Benárd Ágost

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Benárd Ágost
Signature de la Paix avec la Hongrie, en tête Benárd Ágost hongrois (passant devant un piquet d'honneur à Versailles) V3.jpg
A Magyar Királyság népjóléti és munkaügyi minisztere
Hivatali idő
1920. március 15.1921. április 14.
Miniszterelnök Simonyi-Semadam Sándor, majd Teleki Pál
Előd Huszár Károly
Utód Bernolák Nándor

Született 1880. január 3.
Budapest
Elhunyt 1968. június 22. (88 évesen)

Foglalkozás
  • eszperantista
  • politikus
  • orvos
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Benárd Ágost témájú médiaállományokat.
1920. június 4-én Benárd Ágost vezetésével érkezik a magyar delegáció, a trianoni békediktátum ünnepélyes aláírására, a versailles-i, Nagy Trianon kastélyhoz
A Le Miroir című párizsi újság 1920. junius 13-ai tudósításának fotó illusztrációja az aláírásról

vitéz dr. Benárd Ágost (Budapest, 1880. január 3.1968. június 22.) orvos, keresztényszocialista politikus, a trianoni békeszerződés egyik aláírója az első világháborúban vesztes Magyar Királyság képviselőjeként.

Életpályája[szerkesztés]

Édesapja, Benárd Lajos miniszteri tanácsos volt, aki 1877. július 22-én I. Ferenc József magyar királytól „szilvágyi” előnévvel magyar nemességet és címeradományt kapott. Ágost a piaristáknál tanult, majd az orvosi diploma megszerzése után belgyógyász és sebészgyakornok volt. Az első világháború kitörésekor bevonult és összesen ötven hónapot töltött harctéren, mint hadiorvos.

A háború végén már a győztes őszirózsás forradalom ellen fegyveres szervezkedésbe kezdett, egyúttal pedig bekapcsolódott a különböző jobboldali politikai mozgalmak életébe is. Amikor Károlyit a kommunisták megbuktatták és kikiáltották a Magyarországi Tanácsköztársaságot, Benárdot már másnap elfogták és halálra ítélték. A végrehajtás elől sikerült megszöknie és Bécsben csatlakozott a helyi magyar ellenforradalmi erőkhöz, ugyanakkor Ausztriában is fegyveres szervezkedésbe kezdett az ottani kommunisták ellen, sikerrel.

Szociális érzéke hamar kitűnt; miközben az I. kerületi Munkásbiztosító Pénztár főorvosa lett, Kelenföldön és Lágymányoson is ingyenes betegellátást biztosított a szegényeknek. Tagja lett a budai keresztényszocialista mozgalomnak, s így a Tanácsköztársaság bukása után kinevezték a Munkásbiztosító Pénztár igazgatójának, majd a Huszár-kormány megalakulásakor a népjóléti és munkaügyi minisztérium adminisztratív államtitkára lett; a Simonyi-Semadam-kormányban és Teleki Pál első kormányában is ugyanezen terület miniszterévé nevezték ki. 1920 és 1922 között a KNEP nemzetgyűlési képviselője, az 1922-es nemzetgyűlési választáson pedig listán jutott be a Parlamentbe a Keresztény Egység Táborának programjával.

Legjelentősebb politikai tette a trianoni békeszerződés aláírása volt a kormány képviseletében Magyarország részéről 1920. június 4-én Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és államtitkár kíséretében. A tiltakozás és ellenállás gesztusaként állva írta alá a dokumentumot. A békeszerződés aláírása után tagja maradt a Teleki-kabinetnek egészen annak bukásáig. Benárd Ágoston, miután a Bethlen-kormányba már nem kapott meghívást, a Nép című jobboldali újság főszerkesztője lett, melynek hasábjain élénk publicisztikai tevékenységet is kifejtett.

Síri csendben fogadtak, és általános ügyelem közepette foglaltuk el helyünket. Millerand elnök kihirdette, hogy következik a magyar megbízottak által a békeszerződés aláírása. A ceremóniamester először hozzám lépett, és felkért, írjam alá a békét. Udvariasan hellyel kínált:

- Prenez place, Exellence!, Benár

- Merci beaucoup, Monsieur! – válaszoltam, amint udvariasan visszautasítottam a nekem átnyújtott dísztollat is, és állva, szinte oda se nézve, félvállról, a szálló asztalán talált és magammal hozott rozsdás, puhafa szárú tollal írtam alá a békeszerződést, majd családi pecsétes gyűrűmmel megpecsételtem. Azután otthagytam a tollat az asztalon. Majd meghatalmazott-társam, Drasche Lázár Alfréd írta alá. (Praznovszky Iván, a későbbi párizsi követ, aki a magyar békedelegáció főtitkára volt, még a szállóban felajánlott egy elég díszes tollat, amit erre a célra Budapestről küldtek. Érdekes, hogy a Hadtörténelmi Múzeumban őrzik ezt a tollat, amivel állítólag aláírtuk a békeszerződést, de felvilágosítottam a múzeum vezetőjét, hogy nem ezt használtam!) Egész magatartásommal dokumentálni akartam, hogy a reánk kényszeritett aláírásnak a magam részéről egyéb fontosságot nem tulajdonítok, azt nem ünnepélyes aktusnak, hanem reám nézve személy szerint és elsősorban nemzetemre nézve reánk kényszeritett és így minket nem kötelező, megalázó aktusnak tekintettem.

– Benárd Ágost visszaemlékezése az aláírás tizedik évfordulóján, 1930-ban.

1924-ben kilépett a kormányt támogató Wolff-pártból, mert véleménye szerint a kormány elvesztette keresztényszocialista alapjait. Gömbös Gyula kormányának megalakulásával visszatért a pártpolitikába és a Nemzeti Egység Pártjába is belépett, ahol a budai szervezetek munkájában szerzett érdemeket. 1935–39 között pártja színeiben a veszprémi választókerületet képviselte az Országgyűlésben.

A második világháború kitörése után végleg visszavonult az aktív politikai élettől. 1968. június 22-én halt meg.

Irodalom[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]