Bokor Imre (ezredes)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bokor Imre
Született 1930. június 19. (92 éves)
Kispest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása hadmérnök
Iskolái Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (–1957)

Bokor Imre (Kispest, 1930. június 19. – ) nyugalmazott mérnök ezredes, egyetemi tanár, katonai rádióelektronika szakterületen a hadtudományok doktora. A Kádár-korszakban 1989-es nyugdíjazásáig a Magyar Néphadsereg tisztje, az MSZMP-be - pozíciója ellenére - nem lépett be. A közvélemény előtt 1989-ben kiadott Kiskirályok mundérban című könyv szerzőjeként vált ismertté. Könyve miatt a hadseregből nyugdíjazták, a rendszerváltás után az írást folytatva, műkedvelő történelemkutatóként újabb történelmi-politikai tárgyú, széles olvasóközönségnek szánt könyveket írt. A 2000-es évektől publikációi nyers hangvételükkel, témájukkal, irányultságukkal a nemzeti radikális, szélsőjobboldali lapokban találtak utat maguknak.

Kiskirályok mundérban (1989)[szerkesztés]

Könyve a Kádár-korszakban a Magyar Néphadsereg katonai vezetésének súlyos visszásságait mutatta be. Ez a Czinege Lajos hadseregtábornok vezetése alatti időszakot jelenti, aki 1960–84 között a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere, 198487 között a Minisztertanács elnökhelyettese volt. A könyv hatására 1989. október 18-án országgyűlési vizsgálóbizottságot állítottak fel a könyvben írt törvénytelenségek kivizsgálására.[5] A visszaélések számos katonai vezető felelősségét felvetették, végül a vizsgálat egyetlen következményeként a kialakult helyzet nyomására Czinege lemondott hadsereg tábornoki rendfokozatáról, és nyugdíjazását kérte.[1]

Bokor Imrét könyve megjelenésekor azonnal nyugdíjazták a hadseregből. Bokor szerint a vezérkari főnök, Pacsek József a hadsereg bomlasztásával vádolta, és hogy könyvével fegyvert ad a (rendszerváltáskori) ellenzék kezébe.[2]

A 2000-es évektől több radikális-alternatív történelemszemléletű publikációt jegyzett, melyek magukat „nemzeti radikálisként” meghatározó internetes újságokban jelentek meg. Elnöke a Magyar Justitia Bizottság néven működő civil csoportnak.

2005-től számos formában publikálta Király Béla katonatiszt életútjának részletes és éles kritikáját tartalmazó cikkeit,[3] melyekben többek között politikai szélhámosnak és dezertőrnek nevezte Királyt. Király Béla ezt követően beperelte Bokor Imrét a róla írtak miatt.

Bokor Imre 2006-ban aláírója volt egy Orbán Viktort támogató civilek által írt nyílt levélnek.[4]

Király kontra Bokor per (2008)[szerkesztés]

Király 2008-ban beperelte jó hírnév megsértéséért Bokor Imrét A Király meztelen c. írása, valamint egy könyvkiadót egyik kötetében Bokor által jegyzett „Tisztelt Szerkesztőség” kezdetű olvasói levél miatt.[5] Miután Bokor Imre benyújtotta a bíróságnak cikkének állításait megvédő válaszanyagát, Király ügyvédje a per szüneteltetését, és ehhez Bokorék hozzájárulását kérte, azzal, hogy félév után a felperes keresete automatikusan megszűnik. Bokorék azon feltétellel járultak hozzá a per szüneteltetéséhez (és lényegében a megszüntetéséhez), hogy jegyzőkönyvbe veszik: a felperes indítványozta a kérést. Így is történt: a felperes által indított per a szüneteltetési időtartam leteltével megszűnt! A per kimeneteléről sem a nagy, sem a kisebb online médiumok nem adtak hírt, arról csupán Bokorék tettek elérhetővé utólagos információkat.

Bokor cikkbeli állításaira sem a politika, sem a politikai sajtó, sem a történész szakma nem reagált.

