Jean-Marc Ayrault

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jean-Marc Ayrault
Franciaország miniszterelnöke
Hivatali idő
2012. május 15. – 2014. március 31.
ElődFrançois Fillon
UtódManuel Valls
Nantes polgármestere
Hivatali idő
1989. március 18. – 2012. június 12.
ElődMichel Chauty
UtódPatrick Rimbert
Saint-Herblain polgármestere
Hivatali idő
1977. március 14. – 1989. március 12.
ElődMichel Chauty
UtódCharles Gautier
Született1950. január 25. (74 éves)
Maulévrier, Franciaország
PártSzocialista Párt
HázastársaBrigitte Terrien
Foglalkozástanár
Iskolái
  • University of Nantes
  • würzburgi Julius-Maximilian egyetem
Valláskatolikus
Díjak
  • Francia Köztársaság Nemzeti Érdemrendjének nagykeresztje
  • Az Olasz Köztársaság Nagykeresztjének Lovagja
  • Grand Cordon of the Order of the Rising Sun (2017)
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-Marc Ayrault témájú médiaállományokat.

Jean-Marc Ayrault (Maulévrier, 1950. január 25. –[1]) francia politikus, 2012. május 15. és 2014. március 31. között az Ötödik Francia Köztársaság 20. miniszterelnöke volt. Ezt megelőzően Nantes polgármestere 1989 és 2012 között, illetve a Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezetője volt a francia képviselőházban 1997 és 2012 között. 2016. február 11-én külügyminiszterré nevezték ki Manuel Valls 2. kormányában.

Fiatalkora, tanulmányai[szerkesztés]

1950. január 25-én született a Maine-et-Loire départementben található Maulévrier településen.[1] Szülei Joseph Ayrault[2] (1921–2010) mezőgazdasági munkás, aki később a helyi textilgyárban dolgozott, majd a gyár egyik vezetője lett, illetve Georgette Uzenot (Nantes, 1928) varrónő, később háztartásbeli.

Jean-Marc a helyi Szt. Józsefről elnevezett katolikus iskolába járt, majd 1961-1968 között a choleti Colbert középiskolában tanult.[3] ezt követően a nantesi egyetem német szakán tanult, 1969-1970-ben pedig egy félévet Németországban töltött, a würzburgi egyetemen. 1971-ben szerezte diplomáját német szakon, majd 1972-ben tanári képesítést (Certificat d'aptitude au professorat de l'enseignement du second degré, CAPES) szerzett.[4] Véglegesítése előtt egy évet a Rezé-i Trocardière Salvador Allende iskolában töltött, mielőtt kinevezték a Saint-Herblain-i Angevinière gimnázium professzorává 1973-ban.

1976-ban felmentést kapott a kötelező katonai szolgálat alól. Miután megválasztották Saint-Herblain polgármesterének, csak részidős tanári állást tudott vállalni.

1971 szeptemberében vette feleségül Brigitte Terrien-t[5] Házasságukból két lánygyermek született, Ysabelle (1974) és Élise (1977). Utóbbi újságíró, a Canal+ csatorna munkatársa.[6] Jean-Marc Ayrault-nak három unokája van.[7]

Politikai pályafutása[szerkesztés]

Jean-Marc Ayrault és felesége 2011-ben, a nantes-i Szépművészeti Múzeumnál

Kezdetek[szerkesztés]

Tizenéves korában tagja lett a "Keresztény fiatalok vidéki mozgalmának" (Mouvement rural de la jeunesse chrétienne), először Choletban, majd nantes-i egyetemi évei alatt. Ayrault politikai nézeteinek kialakulásában jelentős szerepet játszott ez a mozgalom, amelyet – elsősorban az 1966 – 1968 közötti években – a vallás felszabadító szerepéről vallott nézetek, illetve amely magáévá tette a marxizmus egyes elemeit a társadalomkritikája kialakítása során.[8]

1970-ben lépett ki a mozgalomból, amikor elkezdett vonzódni a szocializmus, illetve a francia Szocialista Párt (Parti Socialiste, PS) felé. Családjával együtt elköltöztek Saint Herblain-ból Sillon de Bretagne-ba (ahol egészen 1989-ig lakott, amikor megválasztották Nantes polgármesterének).[9]

1971-ben Nantesben találkozott egyik első politikai mentorával, Bernard Hazo-val.[10] A fiatal szocialistákkal töltött idő után 1972-ben belépett a Saint Herblain-i szocialista alapszervezetbe, ahol igen hamar helyettes titkára, majd 1974-ben titkára lett a pártnak. Az alapszervezet tagsága 1972 – 1977 között húsz körüliről több százra nőtt.

