Király Béla (katonatiszt)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Király Béla
Született 1912. április 14.
Kaposvár
Elhunyt 2009. július 4. (97 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • politikus
  • író
  • történész
  • egyetemi tanár
Iskolái Columbia Egyetem
Díjak

Király Béla (Kaposvár, 1912. április 14.Budapest, 2009. július 4.) magyar vezérezredes, hadtörténész, politikus, az MTA külső tagja. Elsősorban mint az 1956-os forradalom nemzetőrségének vezetője vált ismertté. A Ludokvikán végzettként a 2. világháborúban vezérkari tisztként szolgált Horthy, majd Szálasi időszakában. 1945 márciusában nem távozott az Ausztria felé visszavonuló magyar hadseregcsoportokkal, hanem a Kőszeget védő erők parancsnokaként megadta magát a szovjet csapatoknak. A hadifogoly vonatról megszökve hazatért. 1945 nyarán belépett a Magyar Kommunista Pártba, háborús szerepét igazolva sikerült az új hadseregben is a vezérkarba kerülnie. 1946-ban őrnaggyá, 1949-ben vezérkari ezredessé léptetik elő. Lojalitása ellenére a hadsereget is elérő koncepciós „tisztogatás” második hullámában halálra ítélték. Életfogytiglan szabadságvesztésre enyhített büntetéséből 1956 szeptemberében szabadulva, október 28-ától megbízták a forradalom nemzetőrségének megszervezésével és vezetésével, kinevezték Budapest nemzetőrparancsnokának. November 4-étől, a szovjet túlerőt látva, csapatával előbb a budai hegyekbe, majd Nagykovácsiba vonult vissza, innen Ausztriába távozott. Az USA-ba emigrálva a forradalom ügyét képviselte, könyvkiadó vállalatot igazgatott és egyetemi tanár volt az 1990-es rendszerváltásig, amikor visszatérve Magyarországra országgyűlési képviselő, majd az Orbán és a Medgyessy kormány mellett katonapolitikai tanácsadói szerepet vállalt.

Életútja[szerkesztés]

Ifjúkora[szerkesztés]

Király Béla Kaposváron született 1912-ben. Apai nagyapja burgerlandi kocsmáros, anyai nagyapja szlavóniai kisvárosi tanfelügyelő volt.[1] Apja Király József, a kaposvári MÁV-állomás főnöke, mellette a kormánypárt egyik városi vezetőjeként tevékenykedett. Anyja Lutz Etelka. Gimnazistaként - amint magáról mondta - „nagyon rossz tanuló volt”, mert tanulás helyett szívesebben kedvenc galambjai tenyésztésével foglalkozott, és állatorvos szeretett volna lenni.[1]

Katonai tanulmányai, 2. világháborús tevékenysége (1930-45)[szerkesztés]

Érettségi után - hogy a Trianon után ekkor újra bevezetett kötelező katonai szolgálattól 2 év helyett 1 év alatt „megszabaduljanak”[2] - barátaival jelentkezett a szolgálat letöltésére. A kaposvári állomáshelyű magyar királyi „Zrínyi Miklós” 7. honvéd gyalogezredbe került. Egy hónap után apja tudatta vele, hogy a Somogy megyei alispán segítségével meg tud szerezni számára egy Somogy megyei ösztöndíjat a Ludovika Akadémiára. Apja akaratának engedve készülni kezdett a felvételire, majd az ösztöndíjat elnyerve kezdte meg hivatásos tiszti tanulmányait.[1] 1930-ban tette le a katonai esküt „karpaszományos” gyalogosként. Itt tartalékos tiszti tanfolyamot végzett, 1935-ben tizedik legjobb eredménnyel[3] avatták hadnaggyá a Ludovika Akadémián, így ő választhatott szolgálati helyet. Így 1935 és 1939 között a kaposvári magyar királyi „Nagy Lajos Király” 6. honvéd gyalogezredben szolgált hadnagyi rendfokozatban. Az ezred tulajdonosa III. Viktor Emánuel olasz király volt, 1937. évi magyarországi látogatása alkalmával Királyt kitüntette az Olasz Koronarend lovagkeresztjével. 1939-ben főhadnaggyá léptették elő.

