Iraki Kurdisztán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kurdisztáni Autonóm Régió
Iraki Kurdisztán
Kurdisztán zászlaja
Kurdisztán zászlaja
Coat of Arms of Iraqi Kurdistan
Coat of Arms of Iraqi Kurdistan
Nemzeti himnusz: 'Ey Reqîb
Iraqi Kurdistan in Iraq (de-facto and disputed hatched).svg

Fővárosa Erbíl
é. sz. 36° 11′, k. h. 44° 00′
Államforma köztársaság (de facto)
Vezetők
Elnök Maszúd Barzani
Miniszterelnök Nechirvan Barzani
Hivatalos nyelv
  • kurmandzsi
  • szoráni
  • arab
Népesség
Népszámlálás szerint ismeretlen +/-
Földrajzi adatok
Terület 78 736 km²
Időzóna Moszkvai idő (UTC+3)
Egyéb adatok
Pénznem iraki dinár
Hívószám +964
Internet TLD .krd
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kurdisztáni Autonóm Régió témájú médiaállományokat.


Iraki Kurdisztán, hivatalos nevén Kurdisztáni Autonóm Régió (kurd: هه‌رێمی کوردستان‎, arab: إقليم كردستان‎‎) Irak autonóm régiója, mely azonban lényegében nincs az iraki kormány ellenőrzése alatt. A Dél-Kurdisztánnak is nevezett entitás saját parlamenttel, kormánnyal és hadsereggel rendelkezik.[1]

Kurdisztán az 1991-es Öbölháború óta bír de facto autonómiával, kitűzött célja azonban hosszú ideje a teljes függetlenség elérése. 2017. szeptember 25-én Iraki Kurdisztánban népszavazást tartottak a régió függetlenségről, amit azonban az iraki kormány nem ismert el és nemzetközi szinten kevés támogatást élvez.[2] Iraki Kurdisztán számos, hivatalosan részét nem képező iraki területre igényt tart, melyek jelentős részét az Iszlám Állammal folytatott küzdelme során ellenőrzése alá vonta.[3] A népszavazásra válaszul 2017 októberében azonban az iraki kormányerők újra visszavették a vitatott területek többsége feletti uralmukat.[4]

Elnevezés[szerkesztés]

Hivatalos neve Kurdisztáni Autonóm Régió, leggyakrabban azonban Iraki Kurdisztánként említik. Gyakran csupán Kurdisztánként hivatkoznak rá, amit olykor a Dél-Kurdisztán elnevezéssel pontosítanak. A szomszédos államok Észak-Iraknak is hívják, így kikerülve kurd jellegének említését.

Földrajz[szerkesztés]

Iraki Kurdisztán nagyrészt hegyvidékből áll. Ennek következtében jóval hűvösebb és csapadékosabb éghajlattal rendelkezik, mint Irak többi része, kedvező feltételeket biztosítva a mezőgazdasághoz. Legjelentősebb folyói a Tigris, a Nagy-Záb és a Kis-Záb, melyek azonban mind területén kívül erednek.[5] Kurdisztán jelentősebb hegységei a Zagrosz, a Szindzsár és a Kandil. Legmagasabb pontja a Zagrosz-hegységben található Çîxî Derê 3611 méteres magasságával. A legnagyobb állóvize a Dukan-tó.

Történelem[szerkesztés]

A mai Iraki Kurdisztán területén volt az ókori Asszíria központja.[6] Később az újbabiloni és a perzsa birodalom, majd Nagy Sándor államának részét képezte. A térség a szír kereszténység centruma volt a 7. századi iszlám hódításig.[7]

A kurdokat először az arab források említik meg a 7. században.[8] Az iráni nyelvcsaládba tartozó kurdok őseiknek a perzsákkal rokon médeket tekintik, azonban erről nincs egyértelmű tudományos konszenzus.[9] Feltehetően több nép is szerepet játszott a kurdok etnogenezisében.[10]

