Budapest főpolgármestere

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Budapest főpolgármestere a Budapest Fővárosnak a város lakossága által választott első számú vezetője, az önkormányzat hivatalának – a Főpolgármesteri Hivatalnak – irányítója 1990 óta.

1873 és 1945 között a főpolgármester a kormány képviselőjeként állt a fővárosi törvényhatóság (önkormányzat) élén, a vármegyékhez és a vidéki törvényhatósági jogú városokhoz kinevezett főispánokhoz hasonlóan. A fővárosi törvényhatóság első tisztviselője Budapest polgármestere volt.

A tisztség története 1873 és 1945 között[szerkesztés]

Budapest főpolgármestere a főváros közigazgatásában hasonló hatáskört töltött be, mint a főispánok a vidéki törvényhatósági jogú városok tekintetében, tehát a kormány képviselője volt, és mint ilyen ellenőrzési joggal és közvetlen befolyással rendelkezett a városi önkormányzat fölött a város területére és lakosságára vonatkozó közigazgatási ügyekben. Emellett ő volt a városi önkormányzat legfontosabb testületeinek, így a törvényhatósági bizottságnak és a közigazgatási bizottságnak az elnöke is, és kinevezési és fegyelmi jogkört gyakorolt a város számos fontos tisztviselője felett. A város gyakorlati vezetését ugyanakkor nem ő, hanem Budapest polgármestere látta el, aki a törvényhatóság első tisztviselője volt.

A főpolgármestert eredetileg a király által a belügyminiszter előterjesztésére kijelölt három egyén közül a fő- és székváros törvényhatósági közgyűlése hat évre választotta. Állásának és hatáskörének általános szabályait az 1872. évi XXXVI. törvénycikk foglalta magában. 1930-tól a főpolgármestert a kormányzó nevezte ki és tetszés szerint el is mozdíthatta, egészen a nyilas hatalomátvételig. 1944. november 8-án, Szálasi Ferenc Mohay Gyulát nevezte ki főpolgármesternek, aki 1945. február 13-ig, Budapest elestéig töltötte be a tisztséget.

A tisztség a közigazgatási és önkormányzati rendszer átszervezésével 1945-ben megszűnt, szerepét részben a törvényhatósági bizottság által választott elnök vette át a tanácsrendszer bevezetéséig (1950). A törvényhatósági bizottság elnöke 1945-48 között (köztársasági elnökké választásáig) Szakasits Árpád volt, majd Köböl József.

A főpolgármesteri tisztség 1990-től[szerkesztés]

A rendszerváltás után újra bevezették a főpolgármesteri tisztséget. Azóta azonban a főváros élén csak a főpolgármester áll, polgármesternek viszont a kerületek választott vezetőit nevezik.

A főpolgármesteri tisztség tartalmát tekintve tulajdonképpen közelebb áll a korábbi polgármesteréhez, amennyiben az önkormányzat első számú választott tisztségviselője és az önkormányzat hivatalának – a Főpolgármesteri Hivatalnak – irányítója, azonban magába olvasztotta az 1945 előtti főpolgármesteri tisztség önkormányzati elemeit is, így a főpolgármester a Fővárosi Közgyűlés elnöke és vezeti annak üléseit.

Ahogyan a Fővárosi Közgyűlés nincs a kerületi önkormányzatok fölé rendelve, ugyanúgy a főpolgármester sem felettese a kerületi polgármestereknek.

A főpolgármesteri tisztséget 1990-től 2010-ig Demszky Gábor töltötte be, öt egymást követő alkalommal választották meg. Utóda 2010-től Tarlós István lett.

Főpolgármester-választások 1990-től[szerkesztés]

Budapest főpolgármesterét 1990-ben a Fővárosi Közgyűlés választotta tagjai sorából, 1994-től kezdve a város választópolgárai közvetlenül választják. A választás szabályai azóta lényegében változatlanok, a választáson résztvevők számától függetlenül az a jelölt lesz a megválasztott, aki a legtöbb szavazatot kapja. A jelöléshez szükséges ajánlások száma 1994 és 2010 között a főváros választópolgárainak legalább 0,5%-a volt, 2010-től azonban 2%-nyi ajánlás szükséges.

1990[szerkesztés]

A főpolgármestert 1990-ben még a 88 tagú Fővárosi Közgyűlés választotta meg. (A választók közvetlenül a Fővárosi Közgyűlés háromnegyedének összetételéről döntöttek, a további 22 tagot a kerületi képviselő-testületek delegálták, kerületenként egyet.) Ennek ellenére öt párt is megnevezett főpolgármester-jelöltet, akik a következők voltak: Demszky Gábor (SZDSZ), Barsiné Pataky Etelka (MDF), Ungár Klára (Fidesz), Rácz Sándor (FKGP) és Borbély Endre (MSZDP). E pártok fővárosi kampányukat is jelöltjükre építették. A közgyűlésbe végül bejutott pártok közül az MSZP nem nevezte meg jelöltjét.

Az első szabad önkormányzati választások nagyfokú érdektelenségben zajlottak, Budapesten az első fordulóban a választók 37,4%-a, míg a második fordulóban mindössze 34,9%-a vett részt. Az alacsony részvétel miatt az első forduló teljes egészében érvénytelen lett, ugyanis az érvényesség feltétele legalább 40%-os részvétel volt.

A második forduló eredményei alapján a Szabad Demokraták Szövetsége 25 mandátumot (34,68%), a Magyar Demokrata Fórum 20 mandátumot (27,35%), a Fiatal Demokraták Szövetsége 13 mandátumot (18,16%), a Magyar Szocialista Párt 5 mandátumot (7,25%), míg a Kereszténydemokrata Néppárt 3 mandátumot (4,95%) szerzett a listán kiosztott 66-ból. A kerületi delegáltak nagy része az SZDSZ és a FIDESZ megállapodásai alapján e két pártból került ki, így együtt biztos többséggel rendelkeztek a testületben. A két párt a főpolgármester személyéről is megegyezett, így a közgyűlés Demszky Gábort választotta Budapest 1945 utáni első főpolgármesterévé.

1994[szerkesztés]

1994. szeptember 30-án az MSZP–SZDSZ-koalíció – kétharmados parlamenti többségére támaszkodva – módosította az önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásáról szóló törvényt (1994. évi LXII. törvény). A módosítások nyomán egyfordulóssá vált az önkormányzati választás, a polgármestereket – beleértve Budapest főpolgármesterét is – azóta közvetlenül választják.

Jelölt neve Jelölő szerv. Szavazatok száma Szavazatok aránya
Demszky Gábor Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) 215 374 36,28%
Latorcai János Fidesz, MDF, KDNP 168 731 28,42%
Baráth Etele Magyar Szocialista Párt (MSZP) 155 365 26,17%
Szabó János FKGP-MIÉP 33 651 5,66%
Kollát Pál Munkáspárt (MP) 12 767 2,15%
Magyar György Köztársaság Párt-Vállalkozók Pártja (KP-VP) 7 706 1,29%
Összesen 593 5941 100%

1Csak az érvényes szavazatok száma (jelölteknél szintén) – érvénytelen szavazatok száma: 6 888[1]

1998[szerkesztés]

Jelölt neve Jelölő szerv. Szavazatok száma Szavazatok aránya
Demszky Gábor Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) 373 969 58,22%
Latorcai János Fidesz, MDF, MDNP, FKGP 250 335 38,97%
Kollát Pál Munkáspárt (MP) 18 008 2,80%
Összesen 642 3121 100%

1Csak az érvényes szavazatok száma (jelölteknél szintén) – érvénytelen szavazatok száma: 9 527[2]

2002[szerkesztés]

Jelölt neve Jelölő szerv. Szavazatok száma Szavazatok aránya
Demszky Gábor Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) 348 534 46,70%
Schmitt Pál Független (Fidesz-támogatással) 267 563 35,85%
Gy. Németh Erzsébet Magyar Szocialista Párt (MSZP) 98 289 13,17%
Csurka István Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) 24 341 3,26%
Droppa György Összefogás Magyarországért Centrum (Centrum) 4 404 0,59%
Karacs Lajosné Munkáspárt (MP) 3 121 0,42%
Összesen 746 2521 100%

1Csak az érvényes szavazatok száma (jelölteknél szintén) – érvénytelen szavazatok száma: 7 502[3]

2006[szerkesztés]

Jelölt neve Jelölő szerv. Szavazatok száma Szavazatok aránya
Demszky Gábor Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) – Magyar Szocialista Párt (MSZP) 362 289 46,86%
Tarlós István Független (Fidesz–KDNP-támogatással) 349 412 45,20%
Katona Kálmán Magyar Demokrata Fórum (MDF) 46 367 6,00%
Zsinka László Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) 10 791 1,40%
Székely Péter Magyar Munkáspárt (MP) 4 212 0,54%
Összesen 773 0711 100%

1Csak az érvényes szavazatok száma (jelölteknél szintén). Érvénytelen szavazatok száma: 10 579[4]

2010[szerkesztés]

Jelölt neve Jelölő szerv. Szavazatok száma Szavazatok aránya
Tarlós István FideszKereszténydemokrata Néppárt (KDNP) 321 908 53,37%
Horváth Csaba Magyar Szocialista Párt (MSZP) 177 783 29,47%
Jávor Benedek Lehet Más a Politika (LMP) 59 638 9,89%
Staudt Gábor Jobbik Magyarországért Mozgalom 43 839 7,27%
Összesen 603 1681 100%

1Csak az érvényes szavazatok száma (jelölteknél szintén). Érvénytelen szavazatok száma: 7 796[5]

2014[szerkesztés]

Tarlós István
Jelölt neve Jelölő szerv. Szavazatok száma Szavazatok aránya
Tarlós István Fidesz-KDNP 290 675 49,06%
Bokros Lajos MoMa (a DK, az Együtt és a budapesti MSZP támogatásával) 213 550 36,04%
Staudt Gábor Jobbik 42 093 7,1%
Csárdi Antal LMP 33 689 5,69%
Bodnár Zoltán MLP 12 461 2,1%
Összesen 592 4681 100%

1Csak az érvényes szavazatok száma (jelölteknél szintén). Érvénytelen szavazatok száma: 11 563[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]