1939 és 1942 között a m. kir. Honvéd Hadiakadémián vezérkari tisztté továbbképző tanulmányokat folytatott. 1941-ben vezérkari századossá nevezték ki. 1942 nyarán, végzős hallgatóként 3 hónapos frontszolgálati tapasztalatszerzésre a Don mellett állomásozó 2. magyar hadsereghez vezényelték többedmagával. Itt 1-1 hónapot hadosztály-, hadtest- és hadseregtörzsben szolgáltak. A doni első beosztását korábbi seregtestéhez, a 10. könnyű hadosztályhoz kapta. A hadosztály Donhoz érkezéséig neki kellett annak védelmi állását megterveznie. A nyár folyamán lezajlott korotojaki csatában Csatay Lajos altábornagy, a IV. hadtest parancsnokának vezérkari tisztjeként vett részt a védelmi műveletek irányításában. A frontszolgálati gyakorlatot követően a Hadiakadémiát a legjobb eredménnyel, évfolyamelsőként (ún. „Szobrosként”) végezte el.[3]

A végzetteket egyéves próbaszolgálatra vezényelték ki, majd letelte után ténylegesen vezérkari tisztekké váltak, amit az egyedi paroli jelzett (vörös alapon fekete). 1943 és 1945 márciusa között, a magyarországi harcok végéig, a Honvédelmi Minisztérium Szervezési Osztályán az elvi alosztály vezetője volt, századosként.[4] Meghatározott időközönként hadi szolgálatot is teljesítenie kellett.

A szovjet fronton bátorságával és kezdeményező képességével tűnt ki.[5] Kétszer sebesült. Horthy kormányzó a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntette ki a hadiszalagon a kardokkal, elnyerte a Tűzkereszt elnevezésű kitüntetést a két sebesülési pánttal.

Hadi szolgálatait az alábbi beosztásokban teljesítette:

  • 1943. december (Proskurov)–1944. április: a 201. megszálló hadosztály anyagi vezérkari tisztje. Az itt magyar zsidó munkaszolgálatosokkal szemben tanúsított emberi magatartása miatt a Jad Vasem bizottság később a Világ Igaza címmel tüntette ki (lásd lent).
  • 1944. április: a 201. megszálló hadosztály megbízott vezérkari főnöke. A hadosztály átszervezése után beosztása megszűnt, nyolc hónapnyi frontszolgálat után ismét a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott a fent nevezett beosztásban.
  • 1944. május: a 19. gyaloghadosztály hadműveleti vezérkari tisztje.
  • 1944. június–augusztus: az 1. magyar hadsereg hadműveleti osztályára beosztott vezérkari tisztje.
  • 1944. szeptember–október 16.: a 8. tábori póthadosztály anyagi vezérkari tisztje.
  • 1944. október–november: az 1. magyar hadsereg hadműveleti osztályára beosztott vezérkari tiszt. Saját közlése szerint Szálasira nem tett esküt, sőt megbízható munkatársaiból ellenállócsoportot szervezett.[3][forrás?] 1945. januárjában Szálasitól vezérőrnagyként katonai kitüntetést kapott,[6] Király magyarázata szerint ez egy Horthy idején végrehajtott katonai cselekményért, még a kormányzó jóváhagyásával történt.[6]
  • 1945. március végén önként jelentkezve a kőszegi védőkörletre alakított ideiglenes dandár vezérkari főnöke, majd később parancsnokuk Ausztriába való távozása után annak parancsnoka lett. Március 29-én Király adta át a várost a szovjet csapatoknak. Hadifogságba került, Székesfehérváron, majd a román Focșani-ban volt táborban, a Szovjetunióba szállítás közben többedmagával leugorva a vonatról hazaszökött.

Karrierje a népi demokratikus hadseregben (1945-1956)[szerkesztés]

Hazaérkezése után, 1945 nyarán belépett a Magyar Kommunista Pártba,[1] majd 1945. december 4-én a HM Igazoló Bizottsága igazoltnak nyilvánította. 1946. március 1-jével kinevezték az új hadsereg 1. honvéd gyaloghadosztálya vezérkari főnökének Pápa, majd Tolna állomáshelyekkel. 1946-ban vezérkari őrnaggyá, majd vezérkari alezredessé léptették elő. 1947/1948-ban a HM Kiképzési Osztály vezetője, 1948/1949-ben a gyalogság szemlélő-helyettese volt. 1949-ben vezérkari ezredes lett. 1949 októbere és 1950 áprilisa között a gyalogság parancsnoka volt.

