Münnich Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Münnich Ferenc
Münnich Ferenc 1921-ben
Münnich Ferenc 1921-ben
A Magyar Népköztársaság 7. miniszterelnöke
Hivatali idő
1958. január 28.1961. szeptember 13.
Előd Kádár János
Utód Kádár János
Katonai pályafutása
Csatái

Született 1886. november 18.
Seregélyes
Elhunyt 1967. november 29. (81 évesen)
Budapest
Párt MSZMP és elődei

Foglalkozás jogász, politikus

Díjak Lenin-rend
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Münnich Ferenc témájú médiaállományokat.

Münnich Ferenc - teljes nevén Münnich Ferenc Nándor Ede - (Seregélyes, 1886. november 18.Budapest, 1967. november 29.) jogász, keményvonalas kommunista politikus, miniszterelnök, 1956 után a rendszer második legfontosabb kádere, egyik jelképe, NKVD-ezredes.

Élete[szerkesztés]

1956-ig[szerkesztés]

Münnich Ferenc a Fejér megyei Seregélyesen született római katolikus családban, Münnich Ede és Szájbély Ilona gyermekeként.[1] Eperjesen és Kolozsvárott jogot tanult. Hadnagyként harcolt a keleti fronton az osztrák-magyar hadseregben. Orosz hadifogságba esett 1915-ben; a szibériai Tomszkba deportálták, ahol ma is utca van elnevezve róla.

Hazatérése után a Kommunisták Magyarországi Pártja egyik alapító tagja és a Szlovák Tanácsköztársaság hadügyi népbiztosa, illetve a szlovák vörös hadsereg szervezője volt. 1919. május 24-én Budapesten házasságot kötött a pozsonyi születésű Csippek Gabriellával, Csippek Ferenc és Brunner Sarolta lányával.[2]

A tanácsköztársaságok leverése után Bécsbe szökött, majd 1922 és 1936 között a Szovjetunióban élt. Harcolt a spanyol polgárháborúban, utána 1942 és 1945 között főszerkesztő volt a Moszkvai Állami Rádió Magyar Osztályán. 1945-ben visszatért Magyarországra, ahol előbb Budapest rendőrfőkapitánya, 1946 és 1949 között, majd diplomataként szolgált, 1949 és 1956 között. 1948-ban Kossuth-érdemrenddel (harmadik osztály) tüntették ki.

Bár a keményvonalas kommunista vezetők közé tartozott, az 1956-os forradalom során október 27-étől november 3-ig Nagy Imre második kormányának belügyminiszteri tisztségét is viselte.

Kádárral Moszkvában[szerkesztés]

Az egykor a Néphadsereg (ma: Honvéd) téren állt szobra a Memento Parkban

Kádár Jánossal a nyilvánosság tudomása nélkül 1956. november 2-án és 3-án Moszkvában tárgyalt a Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP) elnökségével. Münnich szerepe a moszkvai út előkészítésében nem teljesen tisztázott; Kádár vele találkozott és Münnich Andropov szovjet nagykövettel tárgyalt aznap este (november 1-jén), s akkor mindkettőjüket a Szovjetunióba vitték. A kortársak közül sokan azt gyanították, hogy Münnich tőrbe csalta Kádárt, ugyanakkor a moszkvai tárgyalások jegyzőkönyvei alapján nem képviseltek eltérő álláspontot a szovjet beavatkozásról.

A szovjet pártvezetés egyes tagjai, főleg Molotov, Münnichet szerették volna a magyar miniszterelnöki székben látni, mert Kádár egyesek szemében azt a benyomást keltette, hogy túl közel áll Nagy Imre miniszterelnök vonalához, miközben Münnich és Bata István nyíltan kiálltak a szovjet fegyveres beavatkozás szükségessége mellett. Hruscsov azonban, aki november 3-án érkezett vissza Moszkvába Jugoszláviából, Kádárt támogatta.[3]

Van olyan feltételezés is, hogy a szovjet vezetők azzal is nyomást gyakoroltak a Kádár-Münnich párosra, hogy ha ők nem vállalják, akkor a Moszkvában tartózkodó Rákosi Mátyás-Gerő Ernő-Hegedüs András trióból léphet valaki a helyükbe. (Ha nem így történt is, ez reális eshetőségnek látszhatott.)

A forradalom leverésekor és később[szerkesztés]

Münnich november 4-étől a Kádár János vezette első Kádár-kormányban a fegyveres erők és a közbiztonsági ügyek minisztere, illetve miniszterelnök-helyettes, november 11-én pedig az MSZMP KB tagja lett. Részt vett a karhatalmi zászlóaljak és a munkásőrség megszervezésében. A Kádár-kormány lemondását követően a minisztertanács elnöke volt 1958 és 1961 között. A Szovjetunió 1967-ben Lenin-renddel tüntette ki. Halála után 1989-ig utca viselte a nevét Budapest V. kerületében.[4] Szobrát 1990. március 21-én ledöntötték, és később csonkán állították fel a szoborparkban.[5]

Munkái[szerkesztés]

  • A magyar nép a nagy októberi szocialista forradalom útján (Bp., 1957)
  • Az októberi forradalom és a Magyar Vöröshadsereg (Különlenyomat a Hadtörténelmi Közlemények 1959. 1. számából, Bp., 1959)
  • Egységben a békéért, a szocializmusért (válogatott beszédek és írások, Bp., 1959);
  • Viharos út (önéletrajz, Bp., 1966)
  • A Magyar Tanácsköztársaságról (Bp., 1969)
  • Tankok ellen, száz halálon át... (A spanyol polgárháborúban, Bp., 1976)
  • Három forradalom hőse (Bp., 1986)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]


Elődje:
Kádár János
Magyarország miniszterelnöke
1958–1961
A magyar miniszterelnöki pecsét 1848-ból
Utódja:
Kádár János
Elődje:
Maléter Pál
Honvédelmi miniszter
1956. november 12.1957. március 1.
Insignia Hungary Army shield v2.svg
Utódja:
Révész Géza