Törökország–PKK-konfliktus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Török–kurd konfliktus
Törökország-PKK konfliktus
Törökország-PKK konfliktus
Dátum 1984-től
Helyszín Törökország, Iraki Kurdisztán
Eredmény jelenleg is tart
Casus belli kurd nacionalizmus
Harcoló felek
Flag of Koma Civakên Kurdistanê.svg KCK
Flag of Kurdistan Workers' Party.svg PKK
Flag of Partiya Jiyana Azad a Kurdistanê.png PJAK
Flag of Turkey.svg Törökország
Parancsnokok
Flag of Kurdistan Workers' Party.svg Abdullah Öcalan
Flag of Kurdistan Workers' Party.svg Murat Karayilan
Flag of Kurdistan Workers' Party.svg Cemil Bayık
Flag of Kurdistan Workers' Party.svg Bahoz Erdal
Flag of Kurdistan Workers' Party.svg Mustafa Karasu
Flag of Kurdistan Workers' Party.svg Duran Kalkan
Flag of Partiya Jiyana Azad a Kurdistanê.png Haji Ahmadi
Flag of Koma Civakên Kurdistanê.svgZübeyir Aydar
Flag of Turkey.svg İlker Başbuğ
Flag of Turkey.svg Abdullah Gül
Flag of Turkey.svg Recep Tayyip Erdoğan
Veszteségek
29 704 halott
14 000 fogságba esett
6653 katona
5560 civil áldozat

A török–kurd konfliktus Törökország Kurdisztán régiójában és Észak-Irakban zajlik. A Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) szeparatista mozgalom tagjai és a török hadsereg harcol egymás ellen. Több mint 37 000 ember halt meg a konfliktusban 1984 óta.

A konfliktus háttere[szerkesztés]

A kurdok Törökország legnagyobb lélekszámú kisebbsége, számukat 20 millióra becsülik.[1][2]

Az eredetileg törzsi formában élő kurdok az oszmánok alatt sem élveztek önállóságot, az első világháborút lezáró sèvres-i békeszerződés azonban felvillantotta a kurdok előtt a saját Kurdisztán megteremtésének lehetőségét.[3]

Amikor a törökországi határokat véglegesítő lausanne-i békeszerződést aláírták, a kurd követeléseket figyelmen kívül hagyták, és a területet végül Törökország, Irak és Szíria között osztották szét. Emiatt a kurdok elkezdtek fellázadni, a fiatal Török Köztársaságnak több felkelést is le kellett vernie, és kegyetlen, megtorló intézkedéseket vezettek be a lakosság ellen. Bezárták a kurd iskolákat, megtiltották a kurd nyelv használatát, a hadsereg „tisztogató” hadjáratokat indított a kurdok lakta területeken.[3]

A konfliktus[szerkesztés]

1978-ban Abdullah Öcalan megalapította a Kurdisztáni Munkáspártot, ami független kurd állam létrejöttéért kezdett el harcolni, Diyarbakır fővárossal. A PKK rendszeresen indított terroristaakciókat török célpontok ellen. 1979-ben Öcalan Szíriába menekült, ahol kiképzőtáborokat hozott létre.[4] 1984. augusztus 15-én a PKK kisvárosi rendőr-és katonai bázisokat rohant le. A PKK-nak nehéz gépfegyvereket és gránátvetőket sikerült elkoboznia. 1987-ben aztán a török állam bekeményített, rendkívüli állapotot hirdetett ki. Az összes országban élő kurdot potenciális terroristának tekintette a török állam. A török terroristaellenes egységek számát megnövelték 200 000 főre. A török csapatok brutális intézkedéseket hoztak: 1997 végére több, mint 3100 kurd falut romboltak le és 370 000 embert tettek hajléktalanná. 1991-ben az alapvető jogokat is betiltotta a török kormány, mint pl. a sajtószabadság, azért, hogy a külföldi médiumok ne tudjanak annyit a török brutalitásról. A gyengén felszerelt PKK csak kis sikereket tudott elérni a modern hadi technikával felszerelt török hadsereg ellen, de felnyitotta a Törökországban élő emberek szemét, hogy igenis van kurd probléma, avagy ,,kurdkérdés". A PKK kábítószer-csempészetből és a Nyugat-Európában élő kurdoktól származó pénzekkel fegyverezte fel az embereit.[4][5] 1999-ig több mint 5000 török katona, rendőr és civil halt meg a támadásokban, a PKK lerombolt 2000 civil épületet, 250 iskolát és 50 egészségügyi épületet.[6]