Saint-Herblain polgármestereként[szerkesztés]

Az 1976-os helyi önkormányzati választások során Ayrault-ot képviselőnek választották Saint-Herblain-Indre kantonban. Egészen 1982-ig maradt a département tanácsában.

Az 1977-es választásokon Michel Chauty-val szemben indult Saint-Herblain-ban a polgármesteri választásokon és a szavazatok 56%-át elnyerve Franciaország egyik legfiatalabb polgármestere lett.[11] Helyettese, majd 1989-től utóda Charles Gautier volt.

Az 1978-ban a szocialisták Alain Chénard előtt akarták indítani az országos választásokon, de François Mitterrand közbeavatkozott és Ayrault visszautasította, ogy Chénard helyettese legyen.

1979-ben a szocialisták metz-i konferenciáján beválasztották a párt központi bizottságába (comité directeur), majd 1981-ben a párt országos végrehajtó bizottságának lett tagja.

Nantes polgármestereként[szerkesztés]

Jean-Marc Ayrault Nantes polgármestereként a rabszolgaság eltörlésének emlékműve előtt, 2012. március 23.

1989-ben Nantes korábbi polgármestere, Michel Chauty (RPR) nem indult a választásokon. A szocialisták 1988 decemberében hivatalosan is Ayrault-ot jelölték a polgármesteri posztra. A választási kampány során maga Mitterrand elnök is ellátogatott Saint-Herblain-ba 1989 februárjában, illetve Nantes-ban az akkori miniszterelnök, Michel Rocard és Jacques Chirac támogatták Ayrault kampányát. 1989. március 12-én a szavazatok 50,15%-ával az első körben megválasztották a város polgármesterének a jobboldalt képviselő Daniel Augereau-val szemben. Ayrault-ot 1995-ben, 2001-ben és 2008-ban is újraválasztották.[12]

Bár Nantes reneszánsz-át főleg az elődei által kivitelezett vagy jóváhagyott építkezések indították be (pl. a villamoshálózat, a kongresszusi központ, az Atlanpole, a helyi TGV vonal), Ayrault nevéhez fűződik számos jelentős kulturális rendezvény beindítása, mint pl. a Royal de luxe színházi társulat támogatása (1989), a Le Lieu unique országos jelentőségűvé kinőtt kulturális központ (2000), a La Folle Journée klasszikus zenei fesztivál beindítása (1995), illetve a Festival des trois continents filmfesztivál támmogatása.

Ayrault polgármestersége alatt került sor a városközpont modernizálására és rendbetételére, fejlődött a tömegközlekedés (a villamos mellett külön buszsávokat hoztak létre, illetve kiépítették a Bicloo kerékpármegosztó hálózatot). A projekt 2000-es újraindítása után azonban védelmébe vette a Notre-Dame des Landes közelében megépítendő repülőtér tervét,[13] amit sokan csak Ayraultport-nak csúfolnak.[14]

A nemzetgyűlésben a Tibet kérdésével foglalkozó képviselőcsoport tagjaként,[15] Jean-Marc Ayrault 2008. augusztus 18-án a nantes-i polgármesteri hivatalban fogadta a Dalai lámát.[16] Rokonszenvének azzal is tanúságot adott, hogy 2008 márciusában a tibeti zászló színeivel burkolták be a polgármesteri hivatal épületét, amikor zavargások törtek ki Tibetben.

1997-ben az affaire Omnic néven ismert ügy következményeként hat hónapos, felfüggesztett börtönbüntetésre és 30 000 frankos büntetésre ítélték,[17] jogtalan előny nyújtása miatt.[18] Az ügy lényege, hogy a város Nantes Passion című újság nyomtatási szerződését a PS-hez közel álló üzletember, Daniel Nedzela nyerte meg. A szerződést az Omnic nevű egyesület kötötte Nedzela-val, az egyesület működését a városi önkormányzat 1994-ig évente 6 000 000 frankkal támogatta. Az ítélet ellen Ayrault nem fellebbezett.[19][20]

