Kurdok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kurdok
Kurdin
Kurd zászló
Kurd zászló
Teljes lélekszám
kb. 40 millió fő
Lélekszám régiónként
Régió
Törökország Törökország 20 000 000[1]
Irán Irán 8 000 000[2]
Irak Irak 6 550 000[3]
Szíria Szíria 3 000 000[4]
Németország Németország 800 000[5]
Franciaország Franciaország 250 000[6]
Izrael Izrael 200 000[7]
Svédország Svédország 100 000
Egyesült Királyság Egyesült Királyság 100 000
Libanon Libanon 75 000
Hollandia Hollandia 70 000
Oroszország Oroszország 63 000
Kazahsztán Kazahsztán 43 000
USA USA 40 000
Svájc Svájc 40 000
Belgium Belgium 40 000
Örményország Örményország 37 500
Dánia Dánia 30 000
Jordánia Jordánia 30 000
Ausztria Ausztria 23 000
Görögország Görögország 22 000
Grúzia Grúzia 20 500
Kirgizisztán Kirgizisztán 13 150
Kanada Kanada 12 000
Finnország Finnország 11 000[8]
Magyarország Magyarország 149[9]
Nyelvek
kurd
Vallások
iszlám, keresztény, jezidi, zoroasztrizmus, zsidó
Rokon népcsoportok
Indoiráni népek

A kurdok az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni ágához tartozó népcsoport. Zömük a jelenleg Irán, Irak, Szíria és Törökország földjén elterülő Kurdisztán őslakói. Kurd közösségek élnek Libanonban, Örményországban, Azerbajdzsánban (Hegyi-Karabahtól nyugatra, Kalbadzsarban és Laçınban) és az utóbbi évtizedekben sokan vándoroltak ki különböző európai országokba (a legtöbben Németországba) és az Amerikai Egyesült Államokba.

A kurdok számát kb. 40 millióra teszik, legnagyobb számban (kb. 20 millióan) Törökországban élnek.

Etnikailag rokonságban állnak más iráni népekkel.[10] A kurd nyelv nem egységes, elkülönült dialektusainak némelyike nyelvészetileg elég önálló ahhoz, hogy nyelvnek lehessen nevezni.

Kurdok lakta területek

Eredetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyesek szerint a gutik a kurdok ősei. A gutik az indoeurópai nyelvcsaládhoz és a kurdokhoz hasonló nyelvet beszéltek. Ugyanakkor magukat „Kurdunak” is vallották, amely valószínűleg a kurd nép eredetére utal. Kurd nacionalisták azt állítják, hogy a kurdok a hurrita törzsek és a médek leszármazottai. Jól mutatja ez a kurd himnuszban elhangzottak: „Mi vagyunk a médek és Küaxarész utódai”. Egyesek szerint a médek, a gutik és a hurrita törzsek utódai, ugyancsak hasonló nyelvjárást beszéltek, mint a kurdok. [11] Gyakran azonosítják őket az ókori Corduene népével.[12] Az ókori forrásokban számos népnév szerepel, amelyek emlékeztetnek a kurdok nevére: a i. e. 3. évezredből karda,[13] Xenophón kardoukhoi népneve (Corduene), a perzsa gord vagy kord, a szír (arámi) kardu vagy kadu és a héber kurdaje.[14]

Vlagyimir Fedorovics Minorszkij szerint: „Nincs kétség hogy a mar név (méd) a kurdokra utal.” Azt is megemlíti, hogy egy 1446-os, nyelvek és ábécék mintáit tartalmazó örmény kézirat úgy utal egy kurd imára, hogy „a médek nyelve”.[15]

G. Driver azonban mindezt vitatta és azt állította, hogy az örmény írók egyszerűen összekeverték a kurdokat a médekkel. Ezt írta:

A kurdokat a Xenophón említette kardoukhoival és a görög és latin írók említette gordyaeivel, az örményeknél szereplő kordukhokkal vagy kortcsaikokakal és az arámi és szír íróknál szerepelő Gardu földjével kell azonosítanunk..[16]

A kurd név egyik első említése egy pahlavi szászánida szövegben található, amely a Szászánida I. Adasír király és a kurdok Madig nevű királya közti ütközetet említ a 3. század elején.[17]

A biztosan a mai kurdok elődeire utaló első szöveg azonban későbbi, a 7. században keletkezett és a kurd törzsek iszlám hitre téréséről szól.[18]

Egyes vélemények szerint a kurd nép születése az i. e. 10. században kezdődött, amikor az iráni törzsek szétrajzottak a régióban, köztük az északnyugat-iráni nyelvjárást beszélő médek, és a vaskor folyamán a médekhez asszimilálódó népekből jött létre a kurd nép.[19]

A legtöbb történész tehát egyetért azzal, hogy a médek, akik i. e. 612-ben legyőzték az asszírokat, s megalapították birodalmukat, a kurdok elődei. A méd árja nép, amely a i. e. 2. évezredben népesítette be kelet felől a mai Nyugat-Kurdisztán területét, s keveredett az ott élő néppel. A médek és az eredetileg ott élő lakosság egybeolvadása i. e. 612 és 550 között, a Méd Birodalom idején kezdődött, s az iszlámosítás kezdetéig tartott. Végezetül önálló nemzet született: a kurd. A kurdoknak már az iszlám kezdetén megvoltak mai nemzeti és nyelvi sajátosságaik, s jelenlegi területükön éltek.