1950. március 15-én Sólyom László altábornagy Farkas Mihály kérése ellenére nem volt hajlandó jelentést leadni a díszszemle megkezdésekor a szovjet katonai főtanácsadónak, Farkas Mihály ezért Király Bélát bízta meg a katonai díszszemle levezénylésével, és e cél érdekében Királyt kinevezte ezredesből vezérőrnaggyá. Nem sokkal ezután Farkas az irodájába hívta, és kérte, ítélje el tábornoktársait a nyilvánosság előtt.[7] Király teljesítette Farkas kérését. Az 1950-es tábornokok perét megelőző letartóztatásokkor - az akkori diktatórikus viszonyok közt a pozíciójában elvártaknak megfelelően - nyilvánosan, tiszttársaihoz hasonlóan ő is elítélte a letartóztatottakat.[8]

1950/1951-ben előbb a Magasabb Parancsnoki Tanfolyam parancsnoka, majd a Honvéd Akadémia parancsnoka volt.

1951. augusztus 17-én, a tisztikart érintő koncepciós eljárások második hullámában, korábbi lojális magatartása ellenére az ÁVH letartóztatta. 1952. január 15-én koncepciós perben kötél általi halálra ítélték. 1952. január 29-én ítéletét életfogytig tartó börtönbüntetésre módosították.

Részvétele az 1956-os szabadságharcban[szerkesztés]

1956. szeptember 7-én ideiglenesen szabadlábra helyezték, október 14-én levélben[9] kérte visszahelyezését Bata István honvédelmi minisztertől. Október 21-én kisebb műtétet végeztek nála, a forradalom ideje alatt október 28-áig kórházban kezelték, október 31-én rehabilitálták. Eznap a megalakuló Forradalmi Karhatalmi Bizottság és a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány elnöke, valamint Nagy Imre ekkor nevezte ki Budapest katonai parancsnokának. Tőle kapta feladatul is az új Nemzetőrség megszervezését.

A Forradalmi Karhatalmi Bizottságot október 31-én alakították a felkelők, a honvédség, a rendőrség és a munkások képviselői azzal a céllal, hogy egy új koalíciós kormány megalakulását előkészítendő konszolidált helyzetet teremtsenek. Ez a bizottság elvi elhatározásokat hozott, ezek végrehajtására egy, a fegyveres alakulatok vezetésére képes parancsnokságra volt szükség. Kívánatos volt továbbá a szabadságharcos egységek azonos szabályok szerinti szervezése is. E feladatok ellátása érdekében került sor a ’48-as hagyományokon alapuló Nemzetőrség szervezésére.

Az utóvédharcok során Nagykovácsi térségében vette fel a küzdelmet a támadókkal: „A Nagykovácsi melletti erdőségben leleplezett csoport megsemmisítésére november 10-én éjjel a 97. gépesített ezred alegységeit jelölték ki… Harc bontakozott ki a gépesített ezred és a nemzetőrök között. A foglyul ejtett nemzetőrök tudtunkra adták, hogy Király Béla az osztrák határ irányába távozott. Konyev marsall utasítására egy különleges csoport indult útnak, élén a tapasztalt felderítő tiszttel, I. I. Szkripko ezredessel, hogy Király Bélát feltartóztassa. Király Bélát azonban sem felkutatni, sem feltartóztatni nem sikerült.”[10] Ják közelében hagyta el Magyarországot.

Király Béla emlékezései szerint a szovjet támadás idején atomrobbantásnak vélt gombafelhőt észlelt[forrás?] Nagykovácsinál, ezzel is indokolta gyors távozását. Más interjújában arról beszélt, mérlegelnie kellett: ha az országban marad, felakasztják, ezért az életét mentendő döntött az Ausztriába távozás mellett.[1]

Nézetei '56-ról[szerkesztés]

Tíz pontba foglalható nézetei az alábbiak (részletesebben: Iratok az emigrációról, 10.; Amire nincs ige, 260.; [7]):

