George Nathaniel Curzon
| George Nathaniel Curzon | |
| Született | 1859. január 11.[1][2][3][4][5] Kedleston Hall |
| Elhunyt | 1925. március 20. (66 évesen)[1][2][3][4][5] London |
| Állampolgársága | brit |
| Házastársa | |
| Élettársa | Elinor Glyn[7] |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Blanche Senhouse Alfred Curzon, Scarsdale 4. bárója |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Lista
|
| Sírhelye |
|
A Wikimédia Commons tartalmaz George Nathaniel Curzon témájú médiaállományokat. | |
George Nathaniel Curzon (Kedleston Hall, 1859. január 11.[1][2][3][4][5] – London, 1925. március 20.[1][2][3][4][5]) brit államférfi, India alkirálya (1899–1905), brit külügyminiszter (1919–24) volt. Hivatali ideje alatt meghatározó szerepe volt a brit politika alakításában. A forrásokban 1898-tól gyakran Curzon báróként, 1911-től Curzon grófként, 1921-től pedig Curzon márkiként hivatkoznak rá.
Élete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]George Nathaniel Curzon 1859. január 11-én született Kedlestonban, az Egyesült Királyság területén.[13] Tanulmányait Etonban és Oxfordban végezte. Becsvágyának és a külügyek területén tanúsított ismereteinek köszönhetően hamarosan hírnevet szerzett. Sokat utazott és 1892-ben könyvet adott ki Perzsiáról (ma Irán). 1891-ben - Southport konzervatív képviselőjeként - kinevezték az Indiai Iroda államtitkárának. 1895-től hasonló megbízatást látott el a külügyminisztérium szolgálatában. 1898-ban - 39 éves korában - elérte élete egyik legfőbb célját, amikor kinevezték India alkirályának. Bár jó ügyintéző volt, Herbert Kitchenerrel (az indiai brit hadsereg főparancsnokával) való összecsapásának köszönhetően hamarosan leváltották ebből a pozícióból. Ez rossz hatással volt a karrierjére és több évre mellőzték a politikai életből. 1906-ban felesége elhunyt és idejét politikán kívüli tevékenységekkel töltötte.[14]
1911-ben, némi kompenzációként grófi címet adományoztak a részére. 1915-ben végül ismét komolyabb megbízatást kapott (Lord Privy Seal), amikor koalícióra lépett Herbert Asquith miniszterelnökkel. 1916-ban rövid ideig a légügyi tanács elnöke lett. Ezt követően három éven keresztül a Királyi Államtanács elnöki tisztségét (Lord President of the Council) látta el. 1916 decemberétől 1919 októberéig a hadügyi tanács tagja volt. Emellett átvette a konzervatív párt vezetését is a Lordok Házában. 1919-ben - Arthur Balfourt követően - kinevezték külügyminiszternek. Ebben jelentős szerepet játszott tapasztaltsága és ambíciója. Végső célját, a miniszterelnöki tisztségbe való kinevezését végül nem sikerült elérnie, ami csalódottsággal töltötte el. 1924-ben ismét a Királyi Államtanács elnöke lett.[14] 1925. március 20-án hunyt el Londonban.[13]
Szerepe a trianoni békeszerződésben
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1920. február 12-én – főként Bánffy Miklós tevékenységének köszönhetően – a brit parlament alsóházában felmerült a magyarsággal kötendő méltányosabb békeszerződés igénye. Ez kezdetben pozitív hatással volt a bizottsági üléseken folytatott megbeszélésekre is. Február 25-én Curzon külügyminiszter elismerte, hogy a békeszerződés-tervezetre adott magyar válaszokat is figyelembe kell venni. David Lloyd George és Francesco Saverio Nitti erősen támogatta ezt az álláspontot. Ezt azonban a francia álláspontot képviselő magyarellenes Alexandre Millerand, aki a magyarságot a „legálnokabb népnek” tartotta és Philippe Berthelot (aki Edvard Beneš jó ismerőse volt) is ellenezte. Az esélyeket tovább rontva a brit külügyminisztérium tervezetét egy ugyancsak magyarellenes személy, Allen Leeper készítette elő. Leeper indoklását meghallgatva Curzon David Lloyd George ellen fordult és nemcsak támogatta a Leeper által benyújtott tervezetet, hanem felszólította a bizottságot annak jóváhagyására. Ebben vélhetőleg szerepet játszott az is, hogy felismerte a francia álláspont merevségét és megváltoztathatatlanságát. A végeredmény végül a trianoni békeszerződés lett.[15][16]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 4 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 27.
- 1 2 3 4 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
- 1 2 3 4 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 3 4 "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- 1 2 3 4 "Find a Grave". Find a Grave (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
- ↑ "Kindred Britain".
- 1 2 3 "Oxford Dictionary of National Biography" (angol nyelven). Oxford University Press. 2004.
- 1 2 p5356.htm#i53558, 2020. augusztus 7.
- ↑ "Kindred Britain".
- ↑ "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven).
- ↑ Brit Királyi Földrajzi Társaság (2022). "Gold Medal Recipients" (angol nyelven). Brit Királyi Földrajzi Társaság.
- 1 2 "Who's who". Who's Who. A & C Black.
- 1 2 "Encyclopædia Britannica Online: George Nathaniel Curzon, Marquess Curzon" (angol nyelven). Hozzáférés: 2012. november 7.
- 1 2 "Oxford Dictionary of Political Biography: George Nathaniel Curzon" (angol nyelven). Hozzáférés: 2012. november 7.
- ↑ Cartledge, Bryan (2009). Mihály Károlyi and István Bethlen, Hungary, Makers of the Modern World. Haus Publishing Ltd., London. 99–102. o. ISBN 9781905791736.
- ↑ Romsics, Ignác (2007). A trianoni békeszerződés (Elektronikus könyv kiadás)/Kísérletek a békefeltételek megváltoztatására fejezet, a 115. jegyzet előtt. Osiris Kiadó, Budapest. ISBN 9789633899649.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Encyclopædia Britannica Online: George Nathaniel Curzon, Marquess Curzon(angolul)
- Oxford Dictionary of Political Biography: George Nathaniel Curzon(angolul)
- Bryan Cartledge: Mihály Károlyi and István Bethlen, Hungary, Makers of the Modern World, Haus Publishing Ltd., 2009, ISBN 978-1-905791-73-6
- Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés (elektronikus könyv kiadás), Osiris Kiadó, Budapest, 2007, ISBN 9789633899649
- Az első világháború brit politikusai
- Az Egyesült Királyság külügyminiszterei
- 1859-ben született személyek
- 1925-ben elhunyt személyek
- Brit diplomaták
- A Royal Society tagjai
- Az Egyesült Királyság parlamentjének tagjai
- A Lordok Házának tagjai
- Törvényhozó szervek elnökei
- Konzervatív Párt (Egyesült Királyság) tagok
- Egyesült királyságbeli márkik
- Egyesült királyságbeli grófok
- Egyesült királyságbeli vikomtok
- Egyesült királyságbeli bárók
- Nagy-britanniai bárók
- Ír bárók