Olajfa (politikai párt)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
L'Ulivo (Az Olajfa)
Adatok
Elnök Romano Prodi

Alapítva 1995
Feloszlatva 2007
Utódpárt Demokrata Párt
Székház Piazza Santi Apostoli 73, Róma, Olaszország

Ideológia Szociáldemokrácia, Kereszténydemokrácia, Reformizmus, Európapártiság, Demokratikus szocializmus
Weboldala

Az Olajfa (olaszul: L'Ulivo) egy olaszországi baloldali pártszövetség, amely 1995–2007 között az olasz baloldal vezetője volt. A párt utódja a 2007. október 14-én alapított Demokrata Párt, amely logójába belerakta a pártszövetség olajfa szimbólumát, vele folytonosságot vállalva.

A pártszövetség, szociáldemokrata, kereszténydemokrata, liberális-demokrata ideológiákat követi és ezeket a pártokat tömöríti. A pártszövetség 1995–96-ban Lamberto Dini szakértői, technokrata kormányával, majd 19962001 között – Romano Prodi, Massimo D'Alema két kormánya és Giuliano Amato második kormányával öt évig, 2006 és 2008 között a második Prodi-kormánnyal – volt hatalmon.

A koalíció[szerkesztés]

Születése[szerkesztés]

Az 1990-es évek elején radikális, földrengésszerű változások mentek végbe a belpolitikában: A Tangentopoli-ügy miatt elbuktak az olyan történelmi pártok, mint az Olasz Kereszténydemokrata Párt, Olasz Kommunista Párt és Olasz Szocialista Párt. Az 1994-es olaszországi parlamenti választásokon győzelmet aratott Silvio Berlusconi vezette konzervatív-liberális koalíció. Berlusconi kormánya azonban 1994. december 22-én lemondott, miután koalíciós partnere az Északi Liga nem szavazta meg a nyugdíjreformot és átpártolt az ellenzékhez.[1] 1995 januárjától Lamberto Dini lett a miniszterelnök egy szakértői kormány vezetőjeként. Ez a kormány a Haladók Szövetsége, Olasz Néppárt és az Északi Liga pártok koalíciójából állt össze.

A centrista pártok nagy része egyre inkább a baloldal reformszárnyához közeledett (mint az AD, Hálózat, Dini Listája, Olasz Néppárt) ezzel létrejött a balközép választási szövetség, a balközép ezután szövetségre lépett mérsékelt baloldali és demokrata pártokkal (mint: Szocialista Újjászületés, Zöldek, Keresztényszociálisok, PDS). Ebből a koalícióból jött létre az Olajfa. Vezetője az IRI (Ipari Újjáépítés Intézete) volt elnöke és az Andreotti-kormány iparügyi minisztere, Romano Prodi lett.

Az 1996-os választásokra Olaszország történelmében először összejött egy szocialista, szociáldemokrata, kereszténydemokrata, liberális, posztkommunista és zöld ideológiákon alapuló koalíció.

A választásokon a koalíció 43,39%-os eredménnyel legyőzte a Silvio Berlusconi vezette jobbközép koalíciót. Az Olajfa mind az Alsóházban, mind a Szenátusban többséget szerzett.

Az Első Prodi-kormány, D'Alema két kormánya és a második Amato-kormány[szerkesztés]

A kormány legfőbb intézkedései voltak a bürokrácia csökkentése, a gazdaság liberalizálása állami cégek eladásával. Az ország gazdaságának fejlesztése abból a célból, hogy az euróhoz való csatlakozásra az ország megfeleljen a kritériumoknak. Prodi 1998-ban mondott le, miután bizalmatlansági indítványt nyújtottak be ellene.

Massimo D'Alema követte a kormányfők sorában, aki enyhített Prodi szigorú a maastrichti kritériumoknak megfelelő politikáján, ami a koalíción belül felháborodást okozott, a 2000-es választásokon súlyos vereséget szenvedtek. Ezt követően D'Alema lemondott. Romano Prodi 1999-től 2006-ig az Európai Bizottság elnöke lett.

Giulio Amato visszatért Prodi szigorú költségvetési politikájához, azonban a növekvő munkanélküliség és az olasz gazdaság visszaesése miatt elbukott a baloldali koaílció a 2001-es választásokon.

Választási eredmények[szerkesztés]

Szavazatok % Mandátumok száma Megjegyzés
1996 Alsóházi többség 15.747.455 42,2 247 (1)
Szenátus 13.013.275 39,9 152
2001 Alsóházi többség 16.288.228 43,7 189 (2)
Szenátus 13.106.860 38,7 125

Irodalom[szerkesztés]

  • Mani pulite. La vera storia. Da Mario Chiesa a Silvio Berlusconi (Gianni Barbacetto, Peter Gomez és Marco Travaglio, 2002, Editori Riuniti, ISBN 8835952417) 487–488. és 580-598. o.
  • Intoccabili. Perché la mafia è al potere. Dai processi Andreotti, Dell'Utri & C. alla normalizzazione. Le verità occultate sui complici di Cosa Nostra nella politica e nello Stato. Paolo Sylos Labini bevezetőjével. (Saverio Lodato és Marco Travaglio, 2005, BUR Biblioteca Universale Rizzoli, ISBN 8817005371), 120–128. o.
  • Romano Prodi, Governare l'Italia. Manifesto per il cambiamento, 1995, MicroMega ISBN 8879891537.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a L'Ulivo című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  1. Gianluca Luzi, Berlusconi, 225 giorni e poi l'addio, in La Repubblica, 21 dicembre 1994, p. 2. URL consultato il 25 maggio 2010.