Kurdisztán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kurdisztán
 Kurdisztán zászlaja
Kurdisztán zászlaja
 Kurdisztán címere
Kurdisztán címere
Nemzeti himnusz: Dildar: Ey Reqîb
Gegenwärtiges Kerngebiet der kurdischen Siedlungsgebiete.jpg

Fővárosa
é. sz. 37°, k. h. 43°
Legnagyobb város Erbíl
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Becsült 40 000 000 fő
Földrajzi adatok
Terület 390,000–503,000 km²
Időzóna UTC +2 (Törökország), +3 (Szíria és Irak), +3.30 (Irán) (UTC)
Egyéb adatok
Internet TLD .krd
Közlekedés iránya jobb oldali
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kurdisztán témájú médiaállományokat.
Kurdok lakta területek Ázsiában

Kurdisztán nem definiált, hegységekkel tagolt régió Törökország, Irak, Irán és Szíria határvidékén, amely kis mértékben Örményországba is átnyúlik. Több népcsoport lakja, mindenekelőtt kurdok. Kurd szervezetek évtizedek óta küzdenek politikai és katonai eszközökkel a kurd autonómia kivívásáért vagy egy kurd állam létrehozásáért. A kurd területeken osztozó államok gyakran igen kemény és kegyetlen eszközökkel küzdenek (küzdöttek) ezen őshonos kisebbségek minden önállósági törekvésével szemben.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kurdok Mezopotámia egyik legősibb népcsoportja. Közel 7000 éve élnek ezen a területen.[1] Történészek szerint a gutik a kurdok ősei, akik a Zagrosz-hegység és a Van-tó környékén telepedtek le, fővárosuk a mai Kirkuk városa volt. Kurd nacionalisták azt állítják, hogy a kurdok a hurrita törzsek és a médek utódai. Mitanni a hurrik állama volt. Jól mutatja ez a kurd himnuszban elhangzottak: ,,Mi vagyunk a médek és Küaxarész utódai". Egyesek szerint a médek, a gutik és a hurrita törzsek utódai, ugyancsak hasonló nyelvjárást beszéltek, mint a kurdok. A médek i. e. 612-ben meghódították Ninivét az asszíroktól, hatalmas birodalom uraivá váltak. Amikor a perzsák meghódították a Méd Birodalmat i. e. 550-ben, a kurdok elveszítették az önállóságukat.[2]

Az arab hódítás és az iszlamizáció előtt a legtöbb kurd a zoroasztrizmus híve volt. Ez a Zarathustra által alapított kétistenhívő vallás arra a hitre alapul, hogy a valóságnak van jó és rossz oldala, az embereknek pedig szabad akaratuk van, melynek révén meg kell találniuk a jó utat. Krisztus után néhány évszázaddal a legtöbben keresztények voltak Anatóliában. Ezt a területet a kurdokon kívül örmények, görögök, asszírok (szír keresztények) lakták, akik közösen erős ellenállást tanúsították az iszlamizáció ellen.

20. századi kurd államok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sèvres-i békeszerződés értelmében a kurdoknak független államot kellett volna kapniuk. Csakhogy Törökország kirobbantotta a török függetlenségi háborút. A békediktátumot a szultáni kormánytól függetlenül (még 1920. április 23-án) megalakult török nemzetgyűlés Mustafa Kemal vezetésével elutasította, és Törökország 1920–1923 között háborúval vívta ki annak felülvizsgálatát, amit az 1923. augusztus 24-én kötött béke, a lausanne-i békeszerződés érvényesített. Így Kurdisztánt egyszerűen négy részre osztották.

A Kurd Királyságot 1922-től 1924 júniusáig tartott. Azután újra brit mandátumú terület lett.[3]

Vörös Kurdisztán 1923-tól 1930-ig tartott, túlnyomórészt szovjet segítséggel sikerült létrehozni Laçın fővárossal. 1930-ban kivonult szovjet csapatot kihasználva az örmény szeparatisták megtámadták a területet. A rendkívül gyengén felszerelt kurdokat legyőzték. A dolog pikantériája, hogy Laçın városa már nem Örményországhoz, hanem az azeriekhez tartozik.[4]

1927-ben jött létre az Araráti Köztársaság. Az összefogott kurdok (Irakból és Szíiából is jöttek segíteni) három évig bírták nyomással, 1930-ban újra a törökökhöz került.[5]

Röviddel a második világháború után a teheráni konferenciát követően szovjet segítséggel létrejött egy kurd köztársaság Mahábáddal mint fővárossal. A köztársaságot 1946. január 1-jén kiáltották ki, Qazi Muhammad lett az elnök. Mahábád azonban csak rövid ideig állt fenn, mivel az iráni erők hamarosan bevonultak, és újra iráni ellenőrzés alá vonták a területet, mihelyst a szovjet támogatás megszűnt. A zászló, amit sok kurd szervezet és magánszemély Kurdisztán zászlajaként használ, a Mahábádi Köztársaság zászlajából ered.[6]

Végső, elkeseredett próbálkozás 1992. május 20-án került sor. Itt az azeri-örmény konfliktust kihasználva a kurdok kinyilvánították függetlenségüket. A független állam nem tartott sokáig.