Az Ommajád és Abbászida uralmat követően a térséget különböző mongol, iráni és török birodalmak birtokolták. Szaladin egyiptomi szultán, az Ajjúbida birodalom megalapítója kurd származású volt.[11] A 16. századtól a mai Iraki Kurdisztán az Oszmán és a Szafavida birodalmak közti határrégió szerepét töltötte be, gyakran cserélve gazdát. A területen kifejlődő kurd fejedelemségek (Baban, Badinan, Soran) komoly önállósággal bírtak, az Oszmán Birodalom hűbéreseiként.[12]

Az Oszmán Birodalom az első világháborút követő összeomlása után a Sèvres-i békeszerződés egy önálló kurd állam létrehozását helyezte kilátásba, amely a mai Iraki Kurdisztán mellett más kurd lakosságú területeket is magába foglalt volna.[13] A török függetlenségi háború és a győztes antanthatalmak megváltozó álláspontja következtében azonban a terület Irak része lett.

A népszövetségi mandátum alapján brit ellenőrzés alatt álló Iraktól a kurdok több alkalommal is megkísérelték az elszakadást, azonban nem értek el sikert.[14] A függetlenségi harc vezetésében domináns szerepet töltött be a Barzani klán.

1970-ben a Kurdisztáni Demokrata Párt (KDP) megállapodott a kurd autonómia feltételeiről az iraki kormánnyal, azonban ezek a későbbiekben csak részben valósultak meg. Az 1979-ben hatalomra került Szaddám Husszein rezsimje súlyos emberiesség elleni bűncselekményeket követett el a kurdokkal szemben az irak–iráni háború alatti Anfal hadjárat során. A legalább 100 ezer civil áldozattal járó hadjáratot többen népirtásnak tekintik.[15] A hadjárat legismertebb incidense az 1988-as halabdzsai gáztámadás, amelyben 5000 ember vesztette életét.[16]

Az Öbölháborút követően az iraki kurdok fellázadtak, védelmükre az USA, Nagy-Britannia és Franciaország egy repüléstilalmi zónát hozott létre a 36. szélességi foktól északra, elérve az iraki csapatok kivonulását.[17] A blokád alatt álló Iraki Kurdisztánban demokratikus választásokat tartottak, azonban rövidesen polgárháború tört ki a Barzani-klán vezette Kurdisztáni Demokrata Párt (KDP) és a Talabani-nemzetség által dominált Kurdisztáni Hazafias Unió (PUK) között. 1998-ban a két fél békét kötött és megosztotta egymás között hatalmat.[18] Jelenleg is ez a két párt dominálja Iraki Kurdisztán politikai életét.[19]

21. század[szerkesztés]

Az iraki háborúban a kurdok az USA vezette koalíció szövetségesei voltak és a megszállt országban pozícióik jelentősen megerősödtek. A 2005-ös iraki alkotmány az országot federális jellegűnek tekinti, elismerve a kurd régió széles körű autonómiáját.[20] Szemben az ország többi részével, Iraki Kurdisztánban stabil kormányzat alakult ki, az olajbevételekből pedig gazdasági fejlődés bontakozott ki.

Az önálló kurd hadsereg, a peshmergák korlátozott felszereltségük ellenére képesek voltak visszaverni az Iszlám Állam támadását, és számos kurdok, arabok és más kisebbségek által vegyesen lakott területet vontak ellenőrzésük alá (pl. Kirkuk). Az meggyengült iraki állammal szemben a kurd kormány egyre hangosabban követeli a függetlenséget és a területi viták számukra kedvező rendezését.[21]

2017 tavaszán úgy nyilatkozott az amerikai katonai hírszerzés (DIA) vezetője, Vincent Stewart altábornagy, hogy Kurdisztán függetlensége idő kérdése. Amennyiben az iraki és a kurd kormány nem egyeznek meg az új államok határaiban, olajkincseiben, annak újabb polgárháború lehet a vége.[22] 2017 szeptemberében kötelező érvényű népszavazást tartanak Iraki Kurdisztán függetlenségéről. A népszavazást egyetlen állam sem támogatja. Amennyiben Törökország lezárná határait, az az új állam összeomlását is jelentené.[23]

Politika[szerkesztés]

