Ugrás a tartalomhoz

Kurdisztáni Munkáspárt

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Partiya Karkerên Kurdistan
Adatok
ElnökMurat Karayilan
Abdullah Öcalan
Alapítva1978. november 27.
Feloszlatva2025. május 12.
Tagok számakb. 10 000
Ideológiakurd nacionalizmus
szocializmus
marxizmus–leninizmus
kommunalizmus
marxizmus
feminizmus
Anticionizmus[1]
demokratikus konföderalizmus
Politikai elhelyezkedésszélsőbaloldali
Nemzetközi szövetségekKurdisztáni Közösségek Uniója
Weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Partiya Karkerên Kurdistan témájú médiaállományokat.

A Kurdisztáni Munkáspárt vagy Kurd Munkáspárt (kurdul: Partiya Karkerên Kurdistan, röviden PKK) 1978-ban jött létre Abdullah Öcalan vezetésével, mint török elnyomás ellen harcoló kurd gerillaszervezet. 1984-től egészen a mai napig kisebb-nagyobb összecsapásokkal a PKK fegyveres harcot vív a török állam ellen a kurd jogokért és az egyenlőségért. A pártot többek között az Egyesült Államok, Törökország és 2002 májusa óta[2] az Európai Unió[3] is terrorszervezetnek tekinti. 2011-ben összesen 35 (főként államhatósági célpontokra irányuló) terrorcselekményt követtek el, amivel a világ 9. legaktívabb terrorszervezetének minősíthető.[4] 2025. március 1-jén a PKK tűzszünetet hirdetett Törökországgal,[5] és a szervezet májusban feloszlott.[6]

Története

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Amikor a Török Köztársaságot kikiáltották 1923-ban, a török állam igyekezett homogenizálni a társadalmat. Törökországban a török állam szerint csak egy nép létezett: a török. Így főleg az ország keleti részén elnyomott kisebbségek éltek, mint például az asszírok, örmények és a kurdok. Az elnyomás és az erőszakos asszimiláció volt a török kormány érdeke. Csak török nyelvet használhattak, csak török nevet kaphattak a gyerekek, a kurdok és a Kurdisztán szavakat pedig egyszerűen még kiejteni sem lehetett. A kisebbségeket nem ismerték el, mindenkinek töröknek kellett vallania magát.

Egy kurd diákcsoport Ankarában aztán úgy döntött, hogy megalapítja a PKK-t, a Kurd Munkáspártot, amely felszabadítja a kurd embereket az elnyomástól. PKK eredetileg nemcsak a kurdokért, hanem az országban élő kisebbségek jogaiért is harcolt a török állam ellen[7] és a népek közötti szövetségességet hirdeti.

2025. május 12-én a párt bejelentette saját maga feloszlatását. Saját indoklásuk szerint a kurd nép ügyének megoldása eljutott a demokratikus rendezés küszöbéig, így a szervezet eddigi tevékenységének folytatására már nincs szükség (ezt megelőzőleg viszont a csoport török börtönben ülő vezetője, Abdullah Öcalan - aki 1999 óta egy török börtönben van - sürgette a csoportot, hogy egy kongresszuson mondja ki a szervezet feloszlását).[8]

Tevékenységei

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Szimpatizánsok 2013-ban, Párizsban.

1980. november 10-én a PKK és az ASALA örmény radikálisok megtámadták a Strasbourg-i török konzulátust.

1984-ben a szervezet félkatonai gerillacsoporttá alakult, Franciaországban építettek kiképzőtáborokat. Támadásokat indítottak kormányzati létesítmények, katonai és különböző állami intézmények ellen is. A PKK korábban polgári célpontokra is vadászott, így például merényletet követtek el Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Törökországban és Irakban is, 1995 óta azonban kizárólag a török fegyveres erők ellen harcol.

A PKK 1984 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal háborúban áll Törökországgal. 2012-ben béketárgyalások kezdődtek, azonban mindkét fél valamennyi alkalommal megszegte a tűzszünetet.[9]

Szálih Muszlim, a Demokratikus Egyesülés Pártja, azaz Észak és Kelet Szíria Autonóm Adminisztrációja (AANES) legnagyobb pártjának elnöke nagyon közel áll a PKK-hoz. A PKK együttműködik a Demokratikus Egyesülés Pártjával, együtt hozták létre a PYD fegyveres szárnyát, a Kurd Népvédelmi Egységeket.[10] Ennek a közvetlen kapcsolatnak köszönhetően a PYD, amint az Iszlám Állam rémuralmát felszámolták Szíriában, a bebörtönzött Öcalan által megfogalmazott demokratikus konföderalizmus elvei alapján igyekezett demokratizálni a helyi társadalmat, és kiépíteni a népi demokrácia intézményeit.

A PKK 2014-ben több ezer jezidit kimenekített, amikor az Iszlám Állam bekerítette őket a Szindzsár-hegységben.[11]

Aktívan részt vett az Iszlám Állam elleni harcban.[12]

A pártból 2004-ben Kurdisztáni Szabadság Sólymai néven kivált egy csoport olyan tagokból, akiknek véleménye szerint a török vezetéssel szemben semmilyen békés megállapodásra nincs esély. Ez a szervezet a PKK tevékenységétől eltérően több alkalommal intézett támadást civilek ellen is.[13]

