Kurdisztáni Munkáspárt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kurd Munkáspárt szócikkből átirányítva)
Partiya Karkerên Kurdistan

Flag of Kurdistan Workers' Party.svg
Adatok
Elnök Murat Karayilan
Abdullah Öcalan

Alapítva 1978. november 27.
Tagok száma kb. 10 000

Ideológia kurd nacionalizmus
szocializmus
marxizmus–leninizmus
kommunalizmus
marxizmus
feminizmus demokratikus konfoderalizmus
Politikai elhelyezkedés szélsőbaloldali
Nemzetközi szövetségek Kurdisztáni Közösségek Uniója
Weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Partiya Karkerên Kurdistan témájú médiaállományokat.

A Kurdisztáni Munkáspárt vagy Kurd Munkáspárt (kurdul: Partiya Karkerên Kurdistan, röviden PKK) 1978-ban jött létre Abdullah Öcalan vezetésével, mint török elnyomás ellen harcoló kurd gerillaszervezet. 1984-től egészen a mai napig kisebb-nagyobb összecsapásokkal a PKK fegyveres harcot vív Törökország ellen a kurd jogokért és az egyenlőségért. A pártot többek között az Egyesült Államok, Törökország és 2002 májusa óta[1] az Európai Unió[2] is terrorszervezetnek tekinti. 2011-ben összesen 35 terrorcselekményt követtek el, amivel a világ 9. legaktívabb terrorszervezete.[3]

Története[szerkesztés]

Amikor a Török Köztársaságot kikiáltották 1923-ban, a török állam igyekezett homogenizálni a társadalmat. Törökországban a török állam szerint csak egy nép létezett: a török. Így főleg az ország keleti részén elnyomott kisebbségek éltek, mint például az asszírok, örmények és a kurdok. Az elnyomás és az erőszakos asszimiláció volt a török kormány érdeke. Csak török nyelvet használhattak, csak török nevet kaphattak a gyerekek, a kurdok és a Kurdisztán szavakat pedig egyszerűen még kiejteni sem lehetett. A kisebbségeket nem ismerték el, mindenkinek töröknek kellett vallania magát.

Egy kurd diákcsoport Ankarában aztán úgy döntött, hogy megalapítja a PKK-t, a Kurd Munkáspártot, amely felszabadítja a kurd embereket az elnyomástól. PKK eredetileg nemcsak a kurdokért, hanem az országban élő kisebbségek jogaiért is harcolt a török állam ellen.[4]

Tevékenységei[szerkesztés]

Szimpatizánsok 2013-ban, Párizsban.

1980. november 10-én a PKK és az ASALA örmény radikálisok megtámadták a Strasbourg-i török konzulátust.

1984-ben a szervezet félkatonai gerillacsoporttá alakult, Franciaországban építettek kiképzőtáborokat. Támadásokat indítottak kormányzati létesítmények, katonai és különböző állami intézmények ellen is. A PKK korábban polgári célpontokra is vadászott, így például merényletet követtek el Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Törökországban és Irakban is, 1995 óta azonban kizárólag a török fegyveres erők ellen harcol.

A PKK 1984 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal háborúban áll Törökországgal. 2012-ben a béketárgyalások kezdődtek, azonban mindkét fél valamennyi alkalommal megszegte a tűzszünetet.[5] Szálih Muszlim, a Demokratikus Egyesülés Pártja, Rojava elnöke nagyon közel áll a PKK-hoz. A PKK együttműködik a Demokratikus Egyesülés Pártjával, együtt hozták létre a PYD fegyveres szárnyát, a Kurd Népvédelmi Egységeket.[6]

A PKK 2014-ben több ezer jezidit kimenekített, amikor az Iszlám Állam körbekerítette őket a Szindzsár-hegységben.[7]

Aktívan részt vesz az Iszlám Állam elleni harcban.[8]

A pártból 2004-ben Kurdisztáni Szabadság Sólymai néven kivált egy csoport olyan tagokból, akiknek véleménye szerint a török vezetéssel szemben semmilyen békés megállapodásra nincs esély. Ez a szervezet a PKK tevékenységétől eltérően több alkalommal intézett támadást civilek ellen is.[9]

Ideológiája[szerkesztés]

A szervezet kezdetben radikális baloldali ideológiájú volt, világméretű kommunista forradalmat akart, ennek keretében akarták a kurd nemzeti önrendelkezést kivívni. Az 1980-as években más etnikai csoportokkal is együttműködött, még a radikális török baloldal is segített a kurdoknak egy független államot létrehozni. Célkitűzései azonban új elemekkel gazdagodtak és jelentősen módosultak az idők során: a nemzetállami függetlenség és a demokratikus konföderalizmus fogalmai kerültek előtérbe a párt eszmeiségében. Öcalanra, akinek gondolatai a mai napig meghatározzák a part szellemi életét, jelentősen hatottak olyan radikális szerzők – Immanuel Wallerstein, Murray Bookchin –, akik meglehetősen messze állnak a párt által követett régebbi eszmei irányvonaltól.[10]