Maszúd Barzani, Iraki Kurdisztán elnöke

Kormányzat[szerkesztés]

Iraki Kurdisztán hivatalosan parlamentáris demokrácia. A regionális parlamentet (KRG) közvetlenül választják, melyben továbbra is törzsi alapú pártok (PUK, PDK) dominálnak, azonban mára más politikai mozgalmak (Gorran - Változás) is megerősödtek.[24]

Külkapcsolatok[szerkesztés]

Iraki Kurdisztán számos állammal tart fenn valamilyen szintű diplomáciai kapcsolatot, hogy saját politikai és gazdasági érdekeit érvényesítse. Sok állam konzulátust, vagy más diplomáciai kirendeltséget tart fent Erbilben. A kurdok legfontosabb szövetségese az Amerikai Egyesült Államok, a legjelentősebb kereskedelmi partnere azonban Törökország.[25]

Hadsereg[szerkesztés]

Peshmerga katona

A kurd tartomány nem rendelkezik valódi reguláris hadsereggel, mivel a Peshmergának (szó szerint "azok akik szembenéznek a halállal"), a kurd népvédelmi erőknek nincs hierarchikus vezetése. A különböző kurd erők az egyes politikai pártok ellenőrzése alatt állnak, azonban vannak kísérletek az egységes vezetés kialakítására. Az Iszlám Állammal való küzdelmet segítendő, számos állam küldött hadfelszerelést, illetve kiképző tiszteket a kurd erőknek.[26]

Közigazgatás[szerkesztés]

Régiók[szerkesztés]

Kurdisztán kormányzóságai

Iraki Kurdisztán az iraki alkotmány szerint 3 kormányzóságból áll (Erbil, Szulejmánijja, Dahúk). A kurd regionális kormány azonban 2014-ben létrehozta Halabdzsa kormányzóságot Szulejmánijja egy kisebb részéből. Az elsősorban szimbolikus célt szolgáló átalakítás a sokat szenvedett Halabdzsa szerepét kívánja erősíteni. Az iraki kormány az új kormányzóság létrejöttét hivatalosan még nem hagyta jóvá.[27]

Sárgával a kurd uralom alatt álló területek

Iraki Kurdisztán az Iszlám Állammal folytatott harca során számos általa magának követelt iraki területet is uralma alá vont, köztük Kirkuk várost és a hozzá tartozó kormányzóság felét, Ninive kormányzóság jelentős részét (köztük Szindzsárt), valamint Szaláh ad-Dín és Dijála kormányzóságok egy kisebb darabját. A 2017-es kurd függetlenségi népszavazást követően azonban az iraki kormányerők kiszorították a kurd erőket a vitattott területek többségéről.

Főbb városok[szerkesztés]

Az iraki kurd uralom alatt álló legnagyobb városok listája:

Erbil 1 400 000 fő[28]
Szulejmánnijja 725 000 fő[29]
Dohuk 350 000 fő[30]
Ranya 200 836 fő

Népesség[szerkesztés]

Mivel Irakban hosszú ideje nem tartottak népszámlálást, csupán becslések állnak rendelkezésre Iraki Kurdisztán népességéről és annak összetételéről. Az iraki kormány korábban igyekezett a kurdok létszámát alacsonynak beállítani, illetve a kurd többségű, de az autonóm Kurdisztánhoz hivatalosan nem tartozó területeket (pl. Kirkukot) elarabosítani, azonban mára a tendencia megfordult.[31][32] Az iraki polgárháború következtében az elmúlt évtizedben több százezer iraki menekült kurd területekre, köztük keresztények és más vallási kisebbségek tagjai.

A kurd kormány szerint 2012-ben a hivatalosan Iraki Kurdisztánt képező négy kormányzóság (Erbil, Szulejmánijja, Dahúk, Halabdzsa) népessége 5,367 millió fő volt. Ebből 2,04 millió Erbil, 1,962 millió Szulejmánijja (beleértve Halabdzsa kormányzóságot) és 1,356 millió Dahúk kormányzóságokban élt.[33] Ehhez a vitatott területeken élőket is hozzáadva a népesség elérheti 8-9 milliót.

