Ugrás a tartalomhoz

Dinnyés Lajos

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dinnyés Lajos
az 1930-as években
az 1930-as években
A második magyar köztársaság 2. miniszterelnöke
Hivatali idő
1947. május 31. – 1948. december 10.
ElődNagy Ferenc
UtódDobi István

Született1901. április 16.
Alsódabas
Elhunyt1961. május 3. (60 évesen)
Budapest
PártFKGP

Foglalkozáspolitikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Dinnyés Lajos témájú médiaállományokat.

Dinnyés Lajos (Alsódabas, 1901. április 16.Budapest, 1961. május 3.) Magyarország miniszterelnöke (1947. május 31.1948. december 10.), a Magyar Úszó Szövetség és a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökségének tagja, kisgazda politikus. 1931-től képviselőházi, ideiglenes nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselő.

Tanulmányok és származása

[szerkesztés]

Jómódú, középbirtokos református nemesi családból származott, három testvére volt, középfokú tanulmányait a budapesti református gimnáziumban végezte, majd a keszthelyi gazdasági akadémián szerzett diplomát. Apja 1930-ban bekövetkezett halála után gazdálkodott.

Politikai szerepvállalása a világháború előtt

[szerkesztés]

1929-ben belépett az Agrárpártba, a Független Kisgazdapárttal való egyesülés (1930) után e párt tagjaként politizált. 1931-1939-ig a dabasi kerület képviselője. 1935-ben a választások idején zaklatásoknak volt kitéve és 1939-ben már nem is sikerült mandátumot szereznie.

A világháború idején

[szerkesztés]

A második világháború idején, 1941-ben kötött házasságot Hegedűs Katalinnal. Házassága és barátai révén jól jövedelmező álláshoz jutott, rövid ideig a harctéren teljesített szolgálatot. 1945-ben a Kisgazdapárt újjászervezésekor újra visszatért a politikai életbe.

A háború utáni tevékenysége és miniszterelnöksége

[szerkesztés]
Dinnyés (középen) a budapesti nemzetközi vásár megnyitóján

Tagja volt az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, az 1945. november 4-i választásokon újra képviselő, ekkor már tagja a párt választmányának és Politikai Bizottságának. 1947 márciusában a honvédelmi tárca élére került. Nagy Ferenc lemondása után lett miniszterelnök. Hivatali idejében fogadta el a parlament a hároméves újjáépítési tervet. Az 1947 nyarán elfogadott választójogi törvényben szűkítették a választók és választhatók körét, és az 1945-ben már engedélyezett pártoknak különböző előnyöket biztosítottak az újonnan induló pártokkal szemben.[1] Miniszterelnöksége idején került sor az 1947. augusztus 31-i kékcédulás választásra. A Kisgazdapárt, bár a nyertes oldalon állt, támogatóinak nagyobb részét elvesztette, ennek ellenére a kommunisták és a szociáldemokraták nyomására ő kapott kormányalakítási megbízást. A második Dinnyés-kormány már leginkább egy kommunisták által irányított bábkormány volt, Magyarország erőltetett szovjetizálása is ekkor indult. Miniszterelnöksége idején államosították a 100 főnél többet foglalkoztató üzemeket, megalakult a Magyar Dolgozók Pártja, elkezdődött a mezőgazdaság kollektivizálása, és az első koncepciós perek is ebben az időben folytak. 1948. július 13-tól a Pest megyei kisgazdaszervezetek örökös elnökévé választották. A második Dinnyés-kormány 1948. december 10-én bukott meg, mivel magát a miniszterelnököt tették felelőssé Nyárádi Miklós kisgazda pénzügyminiszter emigrálásáért.

Miniszterelnöksége után

[szerkesztés]

Az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ főigazgatója lett és országgyűlési képviselő maradt. 1954-től a Hazafias Népfront Tanácsának tagja. Az 1956-os forradalom idején az V. kerületi Ideiglenes Nemzeti Bizottság tagja volt. 1958-ban az Országgyűlés egyik alelnökévé választották. 1961. május 3-án hunyt el 60 évesen.

  • Az Átokcsatorna; Freudné, Bp., 1937

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Az 1947/XXII. tc.. (Hozzáférés: 2023. május 14.)

További információk

[szerkesztés]


Elődje:
Nagy Ferenc
Utódja:
Dobi István


Elődje:
Bartha Albert
Utódja:
Veres Péter