  1. 1956-ban a józan hazafiak nem forradalmat akartak, hanem alapvető reformokat sürgettek.
  2. A forradalom célja az egyetemi ifjúság 16 pontjában került a legpontosabban megfogalmazásra, ami azonban nem követelte a kommunista rezsim eltörlését. „De az is igaz, hogy egyhangú követelés volt a mielőbbi általános, egyenlő, titkos szavazással végrehajtandó választás is. Az így létrejött Országgyűlés lett volna illetékes a kormány és a társadalom végleges formáját deklarálni. Lehetséges, de valószínű is, hogy – ha nem fosztotta volna meg az országot a szovjet agresszió a függetlenségétől – már 1957-ben az következett volna be, ami 1990-ben történt”[8]"
  3. A forradalom győzött. Nagy Imre többpártrendszeren alapuló kormányt alakított, mely gyorsan konszolidálta a helyzetet. A forradalom belügy, a fegyveres agresszió viszont nemzetközi ügy. Ez utóbbival szemben alulmaradt ugyan a magyar társadalom, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a forradalom győzött.
  4. A győzelmet a magyar fiatalok vívták ki.
  5. A győztes fiatalok a politikai konszolidáció biztosítása érdekében központi vezetést választottak. A ’48-as példát követve a harcoló alakulatokat Nemzetőrségbe kívánták szervezni, egységes parancsnokság alatt.
  6. A Szovjetunió október 30-ról 31-re virradóra fegyveres beavatkozást kezdett hazánk ellen.
  7. A november 1-jei semlegességi nyilatkozat a szovjet intervenció következménye, nem pedig oka volt.
  8. A szovjet tömb egészét erkölcsi felelősség terheli mindazért, ami történt.
  9. A szovjet intervenció hadüzenet nélküli háború volt. Háború volt célját tekintve, hiszen a törvényes magyar kormány megdöntésére törekedett. És háború volt volumenét tekintve is, hiszen a „Forgószél” hadműveletben mintegy 100 000 szovjet katona vett részt, körülbelül 2000 harckocsival. Ez a háború pedig szocialista országok közötti háború volt, mivel a forradalom programjában nem szerepelt a szocialista rendszer eltörlése.
  10. A Nyugat és az ENSZ a forradalom után elismerte annak igazságait. Raymond Aron így fejezte be A sors értelme című tanulmányát: „A magyar forradalom… győzelem a vereségben, mindörökre egyike marad azoknak a ritka eseményeknek, amelyek visszaadják az embernek önmagába vetett hitét, és emlékeztetik… sorsa értelmére, az igazságra.” (Amire nincs ige, 264.)

Életútja 1956 után[szerkesztés]

1957 januárjától a Strasbourgban létrejött Magyar Forradalmi Tanács egyik alelnöke volt. Kéthly Anna és Kővágó József társaságában tanúvallomást tett a forradalmi eseményekről az ENSZ Ötös Bizottsága előtt New Yorkban. 1957 és 1966 között tagja volt a Varga Béla elnöksége alatt működő Magyar Bizottságnak.

Aktívan kivette részét a politikai emigráció munkájában. E tevékenységének egyik jelentős állomása volt 1961-es ázsiai utazása. Számos előadást tartott a forradalomról a világ különböző egyetemein (többek között: Tokióban, Kuala Lumpurban, Manilában, Londonban, a párizsi Sorbonne-on).

Az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le, ahol 1965-ben kapott állampolgárságot. 1959-ben az Egyesült Államok Hadseregének Parancsnoki és Vezérkari Akadémiája tiszteletbeli tagjává választotta. 1966-ban PhD fokozatot szerzett (summa cum laude) a Columbia Egyetem történelem szakán. 1971-től a hadtörténelem professzora a New York-i Városi Egyetemen, a Brooklyn College-ban. 1982-ben emeritálták. 1994-ben a humán tudományok doktora.

Diszpolgára Baton Rouge (Louisiana), Louisville (Kentucky) városoknak, valamint Maryland és Delaware államoknak, Kentucky állam ezredese.

1977-ben alapította meg az Atlantic Studies on Society in Change című könyvsorozatot, amely a közép-kelet-európai régió (és benne Magyarország) újabb kori történelméről ad ki tudományos igényű tanulmányköteteket, monográfiákat. A Columbia University Press által terjesztett kötetek száma meghaladta a százharmincat.

1989-ben hazatért. Beszédet mondott Nagy Imre és vértanú társai újratemetésén. Még ez évben a Legfelsőbb Bíróság felmentette az ellene korábban emelt vádak alól, és visszaadta vezérőrnagyi rangját. 1990-ben vezérezredessé léptették elő. Az 1990-es országgyűlési választáson független jelöltként mandátumot szerzett Somogy megye 1-es számú egyéni választókerületében (Kaposvár). 1990 novemberében átült az SZDSZ-frakcióba (a pártba nem lépett be), az Országgyűlés Honvédelmi Bizottságának alelnökeként dolgozott. Mandátumát 1994-ig viselte.

