már ekkor felmerültek kétségek a támadás jogosságával kapcsolatban, mivel a hivatalos álláspont szerint a síiták elleni támadásokat akarták megelőzni ezzel, de ennek a hadműveletnek a helyszíne messze volt a síiták védelmét biztosítandó területektől. A támadás helyszíne inkább a Jordániából behatoló speciális egységeket segítette, melyek így észrevétlenül juthattak az országba.

Résztvevők[szerkesztés]

Az eredeti "hajlandók koalíciója"
A 2006-ban csapatokat állomásoztatók

A „hajlandók koalíciója”[szerkesztés]

Körülbelül 100 000 katona és tengerészgyalogos az USA-ból, 26 000 Nagy-Britanniából, kisebb csapatok több másik országból állomásoztattak csapatokat Kuvaitban a háború megkezdéséhez. Északi frontot is akartak nyitni, de Törökország visszautasította területeinek használatát, miután az USA nem járult hozzá, hogy a török haderőt iraki területen a kurdok ellen bevessék.[26][27][28][29] A legtöbb ország csak az invázió után küldött csapatokat Irakba.

Ezeket az erőket elnevezték a „hajlandók koalíciójának” (Coalition of the Willing), ennek Magyarország is tagja volt.

Tagok a jelenleg a helyszínen lévő létszám sorrendjében[szerkesztés]

Tagok, amelyek már kivonultak[szerkesztés]

ENSZ segédcsapatok (UNAMI)[szerkesztés]

Az iraki haderő[szerkesztés]

Az iraki haderő létszámát csak becsülni lehet. Körülbelül 389 000 rosszul felszerelt katona (350 000 gyalogos, 2000 haditengerész, 20 000 légierős, 17 000 légvédelmis), Fedayeen Saddam hadserege 44 000 fő és 650 000 tartalékos. Az iraki légierő és haditengerészet gyakorlatilag nem játszott szerepet a háborúban.

Az invázió[szerkesztés]

Irak megszállása

Irak lerohanása 2003. március 20-án kezdődött, a hadművelet neve „Operation Iraqi Freedom” (angolul: Irak Szabadságáért Hadművelet) volt.

Az Egyesült Államok hadereje az északi kurd lázadókkal összefogva, nemzetközi koalíciós erők támogatásával támadott. Ezt tekintjük a 2003-as iraki háború kezdetének.

Az invázió után[szerkesztés]

Amerikai katonák Bagdadban (2007. március 7.)

Májusban Bush elnök meglátogatta a U.S.S. Abraham Lincoln repülőgéphordozót San Diego partjainál. A hajó éppen visszatért a Perzsa-öböl térségéből és Bush itt mondta el híres beszédét, és bejelentette, hogy a háborút megnyerték.

Ennek ellenére Szaddám Huszein még hatalmon volt és rengeteg ellenálló volt még az országban. Azóta tudjuk, hogy a koalíciós erők veszteségei szinte csak akkor kezdődtek.

Egy merénylet maradványai a bagdadi autóbusz-pályaudvaron 2006 augusztusában

2003 májusában az iraki hagyományos értelemben vett hadsereget valóban leverték, a koalíciós erők egyre erősebb ellenállást tapasztaltak a szunnita háromszögnek nevezett területen. Az ország kormánya összeomlott, és Irakban káosz uralkodott, az állami épületeket, múzeumokat, katonai raktárakat kifosztották. A Pentagon becslése szerint 250 000 tonna hadianyagot vittek el az iraki lázadók, mellyel az ellenállást folytatni tudták.

2004 vége felé a lázadás egyre szervezetebbé vált, leginkább a már említett szunnita háromszög területén. A háromszög magában foglalja Bagdadot, és az iraki nép 35%-át.

A lázadók csak gerillamódszerekkel tudtak kárt okozni, többek között öngyilkos bombamerényletekkel, út menti bombákkal, házilagos robbanószerkezetekkel, gránátvetőkkel. Ezenkívül megpróbálták tönkretenni az elektromos, víz és olajszállítási infrastruktúrát.

2006-ra semmit nem csökkent a bombatámadások száma, sokszor azért támadtak, hogy gátolják a hatalomra segített új iraki kormány működését. Az ellenállóknak sikerült civileket is fogságba ejteniük, főleg újságírókat és munkásokat.

A koalíciós erők megpróbálják fenntartani az új kormányt, hogy megerősödve önállóan is hatalmon tudjon maradni, ám mindmáig[mikor?] ez nem sikerült.

2010. augusztus 20-án elhagyta Irakot az utolsó harcoló dandár is. Habár 56 ezer amerikai katona továbbra is Irakban maradt, feladatuk csak az iraki haderő kiképzésére vonatkozott. Nekik Barack Obama ígérete szerint 2012. január 1-jéig kellett végleg távozniuk az országból.[30]

Az Egyesült Államok katonáinak tényleges kivonulására 2011. december 18-án került sor. Ezután már csak 157 kiképző és a nagykövetséget védő alakulat marad Irakban.[31]

Áldozatok[szerkesztés]

A 6. Iraki Hadsereg (2006. augusztus 14.)