Öcalan elfogása és ítélete[szerkesztés]

1999-ben Öcalant török katonai kommandó elrabolta Kenyából, és a bíróság halálra ítélte. 2002-ben azonban eltörölték a halálbüntetést, így Öcalan ítéletét életfogytiglanra változtatták. Az Európai Unió felvette a PKK-t a terroristaszervezetek listájára.[7]

A konfliktus hatása és az utóbbi évek[szerkesztés]

PKK szimpatizánsok Londonban, 2003-ban

Az AKP vezette török kormány 2002 óta megpróbál javítani a kurdok helyzetén, így például újra engedélyezték a kurd nyelvhasználatot, 2009-ben pedig bejelentették, hogy tárgyalóasztalhoz ülnek a kurdokkal.[8]

2010 szeptemberében Murat Karayilan az El Mundo című spanyol napilapnak azt nyilatkozta, hogy leteszik a fegyvert, ha Törökország elfogadja az autonóm régiók spanyolországihoz hasonló modelljét.[9]

2011-ben a két fél tűzszünetet hirdetett, de ez csak elvben volt az, ugyanis a török hadsereg több, mint 100 PKK harcossal végzett. Válaszcsapásként a PKK robbantott Ankarában és Çukurca városában (kurdul: Çelê), ahol 24 katona meghalt, 18 megsebesült. 1993 óta ez volt a legnagyobb veszteség török részről egy támadásban. Törökország aztán újra a PKK kiképzőtáborait bombázta.

Törökország a mai napig nem fejezte be a tárgyalást a kurdokkal. 2015 júliusában aztán újra elmérgesedett a viszony a két fél között, miután a török hadsereg bombázni kezdte a PKK állásait Észak-Irakban és Törökország délkeleti részén.

A helyzet az utóbbi években, különösen az iraki háború során vált rendkívül kiélezetté és bizonytalanná. Irak amerikai megszállása ellenére a harcok a térségben nem csitultak, sőt elmérgesedtek. Szíriában 2011-ben polgárháború tört ki, ahol igen sok kurd él és a kormány sok, őket hátrányosan érintő intézkedést hozott. Több kurd fegyveres csoport harcol a szíriai kormány ellen. Keleten, Irakban az amerikai kivonulást követően létrejött az Iraki és Levantei Iszlám Állam (jelenleg: Iszlám Állam) terrorszervezet, amely hadjáratokat folytat az iraki kormány, a keresztény kisebbség és a kurdok ellen. A kurdokkal szemben szisztematikus etnikai tisztogatásokat hajt végre az Iszlám Állam és mivel az iraki kormány nem képes megfékezni a terroristákat, az iraki kurdok saját maguk próbálják megvédeni magukat. Felmerült többek között az iraki kurd terület függetlenségének kikiáltása is.

A törökországi kurdok igyekeznek is támogatni iraki és szíriai honfitársaikat, mialatt a török kormány a háború kiszélesedésétől tart. Külföldön élő kurdok az Európai Uniót próbálják meggyőzni a hatékonyabb fellépésről.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. 55 milyon kişi 'etnik olarak' Türk (török nyelven). Milliyet, 2007. március 22. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  2. Turkey: People (angol nyelven). CIA, The World Factbook. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  3. ^ a b Flesch, István. A kurd felkelés, Atatürk és kora (magyar nyelven). Budapest: Corvina, p. 294-302. o (2004). ISBN 963-13-5318-4 
  4. ^ a b Flesch, István. A PKK terrorhadjárata, A Török Köztársaság története, Tudástár (magyar nyelven). Budapest: Corvina, 125-127. o (2007. október 17.). ISBN 978 963 13 5652 6 
  5. US labels PKK drug smuggling kingpin (angol nyelven). Today's Zaman, 2008. június 2. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  6. Mango, Andrew. Eastern Approaches, The Turks Today (angol nyelven). London: John Murray, 207-232. o (2004). ISBN 978-0-7195-6595-3 
  7. Flesch, István. Öcalan pere, A Török Köztársaság története, Tudástár (magyar nyelven). Budapest: Corvina, 128-132. o (2007. október 17.). ISBN 978 963 13 5652 6 
  8. Törökország tervet dolgozott ki a kurd kérdés rendezésére (magyar nyelven). Hír3, 2009. július 29. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  9. Fegyverszüneti feltétel

Külső hivatkozások[szerkesztés]