1991-ben a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen elnyerte a hadtudományok tiszteltbeli doktora címet.

1993. március 11-én a Jad Vasem Intézet a Világ Igazai közé választotta, mivel 1944-ben vezérkari tisztként fellépett a hadosztálya kötelékébe tartozó zsidó munkaszolgálatosok életének védelmében. 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetésben részesült.

2000 és 2002 között Orbán Viktor miniszterelnök személyes megbízottja volt a haderőreform munkálataiban. 2002-ben kitüntették a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével (katonai tagozat). 2004-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották, és elnyerte a Nagy Imre Érdemrendet is.

2009. július 4-én hunyt el, 97 évesen. Végakaratának megfelelően a Rákoskeresztúri Új köztemető 300-as parcellájába temették, az 1956-os emlékparcella területén.

Testi adottságai, jellemrajza[szerkesztés]

Király magas, jó kiállású férfi volt. Személyes ismerői megnyerő, karizmatikus személyiségként írták le, az egyetemen, diákjai között népszerű volt.[11] Király magát racionális emberként jellemezte.[1]

Viták életútja körül[szerkesztés]

Életútjának egyes - főleg saját visszaemlékezéseken alapuló - részeit többen[5][11][12][13][14] vitatják: szerepét pozitívra átszínezettnek vagy valótlannak értékelik, így a Szálasi alatti aktivitását, 1945-ben Kőszeg szovjeteknek történt feladásában, 1945-1951 között a hadsereg tisztjeként, valamint az 1956-os forradalom alatt kifejtett tevékenységét helyezik új megvilágításba. Elsőként Kubinyi Ferenc Fekete lexikon című könyvében közölt az addig elfogadott Király-életrajztól eltérő részleteket. Később Bokor Imre publikációiban[12][15] – Kubinyi állításait sokban megismételve – „politikai szélhámosnak”, „szerencselovagnak”, többszörös „áruló dezertőrnek” nevezte Királyt. Szerinte aktívan részt vett Szálasi alatt a hadsereg vezetésben, és kitüntetést is kapott Szálasitól. Király erről 2002-ben úgy nyilatkozott, hogy nem esküdött fel Szálasira, sőt, a társaival németellenes tisztek aktáit égették el, akiknek a családját Szálasi biztosan internáltatta volna. Illetve dandárjával biztosan eldöntötték, nem mennek a nyilasokkal Németországba. A 2008-as Király-Bokor perben Király Szálasitól átvett katonai kitüntetését elismerte,[6] viszont, magyarázata szerint, ezt egy Horthy idején végrehajtott katonai cselekményért, még a kormányzó jóváhagyásával kapta.[6]

Bokor Imre szerint az 1945-ben Kőszeget parancsnokként védő Király azon beszámolója, miszerint Kőszeget megvédte a pusztítástól, „ott egy lövés sem dördült el”, 16 löveget és 1500-2000 katonát vitt át a szovjetekhez, nem felel meg a valóságnak. Bokor (és a Király-Bokor perben is benyújtott indoklása) szerint Király valójában a szovjet csapatok megjelenésekor - miután tisztjeit az eligazításon kitartó harcra buzdította - magához vette a zászlóalj okmányait és a város körüli terület aknatelepítési vázlatát, majd kijelentve, hogy terepszemlére távozik - Paraj százados gépkocsiját eltulajdonítva, harmadmagával, fehér zászlóval átment a szovjet alakulathoz. Ezután a szovjetek a kőszegi védőket felszólították a megadásra, de azok folytatták a város védelmét. Így Kőszeget egy napos bombázás és aknavetőtámadással, 173 fős magyar veszteséggel foglalták el a szovjetek.

Bokor azt állítja továbbá, hogy 1946-ban a Katonapolitikai Osztályon terhelő vallomást tett Beregfy Károly, Kozma István altábornagy (egykori tanárai), valamint Czebe Jenő és Berkó István alezredesek ellen (Beregfyt és Kozmát háborús bűnökért kivégezték, Kozmát 1990-ben rehabilitálták, Czebét menekülés közben agyonlőtték, Berkót börtönbüntetésre ítélték.), majd a Rákosi-korszak vezérkari tisztjeként, 1950-ben, a tábornokok pere időszakában egy pártaktíván „fasiszta csirkefogónak” titulálta tábornok kollégáját, méltó büntetést kérve szörnyű vétkei ellentételezésére. (Elismerve, hogy a diktatúra viszonyai között a tisztikar egységesen elítélte a megvádolt tiszteket.)