A kurdok hazája (Kurdisztán) Irán, Szíria, Irak és Törökország területével határos, s Mandali városától az Ararát-hegységen át a Kaukázusig tart. Élnek kurdok Örményországban a törökországi Erzurum városáig húzódó hegyei között is, valamint délen, az ókori Mezopotámia területén, ahol Kurdisztán nyugati határát az Eufrátesz alkotja. Hivatkoznak a területre, mint Ázsia kapuja is.

Középkor és az újkor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szaladin (1137-1193) az egyik legnagyobb kurd uralkodó a történelemben

Kurdisztán iszlámosítása (630 táján) nagy változást hozott a kurd történelemben. Az iszlám a kurdok számára, csakúgy, mint más népeknek, új kapcsolatot teremtett: egy közösséget (ummát), amelyet nem a nemzeti hovatartozás, hanem a hit igazol.

A kurdok tehát több mint ezer éve tartoznak az iszlám ummához, de emellett megtartották etnikai és nyelvi sajátosságaikat, valamint ősi tűzvallásuk is fennmaradt.

A 11. és a 14. század között a kurd társadalomra is jótékonyan hatott az általános iszlám fellendülés: városok alakultak ki, iskolák épültek, s nőtt a kurdok részvétele a kulturális, tudományos és társadalmi életben.

A középkortól kezdve a kora újkorig rengeteg kurd dinasztia alakult:

Kurd dinasztiák
Név Uralkodásának ideje Uralkodásának helye
Hadhabani 943-1063 Kurdisztán (iráni és iraki részénél)
Saddadik 951-1174 a mai Örményország területén [20]
Rawadidok 955-1071 a mai Északnyugat-Irán (azeri) területén [21]
Hasanwayhid 959-1095 Dzsazíra és a mai Nyugat-Iránban
Marwanidok 990-1096 Dzsazíra [22]
Anazidák 990-1117 Kurdisztán (iráni és iraki részénél) [23]
Kakújidák 1008-1141 a mai Irán területén
Erdelán 1168-1867 Erdeláni Hercegség
Ajjúbidák 1171-1341 Észak-Afrika és a Közel-Kelet [24]
Bitlis 1182-1847 a mai Törökország területén
Bohtan 1330-1855 Dzsazíra [25]
Bahdinan 1376-1873 Iraki Kurdisztán [26]
Mukriyan 15. század végétől a 19. század közepéig Kurdisztán keleti részén
Baban 1649-1850 Iraki Kurdisztán [27]
Zand 1750-1794 mai Irán, Azerbajdzsán, Örményország és Irak területein [28]
Szorán 1816-1835 Iraki Kurdisztán [29]
Hakkâri 1835 környékén Délkelet-Anatólia

20. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sèvres-i békeszerződés 1920-ban nemzetközileg elismerte a kurd népnek az autonómiához és a függetlenséghez való jogát. Ezt követően azonban kitört a török függetlenségi háború, mivel a törökök nem értettek egyet a békeszerződésben foglalt területvesztéssel. Az 1920-1923 közötti háborút lezáró lausanne-i békeszerződés megfosztotta a kurd népet az autonómiától és későbbi teljes elszakadás lehetőségétől, így a kurdok lakta területek többsége újra Törökország részévé vált. A szerződésben egyáltalán nem esett szó a kurdokról. A 40–45. cikkely annyiban foglalkozik a kisebbségekkel, hogy Törökországban a nem muzulmán kisebbségek mellett más kisebbség nem létezik. A szerződés a kisebbségek közé sorolta például az örményeket és a görögöket, a kurdokat azonban nem említette. 1926. július 5-én Moszul vilajetet Irakhoz csatolták. Míg tehát az első világháború előtt Kurdisztánon az Oszmán és a Perzsa Birodalom osztozott, addig utána Törökország, Irak, Irán és Szíria.[30] Törökországban Mustafa Kemal Atatürk hatalomra kerülése és a Török Köztársaság kikiáltása a kurd nemzeti mozgalom teljes leverését is jelentette, a kurd és Kurdisztán szavakat végleg kitörölték az iskolai tankönyvekből, lexikonokból és a földrajzi térképekről, betiltották a kurd nyelv használatát, bezárták a kurd iskolákat, tilos volt kurd neveket adni, és a továbbiakban nem volt szabad egyetlen kurd szót sem használni. A kurdok ez ellen az asszimilációs politika ellen rengeteg felkelést robbantottak ki, a török politikai vezetés azonban akasztással válaszolt. 1978-ban aztán létrejött a Kurd Munkáspárt (PKK) amelyet sok országban terrorszervezetként ismernek.