Az adatok tartalmazzák mind a háború, mind a megszállás számadatait, összesítve. Tekintve, hogy erőszakos cselekmények valószínűleg a jövőben is történnek majd, az adatok nyilván nem véglegesek.

Az iraki civil áldozatok pontos száma nem ismert, az IBC szerint 73390-79999 fő, a WHO 2008. január 9-i jelentése szerint azonban 104.000 és 223.000 között van, a legvalószínűbb becslés 151.000.[32]

Az iraki hadsereg áldozatainak pontos száma nem ismert, közelítő értéke a Pentagon szerint 30000 fő.

Az amerikai hadsereg 3794 főt veszített 8298 sebesült, orvosi repülőgép-transzport szükséges. 19469 sebesült, orvosi repülőgép-transzport nem szükséges. Az összes sérült közül 12537 fő nem tudott 72 órán belül a szolgálatba visszatérni. 7533 főnél kellett nem ellenséges eredetű sérülés miatt orvosi repülőgép-transzport, 21112 megbetegedés és egyéb orvosi eset.

Nem amerikai szövetséges katonai elhalálozások: 297 fő. Ausztrália 2 fő. Bulgária 13 fő. Csehország 1 fő. Dánia 7 fő. Salvador 5 fő. Észtország 2 fő. Magyarország 1 fő. Olaszország 33 fő. Kazahsztán 1 fő. Lettország 3 fő. Hollandia 2 fő. Lengyelország 21 fő. Románia 3 fő. Szlovákia 4 fő. Dél-Korea 1 fő. Spanyolország 11 fő. Thaiföld 2 fő. Ukrajna 18 fő. Egyesült Királyság 169 fő.

Nem iraki civil áldozatok száma: 201 fő.[33]

2009. június 28-áig 4318 amerikai katona vesztette életét Irakban.[34] 2003 tavasza (az amerikai invázió kezdete) óta, több mint 110 ezer iraki lett áldozata erőszakos cselekménynek.[35]

Online sajtótermékek az iraki háborúról[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.origo.hu/nagyvilag/20111215-hivatalosan-is-befejezodik-csutortokon-az-iraki-haborut.html
  2. U.S. Department of Defense, 2008-05-10
  3. Sectarian divisions change Baghdad’s image, 2007-02-18
  4. "Private contractors outnumber U.S. troops in Iraq" Szerző: T. Christian Miller. Los Angeles Times. 2007. Július 4.
  5. Contractor deaths add up in Iraq, 2007-02-24
  6. A Dark Side to Iraq 'Awakening' Groups, 2008-01-04
  7. Turkey launches major land offensive into N.Iraq, 2008-02-22
  8. Iraq Index: Tracking Variables of Reconstruction & Security in Post-Saddam Iraq, 2007. október 1.
  9. Intensified Combat on Streets Likely
  10. Pincus, Walter. "Violence in Iraq Called Increasingly Complex". Washington Post, 2006. November 17.
  11. Toll rises in Turkey-PKK conflict
  12. Iraq Coalition Casualty Count: U.S. Casualties - DoD Confirmations
  13. Iraq Coalition Casualty Count: Coalition Deaths by Country
  14. "Casualties in Iraq"
  15. "Defence Internet Fact Sheets Operations in Iraq: British Casualties"
  16. "Iraq Coalition Casualties"
  17. "The Wages of War: Iraqi Combatant and Noncombatant Fatalities in the 2003 Conflict", 2003. Október 20.
  18. "New Study Finds: 11,000 to 15,000 Killed in Iraq War; 30% are Non-combatants", 2003. Október 20.
  19. "19,000 insurgents killed in Iraq since 2003". Szerző: Jim Michaels. 2007. Szept. 26. USA Today.
  20. US military: Bombs kill at least 35
  21. US military: More than 11,000 Iraqis freed in 2008, 2008-09-10
  22. Turkish incursion into Northern Iraq: Military Fiasco, Political Debacle March 14, 2008
  23. http://www.hirtv.hu/kulfold/?article_hid=337078
  24. Pincus, Walter: Frissen közölt adatok alávágnak a háborút megelőző állításoknak (angol nyelven). Washington Post, 2005. november 6. (Hozzáférés: 2008. augusztus 8.)
  25. Forrás: Greg Palast. Felfegyverzett diliház. Park Könyvkiadó, Budapest: 2007. A kezdet, Az áramlás, A hálózat, A félelem.
  26. http://www.flashpoints.info/CB-Turkey-Kurdistan.htm
  27. http://www.pbs.org/newshour/bb/middle_east/july-dec03/turkey_10-07.html
  28. http://socialistworker.org/2003-1/436/436_10_Kurds.shtml
  29. http://news.bbc.co.uk/2/hi/middle_east/2646743.stm
  30. http://www.hirtv.hu/kulfold/?article_hid=335420
  31. http://index.hu/kulfold/2011/12/18/az_utolso_amerikai_katona_is_elhagyta_irakot/
  32. W.H.O. Says Iraq Civilian Death Toll Higher Than Cited
  33. 2007. szeptember 25-én az angol nyelvű lap alapján nem egyértelmű. Forrás: „Az Iraki háború áldozatai”-szócikk az angol Wikipédiában (angolul)
  34. Index 2009, június
  35. Iraki veszteség

Külső hivatkozások[szerkesztés]