Többek által vitatott az 1956. november 11-i Nagykovácsi térségében Király Béla visszaemlékezéseiben emlegetett „Nagykovácsi csata” megtörténte, illetve a fegyveres harc súlya és abban Király szerepe. Felvetik, ha történt is tűzharc, nem volt nagy jelentőségű, csak száznál alig több felkelő vehetett részt egy kisebb összecsapásban, az egyetemista-nemzetőr csapatrészt a szovjet egység rendkívül rövid idő alatt számolta fel. Bokor Imre szerint Király miután Ausztriába, majd az USA-ba távozott, 1956. december 30-án, a The Providence Journal-nak adott interjújában azt nyilatkozta, hogy szeptember 28-án a forradalmárok szabadították ki a rabkórházból, majd  november 4-én, a szovjetek  támadásakor, áttörte a Budapest körüli  szovjet gyűrűt és 8 harckocsival, valamint 400 emberével a Dunántúlra távozott 50%-os veszteséget szenvedve. Bokor a főváros elhagyását dezertálásként értékeli, szerinte Király a helyszínen nem rendelkezett harckocsikkal, kb. 40-45  nemzetőr kísérte, 3 gépkocsi állt a rendelkezésére, valójában számottevő ellenállást nem fejtettek ki, hanem céljuk az ország elhagyása volt. Állítása szerint a „Jelcin-dossziéban”[16] Zsukov marsall[17] által naponta kétszer kiadott magyarországi harctéri helyzetjelentésében nincs utalás Nagykovácsi térségében lezajlott említésre érdemes fegyveres harcról. A másik forrásként megjelölt Malasenko szovjet parancsnok[18] visszaemlékezése szerint: „a budapesti felkelő erők, november 5-től kisebb csoportokba verődve visszavonultak a Budától északnyugatra fekvő erdős-hegyes vidékre”, a szovjet egységek Nagykovácsi-Telki térségében 10 felkelőt semmisítettek meg, 13-at ejtettek fogságba. Király és Malasenko 2001-es találkozásakor Malasenko kétségbe vonta a csatát, „nagy mesemondónak” nevezve Királyt, aki viszont máig meglévő zsíros-hegyi rakétakráterekkel kívánta bizonyítani igazát.[13] Bokor cikke szerint a fogságba került felkelők mondták el, hogy Király társaival Ausztria felé igyekezve távozott. Konyev marsall utasítására I. I. Szkripko ezredes, a különleges hadtest felderítő főnöke, vezetésével egy speciális csoport indult útnak Király Béla felkutatására, az akció azonban nem vezetett eredményre. Érdekesség, hogy a Kádár-korszak hatalmi propagandája politikai érdekből vonta kétségbe a nagykovácsi csata megtörténtét, így Geréb Sándor és Hajdú Pál Berecz János által lektorált 1986-os könyvében például "nem volt csatának" minősítették a nagykovácsi eseményeket.[13]

Király kontra Bokor per (2008)[szerkesztés]

