M16 (gépkarabély)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
M16

Típus Gépkarabély
Ország  Amerikai Egyesült Államok
Alkalmazás
Alkalmazás ideje 1964 –napjainkig
Használó ország Lásd: rendszeresítő államok
Háborús alkalmazás vietnámi háború
öbölháborúk
Iraki háború
Műszaki adatok
Űrméret 5,56 mm
Lőszer 5,56 × 45 mm NATO, vagy .223 Remington (Ma már FMJ is)
Tárkapacitás 20 vagy 30 db szekrénytárban
Működési elv Gázelvezetéses, forgózáras reteszeléssel
Tömeg2,97–3,53 kg
Fegyver hossza1006 mm
Csőhossz508 mm
Elméleti tűzgyorsaság750–900 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség975–884 m/s
A Wikimédia Commons tartalmaz M16 témájú médiaállományokat.

Az M16-os gépkarabélyt Eugene Stoner tervezte az Armalite számára (így eredeti típusjelzése AR–15), de nagy tömegű gyártását már a Colt végezte 1964-től, 2011 óta viszont Malajziában gyártják tovább, mert a Colt eladta a gyártási és az ázsiai importjogokat.

Története[szerkesztés]

A fegyver a vietnámi háború idején vált az USA standard gépkarabélyává. A katonák eleinte bizalmatlanul szemlélték a sok műanyag alkatrésszel szerelt „játékpuskát”. A fegyver több gyermekbetegséggel is küzdött, a legjelentősebb a magas karbantartási igénye volt, melyet a katonák gyakran elmulasztottak (miután nem hívták fel a figyelmüket ennek következményeire, sőt, igyekeztek úgy beállítani, hogy a fegyver szinte nem is igényel karbantartást, ennek megfelelően eleinte tisztító készletet sem szállítottak hozzá), ez gyakori elakadásokat okozott, ami a rendkívül megbízható (és igénytelenebb) AK–47-tel felszerelt ellenféllel szemben sokszor végzetesnek bizonyult.

Ugyanakkor az M16 rendelkezik előnyös tulajdonságokkal is, ide tartozik kis súlya (beleértve az 5,56 mm-es lövedékeket is), ami lehetővé teszi a katonák számára, hogy több lőszert vigyenek magukkal; illetve nagy pontossága is.

1967-ben megjelent továbbfejlesztett M16A1 jelű változata, melyet 1985-ben követett az M16A2, melynél a teljesen automata sorozatlövést rögzített 3 lövéses sorozatra változtatták, mely a lőszer takarékosabb, profibb felhasználását hivatott elérni. Sokat javult a fegyver megbízhatósága is.

Több módosított változatát is gyártották, például a különleges alakulatok körében népszerű rövidített M231-et (Colt Commando), vagy a csöve alatt 40 mm-es gránátvetővel szerelt XM-203-at.

  • elméleti tűzgyorsasága: 800 lövés/perc (M-231: 750 lövés/perc)
  • lövedék kezdősebessége: 991 m/s (M-231: 915 m/s)
  • hatásos lőtávolsága: 450 m

A fegyver többféle kiegészítővel is felszerelhető (optikai irányzék, infratávcső, lámpa, hangtompító). A lövedékek átütőereje ugyan kisebb, mint az AK–47-nél alkalmazott 7,62 mm-esé, de a standard golyóálló mellényeket ill. sisakokat így is átüti kb. 500 m-ig, ráadásul előnyös tulajdonsága, hogy a nagy kezdősebesség miatt kis lőtávolságon a röppálya laposabb (pontosság), ill. a kisebb torkolati energia miatt sorozatlövésnél a fegyver kevésbé mozdul el.

Érdekes még, hogy a lövedéket kis tömege miatt egészen gyenge behatások is eltérítik eredeti irányából, s ez vonatkozik az emberi testbe való becsapódásra is. A becsapódás pillanatában a lövedék a testben „bukdácsolni” kezd, és a folyamatos irányváltoztatások, és jelentős deformációja miatt mozgási energiájának 100%-át adja át, ezért a lőcsatorna tekervényes, így a találat nagy roncsolást eredményez. A lőtt seb operációja emiatt nehéz vagy lehetetlen.

Típusváltozatok[szerkesztés]

  • Colt Models 601 és Model 602
  • M16
  • XM16E1 és M16A1
  • M16A2
  • M16A3
  • M16A4
  • M4A1 Carbine

Speciális változatok[szerkesztés]

  • Colt Model 655 és Model 656 mesterlövész változatok
  • XM177, M4 és Colt Model 733 rövid csövű változatok
  • Mk 4 Mod 0
  • M16 R4

Rendszeresítő államok[szerkesztés]


Források[szerkesztés]