Erbil régi minarete

Etnikai, nyelvi megoszlás[szerkesztés]

Iraki Kurdisztánt többségében kurdok lakják, akik több különböző nyelvjárást beszélnek. A legelterjedtebb a szoráni (közép-kurd) és a kurmandzsi (észak-kurd) nyelvjárás.[34] A kurdok mellett számottevő arab, türkmén, asszír, jezidi (bár őket gyakran a kurd nemzet részének tartják) és örmény kisebbség is él a területen.

Vallási megoszlás[szerkesztés]

A kurdok és az arabok túlnyomó többsége szunnita (kb. 75%)[35], de vannak síiták is (kb. 15%)[36]. Az asszírok és örmények keresztények. Az Iszlám Állam által meghurcolt jazidi vallási kisebbség a Szindzsár környékén él. Más vallási kisebbségek is fennmaradtak, köztük a mandeusok és a zoroasztriánusok, illetve a kaka'- és shabak-vallás követői.[37] Irak több részéhez képest az eltérő vallásúak együttélése jóval harmonikusabb.

Gazdaság[szerkesztés]

Kirkuk–Ceyhan olajvezeték, amin a kurd olajexport folyik

Iraki Kurdisztán gazdaságát az olajipar dominálja, de a mezőgazdaság és a szolgáltatások szerepe is számottevő. A relatív belső stabilitás következtében számottevő turizmussal is rendelkezik.[38]

A 2014-től felére visszaeső olajár komoly gazdasági válságot okozott a kurdisztáni gazdaságban.[39] További problémát jelent, hogy kurd regionális kormánynak elvben csak a bagdadi kormány hozzájárulásával szabadna olajat exportálnia (erre csak Törökország felé van lehetőség, ahova csővezetéken keresztül napi 600 000 hordónyi olajt küld), de ezt gyakran nem tartja be, így viszont olaját kénytelen kevesebb profittal értékesíteni. Számos olajipari vállalat folytat kutatást és kitermelést kurd területeken, köztük a Chevron, az Exxon Mobil, a Total és a MOL is. [40] Becslések szerint Iraki Kurdisztán olajtartaléka 45 milliárd hordó, a teljes iraki olajvagyon negyede. A központi kormány és Kurdisztán közötti vitatott területek szintén olajban gazdagok, tovább nehezítve a két fél megegyezését.[41]

Szulejmánnija reptere 2007-ben

A kurdisztáni mezőgazdaság évezredes hagyományokra tekint vissza. A csapadékosabb éghajlat és a termékeny talaj ma is jó feltételeket biztosít a növénytermesztésnek és az állattartásnak. Kurdisztánban található Irak erdőterületének nagyobb része is.[42]

Iraki Kurdisztán számottevő turizmussal rendelkezik. Az Európai Unió állampolgárai vízummentesen utazhatnak területére.[43] A térség két nemzetközi reptere Erbilben és Szulejmánijjában található, napi kapcsolatot biztosítva közel-keleti és európai városokkal. A régió turizmusát az Iszlám Állam általi fenyegetettség megtépázta.

Kultúra[szerkesztés]