Szervezeti felépítése[szerkesztés]

A PKK-nak több különböző vezetője van már a nyugat-európai országokban, főleg a kurd közösségekben. Bár Öcalant elfogták 1999-ben és életfogytigtartó szabadságvesztésre ítélték, sokan még mindig a PKK igazi vezetőjének tartják. Mostanra Murat Karayilan vette át az irányítást.

Kiképzőtáborok[szerkesztés]

Az első kiképzőtábor 1982-ben épült Bekaa völgyében (amelyik szíriai ellenőrzés alatt állt), amit támogatott a szír kormány és a Palesztinai Felszabadítási Szervezet. Szíriából kiutasították Öcalant 1998-ban, és arra kötelezték, hogy állítsa le a kiképzőtáborait.

A határ menti észak-iraki táborokban képzik ki magukat a Kurd Munkáspárt harcosai, onnan indítanak támadást Törökország felé. Egyértelműen a legjobban felszerelt kiképzőtábor a Kandil-hegységben található.

Kiképzőtáborok bőven találhatók más országban: Eindhovenben a rendőrök találtak rá egy kiképzőtáborra. Hága, Rotterdam, Capelle aan den IJssel város közelében is találtak kiképzőtáborokat, mint ahogy Belgium eldugott helyein is vannak, amiket felszámoltak.

Zászlók[szerkesztés]

Felszerelés[szerkesztés]

Fegyverek (2007 júliusi adat)[11]
Típus Mennyiség Eredet
AK–47 4,500 71,6% Szovjetuniótól, 14,7% Kínától, 3,6% Magyarországtól, 3,6% Bulgáriától
Heckler & Koch G3, PK, SZVD, M16, Heckler & Koch PSG1, Mauser 5,713 45,2% Oroszországtól, 13,2% Egyesült Királyságtól, 9,4% az Amerikai Egyesült Államoktól.
Páncéltörő rakéta 1,610 85% Oroszországtól, 5,4% Iraktól, and 2,5% Kínától
Pisztoly 2,885 21,9% Csehszlovákiából, 20,2% Spanyolországból, 19,8% Olaszországtól
Kézigránát 3,490 72% Oroszországtól, 19,8% Amerikai Egyesült Államoktól, 8% Németországtól,
Akna 11,568 60,8% Olaszországtól, 28,3% Oroszországtól, 6,2% Németországtól

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 2002/334/EK tanácsi határozat és 2002/340/KKBP közös álláspont
  2. Az EU évente egy-két alkalommal frissíti a terrorszervezetek listáját. 2016 márciusában a következő jogszabály tartalmazta a terrorszervezetek hatályos jegyzéket: a Tanács (KKPB) 2015/2430 határozata (2015. december 21.) a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló 2001/931/KKBP közös álláspont 2., 3. és 4. cikkének hatálya alá tartozó személyek, csoportok és szervezetek jegyzékének naprakésszé tételéről, valamint a (KKBP) 2015/1334 határozat hatályon kívül helyezéséről
  3. Micah Zenko: Politics, Power, and Preventive Action, 2012. november 19. (Hozzáférés: 2015. július 27.)
  4. Milliyet: Harc a jogokért, 2014. november 27. (Hozzáférés: 2015. július 27.)
  5. Middle East Eye: PKK a török állam ellen, 2015. április 11. (Hozzáférés: 2015. július 27.)
  6. Live Leak: PKK kapcsolatai, 2015. február 20. (Hozzáférés: 2015. július 27.)
  7. Êzîdî Press: PKK Speciális Egységek akcióban!, 2014. augusztus 31. (Hozzáférés: 2015. július 27.)
  8. Al-Monitor: PKK az ISIS ellen, 2014. szeptember 1. (Hozzáférés: 2015. július 27.)
  9. https://vilagterkep.atlatszo.hu/2016/06/01/a-sebesulteket-az-utrol-behozni-nem-lehet-nepirtasrol-beszelnek-es-radikalizalodnak-a-torokorszagi-kurdok/
  10. From Marxism and Nationalism to Radical Democracy: Abdullah Öcalan’s Synthesis for the 21st Century - KurdishQuestion.com
  11. Hurriyet: PKK fegyveradatok, 2007. július 1. (Hozzáférés: 2015. július 27.)

További információk[szerkesztés]