Ideológiája

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szervezet kezdetben forradalmi szocialista ideológiájú volt, világméretű kommunista ihletésű forradalmat akart, ennek keretében akarták a kurd nemzeti önrendelkezést kivívni. Az 1980-as években más etnikai csoportokkal is együttműködött, még a radikális török baloldal is segített a kurdoknak az autonómiájukért való küzdelemben. Célkitűzései azonban új elemekkel gazdagodtak és jelentősen módosultak az idők során: eltávolódott a nemzetállami függetlenség eszméjétől és helyette a demokratikus konföderalizmus fogalma és politikai projektje került előtérbe a párt és a mozgalom tevékenységében. Öcalanra, akinek gondolatai a mai napig meghatározzák a párt szellemi életét, jelentősen hatottak olyan radikális szerzők – Immanuel Wallerstein, Murray Bookchin –, akik meglehetősen messze állnak a párt által követett régebbi eszmei irányvonaltól.[14]

Szervezeti felépítése

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Abdullah Öcalan

A PKK-nak több különböző vezetője van már a nyugat-európai országokban, főleg a kurd közösségekben. Bár Öcalant elfogták 1999-ben és életfogytigtartó szabadságvesztésre ítélték, sokan még mindig a PKK igazi vezetőjének tartják. Mostanra Murat Karayilan vette át az irányítást.

Kiképzőtáborok

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első kiképzőtábor 1982-ben épült Bekaa völgyében (amelyik szíriai ellenőrzés alatt állt), amit támogatott a szír kormány és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet. Szíriából kiutasították Öcalant 1998-ban, és arra kötelezték, hogy állítsa le a kiképzőtáborait.

A határ menti észak-iraki táborokban képzik ki magukat a Kurd Munkáspárt harcosai, onnan indítanak támadást Törökország felé. Egyértelműen a legjobban felszerelt kiképzőtábor a Kandil-hegységben található.

Kiképzőtáborok bőven találhatók más országban: Eindhovenben a rendőrök találtak rá egy kiképzőtáborra. Hága, Rotterdam, Capelle aan den IJssel város közelében is találtak kiképzőtáborokat, mint ahogy Belgium eldugott helyein is vannak, amiket felszámoltak.

Zászlók

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felszerelés

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Fegyverek (2007 júliusi adat)[15]
Típus Mennyiség Eredet
AK–47 4,500 71,6% Szovjetuniótól, 14,7% Kínától, 3,6% Magyarországtól, 3,6% Bulgáriától
Heckler & Koch G3, PK, SZVD, M16, Heckler & Koch PSG1, Mauser 5,713 45,2% Oroszországtól, 13,2% Egyesült Királyságtól, 9,4% az Amerikai Egyesült Államoktól.
Páncéltörő rakéta 1,610 85% Oroszországtól, 5,4% Iraktól, and 2,5% Kínától
Pisztoly 2,885 21,9% Csehszlovákiából, 20,2% Spanyolországból, 19,8% Olaszországtól
Kézigránát 3,490 72% Oroszországtól, 19,8% Amerikai Egyesült Államoktól, 8% Németországtól,
Akna 11,568 60,8% Olaszországtól, 28,3% Oroszországtól, 6,2% Németországtól

Jegyzetek

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  1. ↑ Petti, Matthew (2023. április 27.). "The Kurds Who Died for Palestine". New Lines Magazine (angol nyelven). Hozzáférés: 2023. december 14.
  2. ↑ 2002/334/EK tanácsi határozat és 2002/340/KKBP közös álláspont
  3. ↑ Az EU évente egy-két alkalommal frissíti a terrorszervezetek listáját. 2020 áprilisában a következő jogszabály tartalmazta a terrorszervezetek hatályos jegyzéket: A Tanács (KKBP) 2020/20 határozata (2020. január 13.) a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek jegyzékének naprakésszé tételéről
  4. ↑ Micah Zenko (2012. november 19.). "Politics, Power, and Preventive Action". 2015. július 9. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. július 27.
  5. ↑ "Kurdish group PKK declares ceasefire with Turkey". www.bbc.com (brit angol nyelven). 2025. március 2. Hozzáférés: 2025. május 12.
  6. ↑ "Feloszlatta magát a PKK, Európa egyik legrégibb terrorszervezete, Erdoğan halálos ellensége". euronews. 2025. május 12. Hozzáférés: 2025. május 12.
  7. ↑ Milliyet (2014. november 27.). "Harc a jogokért". Hozzáférés: 2015. július 27.
  8. ↑ "Bejelentette saját maga feloszlatását a Kurdisztáni Munkáspárt". euronews. 2025. május 12. Hozzáférés: 2025. május 13.
  9. ↑ Middle East Eye (2015. április 11.). "PKK a török állam ellen". Hozzáférés: 2015. július 27.
  10. ↑ Live Leak (2015. február 20.). "PKK kapcsolatai". Hozzáférés: 2015. július 27.
  11. ↑ Êzîdî Press (2014. augusztus 31.). "PKK Speciális Egységek akcióban!". Hozzáférés: 2015. július 27.
  12. ↑ Al-Monitor (2014. szeptember 1.). "PKK az ISIS ellen". Hozzáférés: 2015. július 27.
  13. ↑ https://vilagterkep.atlatszo.hu/2016/06/01/a-sebesulteket-az-utrol-behozni-nem-lehet-nepirtasrol-beszelnek-es-radikalizalodnak-a-torokorszagi-kurdok/
  14. ↑ "From Marxism and Nationalism to Radical Democracy: Abdullah Öcalan's Synthesis for the 21st Century - KurdishQuestion.com". 2017. szeptember 19. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. június 26.
  15. ↑ Hurriyet (2007. július 1.). "PKK fegyveradatok". Hozzáférés: 2015. július 27.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kurdisztáni_Munkáspárt&oldid=28119265”