Iraki Kurdisztán sokszínű kultúrával rendelkezik. A tradicionális társadalmak mellett jelen van a modern kultúra is. A szoráni és kurmandzsi nyelvjárások számottevő irodalommal rendelkeznek. Létezik kurd pop zene is.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://cabinet.gov.krd/a/d.aspx?l=12&s=03010500&r=142&a=18694&s=010000
  2. http://hvg.hu/vilag/20170915_kurdisztan_irak
  3. https://www.theguardian.com/world/2017/jun/24/kurds-see-historic-chance-advance-cause-ruins-islamic-state
  4. http://index.hu/kulfold/2017/10/19/kozel_szazezren_menekultek_el_az_iraki_hadero_miatt/
  5. http://bot.gov.krd/about-kurdistan/geography-geology
  6. Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub (1998). ISBN 9632085078
  7. K. Schippmann, ASSYRIA, Encyclopedia Iranica
  8. Martin van Bruinessen, "The ethnic identity of the Kurds," in: Ethnic groups in the Republic of Turkey,
  9. D. N. MacKenzie (1961). "The Origins of Kurdish". Transactions of the Philological Society: 68–86.
  10. Shoup, 159. o.
  11. Minorsky (1953), p. 138.
  12. http://www.iranicaonline.org/articles/baban-2
  13. A törökök Trianonja (magyar nyelven). mult-kor.hu
  14. "Libcom History of Iraq 1904-2003". Libcom.org. Retrieved 2010-12-28.
  15. https://www.ncas.rutgers.edu/center-study-genocide-conflict-resolution-and-human-rights/al-anfal-and-genocide-iraqi-kurds-1988
  16. http://bot.gov.krd/about-kurdistan/history
  17. http://news.bbc.co.uk/2/hi/events/crisis_in_the_gulf/forces_and_firepower/244364.stm
  18. http://bot.gov.krd/about-kurdistan/history
  19. http://magyarnarancs.hu/kulpol/eros-a-belso-rivalizalas-97863
  20. http://bot.gov.krd/about-kurdistan/history
  21. https://www.reuters.com/article/us-mideast-crisis-kurds-referendum-kirku/kirkuk-shaping-up-as-flashpoint-ahead-of-kurdistan-independence-vote-idUSKCN1BV0FC
  22. Polgárháborúhoz vezethet a kurd függetlenség
  23. Kurdisztán valóban kikiáltja függetlenségét
  24. http://magyarnarancs.hu/kulpol/eros-a-belso-rivalizalas-97863
  25. http://www.mepc.org/iraqi-kurdistan-and-turkey-temporary-marriage
  26. Nicholas Watt. "UK prepares to supply arms directly to Kurdish forces fighting Isis". the Guardian. Retrieved 23 October 2014.
  27. Mohammed, Zhyar (3 December 2015). "A paper province: Halabja, symbol of Iraqi suffering, waits for its new beginning". Niqash. MiCT. Retrieved 13 August 2016.
  28. IDP FACTSHEET: ERBIL CITY ReliefWeb - United Nations humanitarian information portal. Retrieved 22 August 2014.
  29. http://www.citypopulation.de/Iraq.html
  30. "Archived copy". Archived from the original on 2014-07-22. Retrieved 2014-07-28.
  31. https://www.hrw.org/reports/2004/iraq0804/4.htm
  32. http://dayan.org/content/jerusalem-kurds-kirkuk-and-kurdish-strategy-independence
  33. http://www.al-monitor.com/pulse/originals/2013/06/kurdistan-region-abnormal-population-growth.html
  34. https://www.nyest.hu/hirek/egy-30-millios-nemzet-orszag-nelkul-a-kurdok
  35. McDowall, David (1997). A Modern History of the Kurds. Bloomsbury, London: I.B. Tauris. p. 10.
  36. http://www.hum.uu.nl/medewerkers/m.vanbruinessen/publications/Bruinessen_Religion_in_Kurdistan.pdf
  37. http://www.globoport.hu/7733/veszelyeztetett-etnikai-es-vallasi-csoportok-irakban/
  38. http://www.kurdistaninvestment.org/economy.html
  39. http://www.reuters.com/article/us-mideast-crisis-iraq-protests/protests-intensify-in-iraqi-kurdistan-amid-economic-crisis-idUSKCN0VI11X
  40. http://www.kurdistan24.net/en/economy/2bbb0374-9df1-4596-bd9c-9a00393ce1c1
  41. http://www.ma.hu/uzlet/216475/Fuggetlenseget_erhet_a_kurdok_olaja
  42. http://www.kurdistaninvestment.org/agriculture.html
  43. http://www.al-monitor.com/pulse/originals/2016/01/iraq-krg-tourism-numbers-dropping-is-conflict.html

Források[szerkesztés]

  • Shoup III, John A.. Ethnic Groups of Africa and the Middle East: An Encyclopedia. ABC-CLIO. (2011. október 17.). ISBN 978-1-59884-363-7