Az ügy és az Ayrault-t elmarasztaló ítélet természetesen a 2012-es elnökválasztási kampány során is előkerült, amikor felmerült, hogy Ayrault lesz François Hollande elnöksége alatt a miniszterelnök.[21] Azonban 2008-ban a büntetés elévült és Ayrault a francia jogrenszer alapján tiszta lappal léphetett ki a politikai porondra.[22]

Nemzetgyűlési képviselőként[szerkesztés]

Jean-Marc Ayrault a francia képviselőházban 2007 decemberében

Az 1986-os országgyűlési választások során a PS színeiben megválasztották a Loire-Atlantique département harmadik választókörzete képviselőjének. 1997-ben lett a képviselőházi szocialista frakció elnöke. Ebben az tisztségében az egyetlen kudarca 1998-ban a Pacte civil de solidarité (rövidítve Pacs vagy PACS) törvényjavaslat[23] szavazása során következett be, amikor nem volt jelen elegendő számú szocialista képviselő, hogy megszavazzák a törvényjavaslatot. A PACS-ot végül 1999-ben tűzték ismét napirendre és fogadták el a Jospin-kormány alatt.

A 2007-es elnökválasztási kampány előtt Ségolène Royal-t támogatta a szocialista jelöltségért folytatott versenyben.

A 2007. június 10-én és 17-én megtartott országos választások második fordulóján a szavazatok 66,15%-ával hatodszorra is megválasztották (miután az első fordulóban csak 4976%-ot szerzett).[24] 2007. június 25-én harmadik alkalommal választották meg a PS képviselőházi frakciójának elnökévé.

François Hollande személyes barátjaként utóbbit támogatta a 2011-es szocialista előválasztásokon, ahol a következő évi elnökválasztás szocialista jelöltjét keresték. Aktív szerepet vállalat Hollande elnökválasztási kampányában is.

Miniszterelnöksége[szerkesztés]

Jean-Marc Ayrault és François Hollande egy nantes-i választási gyűlésen, 2011 szeptemberében

François Hollande 2012-es elnökválasztási kampánya során már az egyik miniszterelnök-jelöltként emlegették Ayrault-t,[25] és Hollande 2012. május 15-én valóban őt nevezte ki miniszterelnökének.[26] Első cselekedeteként május 16-án összeállította, majd jóváhagyásra Hollande elnök elé terjesztette kormányának névsorát. Kinevezése után Ayrault bejelentette, hogy lemond a nantes-i polgármesteri posztról, de megtartja helyi önkormányzati képviselői helyét.[27]

A kormány tagjait május 16-án Pierre-René Lemas mutatta: összesen 18 miniszter és 16 tárca nélküli miniszter szerepelt a névsorban, férfiak és nők egyenlő létszámban. A legfiatalabb kormánytag Najat Vallaud-Belkacem, aki a kormány szóvivője lett. A kormány átlagéletkora 52 év volt.[28] A kormánytagok között találhatók a radikális baloldal (Parti radical de gauche? PRG) és a zöldek (Europe Écologie Les Verts) két-két képviselője is.[29] Az egyenlen jelentős szocialista politikus, aki nem szerepel a kormánytagok között, Martine Aubry, a PS főtitkára – aki maga is a miniszterelnöki posztra számított.[30]

Május 17-én került sor a kormány első ülésére, ahol egyrészt a miniszterek elfogadták,[31] hogy 30%-kal, 14 200 euróról 9940 euróra csökkentik a fizetésüket. Elfogadták a kormány magatartási kódexét, amelyben például összeférhetetlenségi szabályokat fektettek le, illetve előírták a minisztereknek, hogy bizonyos rövid hivatali utakat vonaton kell megtenniük, vagy hogy minden, 150 eurónál értékesebb ajándékot átadnak a kincstárnak.[32]

2012. június 18-án, a francia politikai hagyományoknak megfelelően, az országos választások előestéjén benyújtotta lemondását a köztársasági elnöknek, aki azonban ismét felkérte, hogy alakítson kormányt.[33]