Király 2008-ban beperelte jó hírnév megsértéséért Bokort és egy kiadót.[19] Miután Bokor Imre benyújtotta cikkének állításait védő anyagát, Király ügyvédje a per szüneteltetését, és ehhez Bokorék hozzájárulását kérte, azzal, hogy fél év után a felperes keresete automatikusan megszűnik. Bokorék azzal a feltétellel járultak hozzá a per szüneteltetéséhez, hogy jegyzőkönyvbe veszik: a felperes indítványozta a kérést. A felperes által indított per a szüneteltetési időtartam leteltével megszűnt. A per kimeneteléről a jelentősebb online médiák nem adtak hírt, Király Béla részéről sem nyilatkoztak, csupán Bokorék tettek elérhetővé információkat.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f Király Béla - Átélt történelem | 2. rész | Az '56-os eseményekről - beszélgetés Király Bélával, dokumentumfilm, FilmDirect [1]
  2. Gömbös Gyula miniszterelnök haderőreformja bevezette a kötelező katonai szolgálatot. Az érettségi után közvetlenül szolgálatra jelentkezőknek 1 év szolgálatot írtak elő, után tartalékos tiszti állományba kerüléssel, a később, behívással szolgálatba kerülőknek 2 évet kellett leszolgálni, és nem kerültek tartalékos tiszti állományba. - Király Béla - Átélt történelem | 2. rész | Az '56-os eseményekről - beszélgetés Király Bélával, dokumentumfilm, FilmDirect [1]
  3. ^ a b c Lásd A Hazáért c. könyv előszavát.
  4. A vezérkari tisztek kiváltságos helyzetéből (minőségi kiképzés) adódóan századosként egy ezredes és két őrnagy is alárendeltje volt.
  5. ^ a b Kubinyi Ferenc: Fekete lexikon I. (1945-1956) Malomfalvi, 1994
  6. ^ a b c d „A nemzetvezető Király Béla vezérkari századosnak, a magyar érdemrend tisztikeresztjét hadidíszítményekkel és kardokkal adományozta”. - Honvédségi rendeletek 1945. január 15. száma. (Király-Bokor per/2008 anyagaiban [2]) Király Béla beadványa: „Az I. r. és a II. r. alperesek állításával ellentétben Király Béla nem szolgálta ki Szálasit, hanem a nyilas hatalommal szemben ellenállást szervezett, a hadi kitüntetést olyan harci cselekményért kapta Szálasitól, amelyet még Horthy kormányzó hagyott jóvá elmozdítása előtt.” (Király-Bokor per/2008 anyagaiban [3] )
  7. 2000-ben Király nyilatkozott a Népszabadságnak az eseményről
  8. Fennmaradt a tábornokok letartóztatása után a hadsereg tiszti karának szervezett, 1950 májusi értekezlet jegyzőkönyve, melyen, miután Farkas Mihály miniszter „fasiszta bandának” nevezte a letartóztatottakat, a tiszti kar felszólalói - az elvárásoknak megfelelően - a miniszter álláspontját támogató nyilatkozatokat tettek, így Király Béla is, aki a következőket mondta: Elvtársak, néphadseregünk hatalmasat erősödött azzal, hogy ezt a fasiszta csirkefogó bandát leleplezte Pártunk. Akkor fogunk erősödni igazán, ha tanulunk ebből. Éberség tekintetében arra kell vigyázni, hogy ez ne legyen kampányszerű. Az éberség megnyilvánult ezeknél a banditáknál. Sólyomnak egy apróbb megnyilatkozásáról szeretnék beszélni. Az itt már többször említett tanfolyam megnyitásakor ott volt. A vizsga szünetét felhasználta arra, hogy romboljon. Azt mondotta, hogy maguk itt csak nagy kérdésekkel foglalkozzanak, a kisebb dolgokkal ne törődjenek! Tehát nem megalapozott tudást akart. Felületességet hirdetett, mert tudatlanságot akart. A tanulság az, hogy ilyen apró jelenségre is fel kell figyelni! Az egyik, amire Farkas elvtárs felhívta a figyelmet, hogy a lelkes, harcos munka szellemében pusztul az ellenség. Erre példa a mi tanfolyamunk. Ott az egyik tanár, aki a hallgatók lelkes és harcos hangulata szellemében lepleződött le, mert mikor a dicsőséges fegyvereit kellett oktatnia, csak paranccsal lehetett elérni, hogy erről is beszéljen. Lelkes harcos munkára van szükség, mert csak lelkes, harcos munkával tudunk harcolni az ellenség ellen.” - Hadtörténelmi Levéltár (a továbbiakban: HL)  MN VIII. 23. fond HM Pol. Fcsfség. Iratai 1950/T-55/z doboz; in [4] Dr. Schubert Katalin százados: A tábornokok pere, PhD értekezés, ZRINYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM, HADTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA, Budapest, 2006
  9. Részlet a levélből: „Azt hiszem, hogy Miniszter Elvtárs éveken keresztül, mint társparancsnok, később mint közvetlen elöljáróm figyelhette és kiértékelhette munkámat. Meg vagyok arról győződve, hogy ebben a munkában a magyar nép és a szocializmus építéséhez való lelkes hűséget ismerte fel, így saját személyére nézve is meg van győződve ártatlanságomról. Most, amikor ügyeim felülvizsgálatának lényegi része kezdetét veszi, azt is be akarom jelenteni, hogy az ötévi börtönidő alatt töretlenül bíztam abban, hogy előbb vagy utóbb érvényesülni fog a szocialista igazságosság és így ártatlanságomnak ki kell derülnie. Éppen ezért börtönéveimet nem gyűlölködő pesszimizmusban, hanem derűs optimizmusban töltöttem el. Minden időt általános műveltségem növelésére, a történelem elmélyült tanulmányozására és az angol nyelvben való tanulmányaim teljessé tételére használtam fel. Ma testileg a teljes gyógyulás útján, tárgyi tudásomat kibővítve..” [5]
  10. J. I. Malasenko, „A Különleges Hadtest Budapest tüzében” In: Szovjet katonai intervenció 1956. Szerk.: Györkei J., Horváth M., Budapest, 2001., pp. 273–274.
  11. ^ a b Beszélgetés Király Béla életéről; Prof. Bokor Imre (H) és Prof. Pásztor Péter (USA) beszélgetése Budapesten 2012. júniusában. [6]
  12. ^ a b Prof. Dr. Bokor Imre: Történelemhamisítók – MJB feljegyzés
  13. ^ a b c November 4. és a hamis atomtámadás 1956-ban; hvg.hu, 2009
  14. Király Béla, a kaméleon. Asperján György. (Hozzáférés: 2016. november 29.)
  15. HUNHIR.INFO - természetesen magyar hírportál. hunhir.info. (Hozzáférés: 2016. november 28.)
  16. 56-os Portál - A „Jelcin dosszié”. Szovjet dokumentumok 1956-ról. www.rev.hu. (Hozzáférés: 2016. november 28.)
  17. szovjet honvédelmi miniszter, a Magyarország elleni szovjet fegyveres támadás irányítója
  18. 1956-ban ezredes, a Székesfehérvárra kirendelt különleges szovjet hadtest megbízott törzsfőnöke, a 2000-es években nyugállományú hadseregtábornok.
  19. Bokor Imre: Király Béla kontra Bokor Imre, 2008