Katonai pályája[szerkesztés]

1948-tól katona, 1952-57-ig fiatal tiszthallgatóként katonamérnöki tanulmányokat folytatott a Szovjetunióban, Leningrádban, a Híradó Mérnöki Akadémia hallgatójaként. Az 1956-os forradalom és szovjet beavatkozás idején társaival Leningrádban, a Petőfi és Szabad Európa rádiót hallgatva figyelték a magyarországi eseményeket. Kezdetben a szovjet kormány magyar politikai vezetésnek szánt tudatos dezinformációjával összhangban a szovjet újságokban és rádióban is engedékenyebb hangú közlemények tudósítottak: szűkszavúan nem ellenforradalmat, hanem fegyveres felkelést és felkelőket emlegettek, akik csoportokba verődve, fegyverrel a kezükben, akarják rákényszeríteni - a személyi összetételében gyakran változó kormányt - követeléseik teljesítésére.[6]

1957-ben hazatérve a legkorszerűbb fegyvernemnek számító rakétadandárhoz került. Műszaki őrnagyként első főmérnöke (parancsnokhelyettes) lett az 1962 tájékán formálódó a hadműveleti-harcászati rakétadandárnak (a Magyar Néphadsereg elit alakulatának számító, legjelentősebb magasabb egysége volt). Bokor Imre az első három évben vezette a technikai szolgálatot. Ottani tapasztalatai alapján írta és védte meg kandidátusi disszertációját. Az 1980-as évekig elérte az ezredesi rangot. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémián 1965–67 között elektronikai tanszékvezető, 1975–89 között a rádióelektronikai harc tanszékvezetője volt.[7] Munkája során többször járt a Szovjetunióban. A katonai karrierje mellett a tudományos életben is egyre magasabb tudományos fokozatokat; doktor, kandidátus, egyetemi tanár, hadtudományok egyetemi doktora címeket szerzett.

Bokor, saját elmondása szerint a Kádár-korszak hivatásos tisztjeivel szembeni politikai elvárásnak ellentmondva a Szovjetunióban, a Híradó Mérnöki Akadémia elvégzését követően megtagadta az MSZMP-be való belépést, mely talán az egyedüli eset volt a Néphadsereg történetében.[8] A Kádár-korszak 80-as éveiben Budapest VII. Kerületi Tanácsának a tagja volt.

Irodalmi művei[szerkesztés]

Katonai szakkönyvei[szerkesztés]

  • Imre Gábor, Dr. Bokor Imre: A katonai vezetés időszerű kérdései, 1975
  • Honvédelem 1969/10. 1969
  • Tóth Lajos, Dr. Kovács József: Katonai értelmező szótár 1972
  • Szemelvények VII., Katonai rövidítések szótára 1987
  • Új kihívás 1987
  • Rádióelektronikai harc korunk háborúiban 1989

Hadtudományi doktori értekezése

  • Az összfegyvernemi hadsereg rádióelektronikai harcának fejlődése a rádió elektronikai eszközök és rendszerek korszerűsítésének függvényében (1983) [4]

Történelmi, politikai tárgyú könyvei[szerkesztés]

  • Kiskirályok mundérban, (Új Idő, Budapest, 1989, ISBN 9630272792)
  • Vörös vírus, (magánkiadás, 1996)
  • Józsa Péter, Dr. Bokor Imre: Jobb Jövő 1996
  • Kik, hogyan, és miért nyúvasztották ki Sztalint? (Heraldika, Budapest, 1999 · ISBN 9639204064)
  • A választás előtt egy évvel 1997
  • A XXXVII. Magyar Találkozó krónikája 1998
  • Leleplező 2006/3.

Publicisztikái[szerkesztés]

  • A katonai erények dicsérete, avagy „A király meztelen!” (2005) [5]
  • Prof. Dr. Bokor Imre: Egy elfogult magyarságellenes véleménye és annak kritikája [6] Archiválva 2016. november 29-i dátummal a Wayback Machine-ben

Társszerzőként:

  • Az 1956-os szovjet katonai intervencióról - A Justitia Bizottság tényfeltáró és elemző vizsgálati anyaga [7]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Békés Megyei Népújság, 1989. december (44. évfolyam, 285-308. szám) | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2016. november 28.)
  2. „Szétlövetem azt a kócerájt!” | Beszélő. beszelo.c3.hu. (Hozzáférés: 2016. november 28.)
  3. Prof. Dr. Bokor Imre: Történelemhamisítók – MJB feljegyzés [1]
  4. Magyar értelmiségiek, polgárok tiltakozása, MNO, 2006. május 23., [2] Archiválva 2016. november 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
  5. Bokor Imre: Király Béla kontra Bokor Imre, 2008. [7] Archiválva 2016. november 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
  6. Bokor Imre: '56 a Vörös Birodalomban, Leningrádból nézve, Dr. www.magtudin.org. (Hozzáférés: 2016. november 28.)
  7. Kossuthos híradók. www.zmne.hu. [2004. december 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 28.)
  8. Kételkedők, tudatlanok, vádaskodók [3]

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]