2012. július 3-án beszédet mondott a képviselőházban, ahol felvázolta kormánya politikai irányvonalát. Az ezt követő bizalmi szavazáson 302 szavazatot kapott. Pár nappal később egy felmérés alapján a franciák 68%-a várta, hogy a kormány megszorító intézkedéseket fog tenni.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b Roger, Patrick: Jean-Marc Ayrault, le "réformiste décomplexé. Le Monde, 2012. május 15. (franciául).
  2. ↑ Besson 54. o.
  3. ↑ Jean-Marc Ayrault. A France Info rádióadó honlapja. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
  4. ↑ Jean-Marc Ayrault, Premier ministre. A francia kormány hivatalos oldala. [2012. június 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
  5. ↑ Besson 85. o.
  6. ↑ La Chambre blanche : Élise Ayrault, la Boîte à questions Archiválva 2013. november 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
  7. ↑ « Jean-Marc Ayrault : une ambition nantaise », Le Point, 2007. január 17.. [2012. május 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 12.)
  8. ↑ Besson 75. o.
  9. ↑ Libération - 20125. május 15: Ayrault, monsieur loyal Archiválva 2014. február 2-i dátummal a Wayback Machine-ben
  10. ↑ 1983-ban Bernard Hazo elhagyta a PS-t, és 1984-ben belélpett a Francia Munkáspártba. Militáns szakszervezeti karrierje után jelenleg a nantes-i egyetem szakszervezeti titkára. Forrás: L'union départementale FO de Loire-Atlantique.
  11. ↑ Ouest France - 2012. május 15.: Quand Jean-Marc Ayrault était prof à Saint-Herblain (Video) (franciául)
  12. ↑ Maire de Nantes. (Hozzáférés: 2012. július 13.)
  13. ↑ Le Monde - 2012. május 10.: L'aéroport de Notre-Dame-des-Landes, le "bébé" de M. Ayrault
  14. ↑ Politis - 2012. május 3. : La faim de l’« ayraultport » ?
  15. ↑ Groupe d'études sur la question du Tibet
  16. ↑ http://www.nantes.fr - 2008. augusztus 18. : Jean-Marc Ayrault reçoit le dalaï-lama à l'hôtel de ville de Nantes en 2008
  17. ↑ MAITRE ANTHONY BEM: "Le délit pénal d'octroi d’avantage injustifié ou de favoritisme lors des marchés publics". legavox.fr, 2011. november 19..
  18. ↑ " Le délit d'octroi d'un avantage injustifié ". finances.gouv.fr. [2013. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. június 21.)
  19. ↑ Nicolas de la Casinière: "Jean-Marc Ayrault condamné à six mois avec sursis". Libération, 1997. december 20. [2012. május 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. május 15.)
  20. ↑ Nicolas de La Casiniere: Nantes, son maire et sa gazette. Jean-Marc Ayrault répondait en correctionnelle de délit de favoritisme Archiválva 2012. május 23-i dátummal a Wayback Machine-ben, Libération, 1997. október 20.
  21. ↑ ""'Une condamnation ancienne du premier ministrable Ayrault refait surface", Le Nouvel Observateur, 2012. május 10.
  22. ↑ "Jean-Marc Ayrault est-il un repris de justice ?", Maître Eolas, 2012. május 14.
  23. ↑ Lényegében az egyneműek élettársi szerződésének megfelelő viszony létrehozásáról szóló törvény.
  24. ↑ Résultats des élections législatives de 2007 dans la 3e circonscription de Loire-Atlantique. Ministère de l'Intérieur. (Hozzáférés: 2012. július 13.)
  25. ↑ 'Jean-Marc Ayrault en pole position pour Matignon'. [2012. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 13.)
  26. ↑ La passation de pouvoirs entre Fillon et Ayrault aura lieu mercredi matin. Le Monde.fr, 2012. május 15.
  27. ↑ Jean-Marc Ayrault abandonne son mandat de maire. letelegramme.com, 2012. május 15.
  28. ↑ 17 femmes, 7 trentenaires... le gouvernement Ayrault en chiffres. Le Mondewdate=2012-05-17
  29. ↑ Les profils des 34 ministres du gouvernement Ayrault. Le Monde, 2012. május 16.
  30. ↑ Martine Aubry n'entrera pas au gouvernement. Le Nouvel Observateur, 2012. május 16.
  31. ↑ Salaire des ministres : décret paru au JO. Le Figaro, 2012. május 19.
  32. ↑ Premier Conseil des ministres pour François Hollande. Le Figaro, 2012. május 17.
  33. ↑ Ayrault remet la démission du gouvernement à Hollande. Libération, 2012. június 18. [2012. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. július 13.).

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jean-Marc_Ayrault&oldid=26901844”