Iránban sem volt jobb a helyzet: itt a kurdoknak két problémával kellett szembenézniük. Először is a kurdok szunniták, másodszor a nemzeti törekvések nem fértek el egy vallási alapon működő államhoz. Az iszlám köztársaság előtt, 1945-ben azonban a kurdoknak (szovjet segítséggel) sikerült létrehozniuk a Mahábádi Köztársaságot. 1945. december 17-én a kurdok elfoglalták Mahabád városában a bíróság épületét, levették az iráni zászlót és helyére kitűzték a kurd zászlót. A kurd állam alig több, mint egy évig tartott. Vezetőiket letartóztatták és bíróság elé állították.

Irakban az Irak–iráni háború befejezése után Irak minden erejét a kurdok végleges megsemmisítésére fordíthatta. Az úgynevezett „Anfali” akciókban a kurd falvak és a városok 70 százalékát rombolták szét és pusztították el. Lakóit a nagyvárosokba kényszerítették, hogy jobban tudják ellenőrizni őket. A kurd partizánok kezén lévő falvakat teljesen elpusztították, lakóit a dél-iraki sivatagba hurcolták, és több mint 180 000 embert lőttek le, majd tömegsírokba rejtették.

Szíriában 1962-ben Haszaka tartományban 120 000 kurdtól vonták vissza a szír állampolgárságot, mert a kormány azt állította, hogy Szíriában nem létezik kurd terület, nincsenek kurdok és azok, akik az északi területeken laknak, mind a törökországi kurdellenes politika elől menekültek Szíriába. A szíriai kormány a hatvanas évektől egészen 2011-ig szisztematikusan megsemmisítette a kurdokra vonatkozó jeleket. 1960-ban tervet dolgoztak ki „arab öv” címen, melyben első lépésként a kurd helységnevek megváltoztatása szerepelt. Második lépés a térség tényleges elarabosítása volt, melyben a kurd lakosságot falvaik elhagyására kényszerítették, és helyükre arabokat telepítettek. A kurd nyelv használata már a terv kezdete előtt is tilos volt a hivatalos helyeken, így nem léteznek kurd iskolák és kurd nyelvű tanítás sem. Hivatali pozíciókat csak az arabok tölthetnek be, és a katonai, valamint rendőri akadémiákon a kurdok felvétele szigorúan tilos. [31]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. http://www.radikal.com.tr/dizi/kurtlerin_nufusu_11_milyonda_istanbulda_2_milyon_kurt_yasiyor-913650
  2. http://www.ethnologue.com/country/IR/languages
  3. http://www.ethnologue.com/country/IQ/languages
  4. http://www.haaretz.com/news/middle-east/.premium-1.574703
  5. http://www.todayszaman.com/news-289089-camps-built-in-germany-austria-to-win-new-members-for-pkk-reports-reveal.html
  6. http://edition.cnn.com/2013/01/10/world/europe/france-kurd-deaths/
  7. http://972mag.com/why-israel-must-help-the-kurds-in-iraq/96190/
  8. http://pxweb2.stat.fi/Dialog/varval.asp?ma=030_vaerak_tau_102_en&path=../database/StatFin/vrm/vaerak/&lang=1&multilang=en
  9. http://www.ksh.hu/nepszamlalas/elozetes_adatok
  10. Microsoft Encarta Online Encyclopedia, s.v. Iran, (by Eric Hooglund), section 3A (accessed 24 July 2006).
  11. http://medes-hittites-mitanni-gutians.blogspot.hu/
  12. The Columbia Encyclopedia, s.v. http://www.bartleby.com/65/ku/Kurds.html Kurds], (accessed 17 July 2007)
  13. Driver, G.K.: The Name Kurd and its Philological Connections; JRAS, 1923
  14. Hennerbichler 2004: Die Kurden by Ferdinand Hennerbichler, ISBN 963-214-575-5, pubd by the author, Dr. Ferdinand Hennerbichler, Edition fhe, Albert es Hennerbichler Bt., H-9200 Mosonmagyarovar, Slovakia, 2004.
  15. V. MINORSKY, Studies in Caucasian History. London: Taylor's Foreign Press, 1953
  16. G.R. Driver, Studies in Kurdish History, Bulletin of the School of Oriental Studies, University of London, 1922, pp.491-511, see p.493
  17. Book of the Deeds of Ardashir son of Babag, Darab Dastur Peshotan Sanjana, Chapter 5, 1896.
  18. Encyclopedia Britannica Online, s.v. Kurd, (accessed 4 August 2006).
  19. A. Arnaiz-Villena, J. Martiez-Lasoa and J. Alonso-Garcia, The correlation Between Languages and Genes: The Usko-Mediterranean Peoples Human Immunology 62 (2001) No. 9:1057.
  20. Saddadik
  21. A dinasztikákhoz
  22. [1]
  23. Anazidák
  24. Ajjúbidák
  25. Bahdinan és Bohtan dinasztiák
  26. Bahdinan és Bohtan dinasztiák
  27. Baban
  28. [2]
  29. Szorán
  30. http://www.valosagonline.hu/index.php?oldal=cikk&cazon=155&lap=8
  31. http://www.korunk.org/?q=node/7356

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kurdok témájú médiaállományokat.