Mai helyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Törökországban a Demokrata Néppárt (HDP) bejutott a török parlamentbe Selahattin Demirtaşsal az élen. Ez reményt adhat a kurdoknak az elkövetkezendő években.

Iránban elismert kisebbségi nyelv a kurd. Ugyanakkor önállósági törekvésről hallani nem akar, a kurd aktivistákat, harcolókat, kurd oldalon harcolókat kivégezteti.

Szíriában a 2011-es polgárháború kezdete óta a kurdok helyzete jelentős mértékben javult. A kurdok által ellenőrzött területeken kurdul oktatnak az iskolában és a hivatali ügyeiket is kurdul intézhetik (arabul is lehet).[7]

Az iraki Kurdisztánban élő kurdok az Öbölháborút követően önállónak nyilvánították magukat, de az iraki támadás elől közel két és fél millió kurd menekülni kényszerült, a legtöbbjük Iránba és Törökországba. Ez a tömeges menekülés és a közel-keleti helyzet destabilizálódásától való félelem miatt az ENSZ és több nemzetközi szereplő a nemzetközi béke és biztonság iránti fenyegetésként fogták fel a helyzetet. A Biztonsági Tanács 688 számú határozatában ENSZ-csapatoknak a területre küldéséről döntött, hogy ott létrehozzon és fenntartson egy nyugodt zónát. 1992-ben a kurdok saját parlamentet és kormányt hoztak létre a térség vezetésére. Ez azonban rövid ideig tartott, mivel háború tört ki a két legnagyobb kurd csoport között, ami az iraki kurdok helyzetének további romlásához vezetett. Irán, Irak és Törökország is bekapcsolódott a konfliktusba, megnehezítve ezzel annak lehetőséget, hogy megnyugtató megoldást lehessen találni a helyzetre. A 2003-as iraki háború és Szaddám Huszein bukása után Észak-Irakban a kurdok átvették az ellenőrzést, és létrehozták Iraki Kurdisztánt, amely Irak autonóm területe, saját elnökkel, parlamenttel, kormánnyal és hadsereggel. Fővárosa Erbíl. A gazdaság a kőolaj kitermelésére épül. Kirkuk városa a környékén lévő olajmezők miatt fontos, de a helyi szunnita arabok és kurdok között jelentős etnikai feszültség is van. 2014-ben az iraki Kurdisztán vezetője Maszúd Barzáni felkérte a parlamentet, hogy készítse elő a terület függetlenségi népszavazását.[8]

Földrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Van-tó

Kurdisztán területének ma 14%-át borítja erdő, az erdőterület azonban csökkent az évek folyamán a rossz gondozás és a háborúk következtében. A háborúk során többek közt a török katonák felégettek a kurd gerillák rejtekhelyéül szolgáló erdőket.

A hegyekből több folyó ered, a Tigris és az Eufrátesz, a Murad Su, a Hábúr, a Nagy- és a Kis-Záb, a Dijála, a Szirván és az Aras. A folyók jó lehetőséget biztosítanak a mezőgazdaság és az állattenyésztés számára Kurdisztánban, hússal, gyapjúval, búzával, rizzsel, gyapottal és dohánnyal látják el a Közel-Kelet piacait. A hegyi hó olvadásával keletkező vizet a folyók vezetik el vagy állóvizekben gyűlik fel. A legnagyobb tavak a Van-tó és az Urmia-tó.

Az esős időszak több mint hat hónapig tart Kurdisztán északi részén, jelentős területi különbségekkel. A hőmérséklet az év során -35 és +50 °C között váltakozhat a különböző területeken.

Kurdisztán területe olaj-, vasérc-, szén-, króm-, urán- és rézkészleteket is rejt.[9]

Városok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyvárosok a török Kurdisztánban Amed, Semsur, Dîlok és Wan; az iráni Kurdisztánban Mahábád, Szanandadzs, Szardast, Kermánsáh és Urmia; az iraki Kurdisztánban Erbíl (kurdul: Hêwler), Szulejmánijja (Silêmanî) és Kirkuk; a szír Kurdisztánban pedig Kámisli és Afrín.

Népesség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A területet lakó kurdok számát 40 millió környékére becsülik, ebből a török Kurdisztánban lakik körülbelül 20 millió, az iráni részen 8 millió, az iraki részen körülbelül 6,5 millió és a szíriai részen körülbelül 3 millió. Örményországban, Grúziában, Azerbajdzsánban és Libanonban körülbelül 150 000 kurd lakik.

A Törökországban lakó kurdok részben kitelepültek a török többségű városokba a szegénység, a munkanélküliség és a háború miatt.

A kurdok elsősorban kurdul beszélnek.

Ünnepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Március 21. : Függetlenség napja (Zoha iráni király lefejezésének napja. Este tűzgyújtással ünnepelnek az emberek)

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kurdisztán témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]