Művei[szerkesztés]

  • The responses of foreign governments and the United Nations to the Hungarian revolution; szerk. Király Béla; ARP Atlanti Kutató és Kiadó Közalapítvány, Bp., 2006 (Bulletins on 1956, 4.)
  • Wars, revolutions and regime changes in Hungary, 1912-2004; angolra ford. Mario Fenyo; Social Science Monographs–Atlantic Research and Publications–Columbia University Press, Boulder–Highland Lakes–New York, 2005 (East European monographs, 681; Atlantic studies on society in change, 127.)
  • The final victory of the ideas of the revolution of 1956: the constitutional change of regime, and NATO and EU membership; szerk. Bihari Mihály, Király Béla angolra ford. Paul Bődy; ARP Atlanti Kutató és Kiadó Közalapítvány, Bp., 2006 (Bulletins on 1956)
  • Amire nincs ige. Visszaemlékezések, 1912-2004 (Budapest: HVG Kiadó, 2004).
  • A forradalom folytatása Ázsiában, 1961 (Budapest: Atlanti Kutató és Kiadó Közalapítvány, 2003).
  • Iratok az emigrációról, 1957–1990 (Budapest: Atlanti Kutató és Kiadó Közalapítvány, 2003).
  • Art of Survival. Hungarian National Defense and Society in Modern Times (Highland Lakes, NJ.: Atlantic Research and Publications, 2003).
  • Basic History of Modern Hungary, 1867–1999 (Malabar, Florida: Krieger Publishing, 2001).
  • Deák Ferenc (Budapest: Akadémiai Kiadó, 1993).
  • Forradalomtól forradalomig (Budapest: Századvég-és Atlanti Kiadó, 1990).
  • Honvédségből néphadsereg. Személyes visszaemlékezések, 1944–1956 (Párizs–New Brunswick: Magyar Füzetek és Magyar Öregdiákok Szövetsége Bessenyei György Kör, 1986).
  • Az első háború szocialista országok között (New Brunswick: Magyar Öregdiákok Szövetsége-Bessenyei György Kör, 1981).
  • Ferenc Deák (Boston: Twayne Publishers, 1975).
  • Hungary in the Late Eighteenth Century. The Decline of Enlightened Despotism (New York & London: Columbia University Press, 1969).

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak