François Hollande

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
François Hollande
Hollande a 2012-es elnöki kampány idején
Hollande a 2012-es elnöki kampány idején
Franciaország 24. elnöke
Andorra társhercege
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2012. május 15.
Előd Nicolas Sarkozy

Született 1954. augusztus 12. (61 éves)
Franciaország Rouen, Franciaország
Párt Szocialista Párt (Franciaország)

Szülei Nicole Tribert
Georges Hollande
Házastársa Valérie Trierweiler (élettárs)
Élettárs
Gyermekei
  • Julien Hollande
  • Flora Hollande
  • Thomas Hollande
  • Clémence Hollande
Foglalkozás
  • politikus
  • rendőrbíró
  • ügyvéd
  • közgazdász
Iskolái
  • Panthéon-Assas University
  • Sciences Po
  • HEC Paris
  • École nationale d'administration
  • Jean-Baptiste-de-La-Salle de Rouen School
  • Lycée Pasteur
Vallás katolicizmus

Díjak
  • Fehér Sas-rend (2012. november 16.)
  • Grand Cross of the Légion d'honneur‎ (2012. május 15.)
  • Grand Cross of the National Order of Merit (2012. május 15.)
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic (2012. november 15.)
  • Félix Houphouët-Boigny Peace Prize (2013)
  • Grand Officer of the National Order of Quebec (2014)
  • Ordre de la Gloire
  • Grand Cordon of the Supreme Order of the Chrysanthemum
  • Order of the Sun (2012. november 12.)

François Hollande aláírása
François Hollande aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz François Hollande témájú médiaállományokat.

François Gérard Georges Nicolas Hollande (Rouen, 1954. augusztus 12.) francia politikus, a francia Szocialista Párt elnöke 1997 és 2008 között, Nicolas Sarkozy fő kihívója a 2012-es franciaországi elnökválasztáson. 2012. május 6-án a szavazatok 51,67%-ával megválasztották Franciaország köztársasági elnökévé.[1]

A francia Nemzetgyűlésben (parlament) Corrèze (megye) első választókerületének képviselője volt 1997 óta (1988 és 2003 között már betöltötte ezt a pozíciót). 2001 és 2008 között Tulle polgármestere volt. Corrèze (megye) közgyűlésének elnöke volt 2008 óta. 2011 októberében belső pártválasztás nyomán lett a francia Szocialista Párt és egyúttal a Baloldali Radikális Párt elnökjelöltje a 2012-es francia köztársaságielnök-választásra.

Élete és pályafutása[szerkesztés]

Felső-normandiai középosztálybeli családba született. Anyja, Nicole Frédérique Marguerite Tribert, szociális munkás volt, apja fül-orr-gégész orvos, aki egyszer egy helyi választáson szélsőjobb színekben indult. Családneve valószínűleg kálvinista ősöktől származik, akik Hollandiából kerülhettek Normandiába a 16. században.

Felsőfokú tanulmányait az egyik legmagasabb presztizsű francia oktatási intézményben, az École nationale d'administrationban (ENA) végezte, ahol 1980-ban kapott diplomát. Már diákként részt vett François Mitterrand 1974-es (sikertelen) elnökválasztási kampányában. Öt évvel később belépett a francia szocialista pártba. Jacques Attali, Mitterrand egyik vezető tanácsadója felfigyelt rá, és 1981-ben elindította a képviselőválasztáson Corrèze megyében a későbbi köztársasági elnök, Jacques Chirac ellenében, de vereséget szenvedett; 1983-ban azonban már megválasztották itt képviselőnek. Az 1993-as választásokon, az általános jobboldali előretörés idején azonban elvesztette képviselői helyét.

A Szocialista Párt vezetője[szerkesztés]

Hollande Ségolène Royallal a 2007-es francia választásokon
Valérie Trierweiler 2012-ben

1997-ben újra indult választókerületében és ismét képviselő lett. A Szocialista Párt megnyerte a választásokat, és vezetője, Lionel Jospin miniszterelnök lett. Hollande, aki addig a párt szóvivője volt, átvette a párt vezetését első titkári rangban és 11 évig töltötte be ezt a posztot. 2001-ben megválasztották Tulle, Corrèze megye székhelye polgármesterének is.

Jospin sokkoló vereséget szenvedett a 2002-es francia elnökválasztáson, a második fordulóba sem jutott be, ezért visszavonult. Ekkortól Hollande lett a párt legismertebb vezető személyisége. A 2003-as dijoni pártkongresszuson, megszerezte a párt vezető személyiségeinek támogatását és újraválasztották a tőle balra álló frakciók jelöltjeivel szemben. A 2004-es parlamenti választásokon a szocialisták vezetésével nagy sikert arattak, ezért szó volt arról, hogy a 2007-es elnökválasztásokon is indul. Ebben az időben azonban az országot még megosztotta az európai alkotmányról szóló 2005-ös népszavazás. Hollande az „igen” pártján állt, a népszavazáson azonban a nemek győztek. Bár a párt vezető posztjára újraválasztották, tekintélye csökkenni kezdett. Végül élettársa, Ségolène Royal indult a köztársasági elnöki székért (de veszített Nicolas Sarkozyvel szemben). Hollande sok kritikát kapott a párt rossz szereplése miatt a 2007-es nemzetgyűlési választásokon, ezért nem indult újra a párt vezetéséért, hanem Bertrand Delanoet, Párizs polgármesterét támogatta ebben. A párt első titkára végül Martine Aubry lett 2008-tól.

Hollande 2008-tól a Corrèze megyei közgyűlés elnöke lett. Ebben a minőségében támogatta Jean Boutier francia történész javaslatát az első európai helytörténeti díj, az Etienne Baluze-díj létrehozására. Az első ilyen díjat ő adta át Beatrice Palmero olasz történésznek.

2011 márciusában bejelentette, versenybe lép pártja elnökjelöltségéért a 2012-es franciaországi elnökválasztásra. A Szocialista Párt és a Baloldali Radikális Párt által szervezett közös előválasztás kampányában eleinte jelentős hátrányban volt Dominique Strauss-Kahnnal, az IMF elnökével szemben a belső közvéleménykutatásokon, de utóbbi szex-botrányai után az élre került. Az előválasztások első fordulójában az élen végzett, de nem kapott 50%-ot; a második fordulóban, 2011. októberében 56%-kal győzött Martine Aubry 43%-ával szemben.

2012 januárjában közzétette elnökválasztási programját 60 konkrét javaslattal, köztük szerepel a nagyvállalatok, bankok és a gazdagok fokozottabb adóztatása, 60 000 pedagógus-állás létrehozása, a nyugdíjkorhatár leszállítása 62-ről 60 évre, a fiatalok foglalkoztatásának támogatása, az ipari beruházások ösztönzése, házasodási és örökbefogadási jogok az egynemű párok számára, a francia csapatok kivonása Afganisztánból még 2012-ben.[2][3]

Magánélete[szerkesztés]

Több mint harminc évig volt élettársa Ségolène Royal, ugyancsak szocialista politikusnak, akivel négy közös gyermekük van. 2007 júniusában a pár bejelentette szétválását.[4] Néhány hónappal később nyilvánosságra került Hollande és Valérie Trierweiler újságírónő kapcsolata.

Számos politikai, politikatudományi kötetet és tanulmányt publikált.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. François Hollande nyerte a francia elnökválasztást
  2. Erlanger, Steven. „Sarkozy’s Main Rival Offers Proposals for Lifting France’s Economy”, 2012. január 26. (Hozzáférés ideje: 2012. február 18.) 
  3. Presidential program – François Hollande. (Hozzáférés: 2012. február 18.)
  4. Sciolino, Elaine. „French Socialists’ First Couple Disclose a Parting of Ways”, 2007. június 19., A3. oldal (Hozzáférés ideje: 2010. december 4.) 

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a François Hollande című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.


Elődje:
Nicolas Sarkozy
A Francia Köztársaság elnöke
2012 –
A Francia Köztársaság elnökének címere
Utódja:
hivatalban